Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
IV. FEJEZET Síkvidéki területek vízrendezése Belvízgazdálkodás Belvízvédelem, talajvízszintszabályozás 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése A csapadékvíziből, talajvízből, forrásvízből és fakadóvízből a terepadottságok következtében a lefolyástalan területieken a talaj felszínén, (időszakosan káros) vizek gyűlnek össze. A káros vizek hátrányosan befolyásolják a biztonságos termedésa viszonyokat. A vizek keletkezési helyük szerint lehetnek kül- vizek és belvizek. Külvíznek nevezzük a belvízrendszer területére kívülről érkező vizeket. Ezeket legtöbbször a belvízrendszer magasabb részein keletkezett vizekkel együtt övcsatornába fogjuk fel és lehetőleg gravitációsan a befogadóba vezetjük. A belvizek a belvízrendszer területén belül keleti kezett vizek, amelyeket a terep legmélyebb részén létesített csatornahálózattal vezetünk a befogadóhoz. A befogadó vízállásától függően a belvizet abba gravitációsan, vagy szivattyúval juttatjuk be. A bel- és külvizek időszakomként és helyenként mezőgazdasági, ritkábban épületkárokat is okozhatnak. A károkozás megelőzése végett, a belvizek elvezetését, tározását és felhasználása, érdekében végzett és végzendő műszaki műveleteket nevezzük belvízgazdálkodásnak. A belvízvédelem a káros belvizek fellépésének idején a károk elhárítása érdekében végrehajtandó teendők és eljárások módozatait foglalja magába. Feladata a védekezés megszervezése, a védekező szervezet mozgósítása és a védelem érdekében, szükséges munkálatok végrehajtása. A talajvízszintszabályozás alatt a talajvíznek a mezőgazdaság szempontjából kedvező szinten tartását értjük. A mezőgazdaságtól összegyűjtött kívánalmak alapján meg kell állapítani a szükséges és a mezőgazdaság kívánságaival egyéb szempontokból is összehangolt talajvízszint. E talajvízszin, biztosítása érdekében lecsapolást, vagy vízvisszatartást kell megvalósítani. A talajvízszint szabályozása nyílt árokhálózattal, vagy alagcsövezéssel (drénezéssel) történhet. Nyílt árokhálózat esetén a létesítmények a belvízrendezés műveivel azonosak. Alagcsövezés esetén a létesítmények a terep szintje alá kerülnek (alagcsőháló- zat). 1.2 A múlt és a jelen 1.21 A BELVlZGAZDÄLKODÄS MŰLTJA ÉS JELENE A 7. TVK területén kimondottan, a belvízgazdálkodás fogalomkörébe sorolható vízgazdálkodási tevékenység nem folyt. Szórványosan előfordult már a XVIII. század második felében, hogy egyes területrészekről a káros pangó vizeket elvezették, de vízhasznosítási vagy tárolásra irányuló kísérletről dokumentáció nem áll rendelkezésre. 1.211 A belvizes területek rendezésének múltja és jelene Az Alsódunavidék öt belvízrendszere tagozódik, amelyek az alábbiak: 16/a. ,sz. Dunavölgy északi felső rendszer 1332 km2 16/b. sz. Dunavölgy északi alsó rendszer 2740 km2 17. sz. Dunavölgy déli (Sárközi) rendszer 804 km2 18. sz. Kígyós belvízrendszer 1050 km2 19. sz. Igali belvízrendszer 297 km2 20. sz. Margittaszigeti belvízrendszer 277 km2 Összesen : 6500 km2 A 16/a., 16/b. és 17. jelű belvízrendszerek a Duna balpartján Dunaharasztítól Bajáig terjedően vízrajzi szempontból egy egységet képeznek, de mivel a belvízrendezési munkálatok e területen különböző időben kezdődtek és fejlődésükben különböző mértékűek voltak, ezért azt a tagozódást, amely a régi vízi társulatok megalakításával és működésével szorosan összefüggött, célszerű fenntartani. A 16. sz. Dunavölgyi északi belvízrendszerben a belvízkárok megszüntetésére kidolgozott első terv, 1859. évben késizült, szerzője Kiasz Márton főmérnök. Ez a terv csak a belvizek elvezetésével foglalkozik, hasznosítással nem. A Klasz-féle tervet követte 1886-ban a Budapesti VIII. kerületi Kultúrmérnöki Hivatal által készített terv, majd 1898-ban a budapesti Kultúrmérnöki Hivatal újabb terve a „Pestmegyei Dunavölgy Lecsa- poiási és Öntözési Terve” címen. A terv szerint a Dunavölgyi főcsatorna és a kapcsolódó mellékcsa- tomarendszer az egész felső terület belvízmentesítését szolgálja. A Főcsatorna Pótharaszttól délre 117
