Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
Á táblázat egyúttal a főváros csatornahálózatának területi megoszlását is tartalmazza az 1960. december 31-i állapot szerint. A szivattyútelepek által átemelt, illetve a telepeken szivattyúzás nélkül átfolyt szennyvízmeny- nyiség az elmúlt 10 év alatt a következőképp alakult: Év Szivattyúzással átemeltJ szabadon átfolyt összesen szennyvízmennyiség 1000 köbméterben 1950 59131 53 703 112 834 1951 60 774 51 900 112 674 1952 57 148 49 985 107 133 1953 65 699 50 053 115 752 1954 84 734 50 781 138 515 1955 151 889 49 871 171 760 1956 129 683 49 283 171 760 1957 143 957 32 370 176 327 1958 139 754 42 029 181 783 1959 133 525 48 685 182 210 1960 152 944 31 421 184 365 A szennyvíz átemelésére felhasznált villamos- energia összsen 2596/1000 kWó volt, azaz a fajlagos felhasználás 0,017 kWó/m3. Feltűnő a háztartási és ipari szennyvizek meny- nyiségi arányának eltolódása. A Fővárosi Csatornázási Művek által a fogyasztókra kivetett csatornahasználati díj alakulása szerint: Év Háztartási Ipari összesen csatornahasználat 1000 köbméterben 1950 53 819 41 900 95 719 1951 49 720 50 751 100 461 1952 53 052 64 749 117 801 1953 54 522 76 043 130 565 1954 59 437 79 726 139 163 1955 63 861 87 328 151 189 1956 64 829 84 179 149 008 1957 68 493 92 120 160 613 1958 63 655 92 006 155 661 1959 63 385 97 536 160 921 1960 64 758 103 127 167 885 Nagy-Budapest csatornahálózatának területenkénti megoszlását az 1960. december 31-i állapot szerint a 279. oldalon levő táblázat tartalmazza. BUDAPEST KISVÍZFOLYÁSAI ÉS NYÍLT CSAPADÉKVÍZLEVEZETÖ ÁROKRENDSZEREI Nagy-Budapest csatornázásának ismertetéséhez szervesen hozzátartozik a csapadékvíz elvezetésével kapcsolatos kisvízfolyások és nyílt árokrendszerek jelenlegi állapotának áttekintő összefoglalása. Az Ös-Duna — a jelenlegi felfogás szerint — a felső pliocén végén véste ki a mai völgyét a visegrádi szoroson át, s ekkor rakta le hordalékát a Gödöllő környéki üledékgyűjtő területen. Á negyedkor elején az Ős-Duna a pliocén végén lerakott üledék keleti szélét kezdte rombolni, majd később új hordalékkúpot rakott le Mogyoród- Csömör-Kistarcsa-Cinkota-Rákoskeresztúr-Ferihegy között. Idővel újabb és újabb — az előbbi geológiai korokban kialakított — völgyet kavicsolt fel a folyó, és mederhálózata a pleisztocén korban egyre nyugatabbra tolódott. A Dunának a Würm-i korszakban történt bevá- gódásával egyidőben kezdtek kialakulni a mai balparti mellékpatakok (a Mogyoródi, a Forrás, a Palotai és a Rákospatak) a budai hegység patakjai (a Solymári, az Ördögárok és a Kőér-patak) az ősi medertörések mentén kialakult völgyekben már a pleisztocén elején megvoltak. A holocénban a Duma a pleisztocén végi völgyébe rágódott bele. A völgytalp mintegy 100 m-es szintre szállt le. Ez a szint alkotja a Duna jelenlegi árterét. A Duna jelenlegi medrének egységes arculata azonban csak a holocén későbbi időszakában alakult ki. A holocén Duna-ártér feltöltődéséhez hasonló fejlődés ment végbe az ártérre érkező, enyhe esésű balparti mellékpatákok árterében is. Az 1019/1952. vb. sz. Budapesti Csatornázási Szabályrendelet hegyi és belvízlevezető árkokat különböztet meg a főváros területén. Az első csoporthoz sorolandók a kisvízfolyások, a budai hegyvidék csapadékvíz-levezetői, az utóbbihoz a budai északi városrész, valamint a Soroksári öblözet víztelenítésére szolgáló árokrendszerek. Budapest felszíni vízlevezetői — a keretterv szempontjából — két csoportba sorolhatók: 1. Budapest területén átfolyó és a Duna felé gravitáló kisvízfolyásokra, 2. Budapest belterületén lévő időszakos árkokra, amelyek egyrésze hegyi, másrésze belvizeket vezet le. Az élővízfolyások vízszállítása állandó jellegű. Ide sorolhatók a jobbparton: Dena, Aranyhegyipatak, Ördögárok, Hosszúréti-árok, a balparton pedig a Szálas-, Rákospatak, Illatos-árok, Salzlacken- és a Gyáli vízfolyás. Az időszakos vízfolyások a hegyivizeket, valamint a belvizeket aránylag kisebb területről vezetik le. A hegyvízlevezetők felső szakaszukon nagy- esésűek, és tetemes mennyiségű hordalékot szállítanak a mélyebben fekvő területekre. Lakott helyek közelében a terep mélypontján húzódó medre nemcsak az esővizeket vezeti le, hanem számos esetben szennyvizeket is, és sokszor az árokmedret szemét- és hulladéklerakó helynek használja a lakosság. A városiasodás első lépései közé tartozik ezeknek a medreknek a rendezése. A fejlődés következtében a vízfolyások fokozatosan elvesztik természetes jellegüket, és mind hosszabb szakaszokon válnak mesterségesen kiegyenesített burkolt árokká, sőt a város belterületein az árkokat boltozták, azaz zárt csatornává építették át. A budai oldal árokrendszereinek nagy része a közcsatomahálózatba köt be. Az árkok beboltozása után az ilymódon kialakított zártcsatornák szennyvizek elvezetésére is alkalmassá válnak. 280
