Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
zük. (A túlzott vasasság a vizet ivó- és háztartási célra teszi alkalmatlanná; jelenleg az ország kútjai- mfc kereken 60%-a az Országos Közegészségügyi Intézet által a tűrhetőség felső határaként megadott 0,5 mg/l értéiknél több vasat tartalmazó vizet ad. A víz megengedettnél nagyobb keménysége viszont az ipari óéira való közvetlen felhasználást teszi lehetetlenné; országosan átlagban a 18 nkf-ot meghaladó összes1 keménységű vizet szolgáltató kutak aránya meghaladja a 60%-ot is.) A táblázatunkban nem közölt minőségi jellemzők közül a klooádtartalom és az alkalinitás az országnak csak elenyészően kis részén haladja meg a megengedhető értéket, a nitrát- és nitritionok jelenléte pedig leginkább helytelen kútkiképzéssel jelentkező szerves eredetű szennyeződésre utal. Végül a gyakorlat számára legfontosabb kérdésről, a vízbeszerzési lehetőségekről adunk a 2.4412 pontban rögzített elvnek megfelelő tájékoztatást. 2.4422 A TERÜLET RÉTEGVIZEI A Duna—Tisza közének. Ny-i részén a 'kitermelt rétegvíz nagyobbrészt negyedkori, kisebbrészt plio- cén rétegsorból származik. A Dunától a Tisza felé, és ÉNY-ról DK-re haladva, a pannóniai üledéksor mind mélyebbre süllyedt (4. ábra, B., C., D. földtani szelvények). Legmélyebben van a Körös torkolata és Szeged között. A terület Ny-i felében a Duna-völgy nagyalföldi szakaszán (29. tájegység) a felső pleisztocén dunakavics alatt csak kevés helyen található meg a Mezőföld idősebb folyóvízi rétegsora, s csakis ÉNy— DK-i dunántúli völgyek folytatásában (25/b ábra, 10. szelvény). A kavics alatt legnagyobbrészt felső Pannóniái üledéksor van, ennek felső részében lévő homokrétegek (az un. oszcillációs szakasz) a Duna- völgy egyik fontos vízadó képződménycsoport: á t alkotnák (25b ábra. 3., 5., 12. szelvények). Vizük kitűnő minőségű, helyenként nagyobb hozamú (25/b ábra, 3. szelvény), s legnagyobbrészt felszökő. A Duna—Tisza közi homkháton (27/1, 27/2, 28/1 tájegységek) a pannóniai rétegsor vizét csak a nyugati részén tárják fel ivóvízellátásra (25/b ábra, 2. szelvény). A pesti kapuból kilépő Dunát a felső pleisztocénig a délalföldi süllyedék vonzotta magához. A VecséséMonor-Cegléd vonaltól D-re, DNv-ra a Duna-völgyig a hátság alatt mindenütt megtaláljuk ennek a törmelékkúpnak anyagát (25/b ábra,, 6. szelvény, 2. vízadó színt; 8., 9., 13. szelvények). A pesti kapuban a felszínen lévő ópleisztocén kavicsréteg szétterülve, elágazva, DK felé fokozatosan mélyülve, s anyagában (szemcsézettségében) finomodva Szegedig követhető. Ennek a törmelékkúpnak a magasabban lévő syugati része esik a TVK-egység területére. Déli része általában kedvezőtlenebb (28/1 tájegység), nemcsak magasabb 'helyzete, hanem finomabb szemcsézettsége miatt is. Ekkor kerülhet sor a felső pannóniai üledéksor vizének feltárására (25/b ábra, 2. szelvény). A Bácskai löszhát (28/2 déli fele és 28/3 tájegység) alatt lévő, ugyancsak durvábbszemű ópleisztocén rétegeket a Dunán,túlról a délalföldi süllyedék felé tartó folyó rakta le. Ennek üledéke Bácsalmástól К-re még elkülöníthető. A fúrások főleg ennek vizét tárják fel (25/b ábra, 4., 7. szelvények). A törmelékkup ópleisztocén rétegsorán kívül van még egy vízadó szintje, az ún. „kék homok”, melyet a folyó már az újpleisztocénban rakott le, amikor esése már 'kisebb volt, így ebben kevés a durva homok, s a felszínhez is közelebb van. A felszín alatt 20—50 m-re vannak az ide tartozó homokrétegek. A háztartások kicsiny vízigénye ezekből jól ellátható. Ez a rétegsor hiányzik a Bácskában,, mert ennek lerakódása, idején ott már főleg löszös és futóhomok rétegek rakódtak le, s a folyóvízi réteg kevés és fmomszemű. A Duna-völgy (29. tájegység) felső pleisztocén kavicsa a legvastagabb Kalocsától K-re (4. ábra, térkép és D szelvény). A kalocsai süllyedék kialakulása következtében az idősebb pleisztocén törmelékkúpján szétterelő Duna, egyre inkább Ny felé vonzódott, s a felső pleisztooénban törmeléfckúpját elhagyva DK iránya fokozatosan D-ivé vált. Az ország egyik legkedvezőbb víziadó képződménye. Legmélyebb részén vastartalma nagyobb. A Dunavölgy legnagyobb részén ennek vizét termelik. A Duna- völgyi ásott kutak felső homokrétegét érték el. Ebben a vastag kavicsban (4. ábra) tárolt víz alsó része átmenet a talajvízbe. Ez is olyan terület, ahol a felszínalatti vizek között éles határ nincs. 2.45 ÄSVÄNY-, HÉV- ÉS GYÓGYVIZEK 2.451 Általános ismertetés Közös fejezetben foglalkozunk az ásvány-, hévés gyógyvizekkel. Az egységes tárgyalás kedvéért szükséges a, fogalmak rövid meghatározása. Ásványvíz hőmérsékletétől függetlenül az a természetben előforduló víz, mely több mint 1000 mg/ lit oldott szilárd alkotórészt, vagy egyes ritka, de biológiailag aktív elemekből (litium, bróm, jód, fluor, arzén, rádium, rádiumemanáció, stb.) kimutatható mennyiséget tartalmaz. Ugyancsak ásványvíz az a víz is, melyben az oldott szilárd alkatrészek mennyisége nem éri el az 1000 mg/ffit-t, de oldott giáztartalma jelentékeny (pl. szabad szénsav- tartalma > 1000 mg/Ht. A gyógyvíz olyan ásványvíz, mely vegyi vagy fizikai tulajdonságai miatt gyógyhatású. (Hazánkban a vonatkozó törvények szerint szükséges a gyógyvíz-előfordulások hatósági elismerése is.) Hévíz általában minden természetes, vagy mesterségesen feltárt olyan víz, melynek hőmérséklete egy meghatározott értéknél magasabb. Ugyanazon víz egyidejűleg ásvány-, hév- és gyógyvíz is lehet. A hőmérséklet szerinti osztályozás többféle lehet. Az alábbi csoportosítást fogadtuk el: 18—25 C° langyos víz, 25—35 C° meleg víz, 35 C° < hévíz, ennek részletesebb felosztása: 35—60 C° kevésbé forró víz, 60—90 C° forró víz, 90 C° < igen forró víz. 92
