Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Á tározók összes térfogata tehát: 136 643 m3. (1957. decemberi adat). Az alábbi táblázat a Vízművek csőhálózatát tünteti fel területenkénti elosztásban, továbbá az egyes kerületek lakosságát, a vízzel ellátott lakosság számát és az ellátottsági százalékot. (1956. december 31—i adatok) Kér. I Csőhál. hossza m Lakosság száma fő Ellátott lakós fő 1 Vízel- { látott- ság I % I. 47 541 49 000 49000 100 и. 159 280 95 000 71 000 75 ni. 108 610 75 000 52 000 70 IV. 97 759 81 000 65 00-0. 80 V. 58 199 67 000 67 000 100 VI. 42 596 95 000 95 000 100 VII. 54 932 132 000 132 000 100 VIII. 103 416 156 000 156 000 100 IX. 76 807 103 000 98 000 95 X. 152 373 69 000 65 000 94 XI. 186 001 108 000 90 000 83 XII. 169 855 66 000 56 000 85 XIII. 148 021 147 000 132 000 90 XIV. 189 854 112 000 95 000 85 XV. 67 691 65 000 40'000 62 XVI. 54 304 53 000 20 000 38 XVII. 90 892 40 000 25 000 62 XVIII. 95 690 68 000 45 000 66 XIX. 120 077 70 000 60 000 85 XX. 96 042 101 000 61000 61 XXI. 84 913 60 000 40 000 67 XXII. 99 833 38 000 21 000 55 2 328 553 1 850 000 1 535 000 83 A Fővárosi Vízművek által termelt víz jelentős hányadát az ipar használja fel. Erre pontos adatokat adni nem tudunk, ugyanis a Vízművek csak háztartási és nem háztartási fogyasztást különböztet meg. A nem háztartási fogyasztás többféle vízfogyasztást jelent, nem csupán a termelő ipar, hanem a fürdők, szállodák, közintézmények stb. is idetartoznak. Ez a nem háztartási vízfogyasztás 1957. év végén 55%-ot tett ki, ami napi átlagban 350 000 m3-t jelentett. A Vízművek jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy elkülönítetten ki tudná mutatni a kifejezetten ipari vízfogyasztás mértékét. Azonban megvizsgálva 70 ipari nagyfogyasztó vízfelhasználását, ez napi átlagban 171 000 m3-t, csúcsban pedig 280 000 m3-t tesz ki. A továbbiakban a Fővárosi Vízművek által szolgáltatott ívóvíz minőségével, illetve tisztításával foglalkozunk. A Fővárosi Vízművek jelenleg az összes termelt vizet központi víztisztító berendezés nélkül szolgáltatja a fogyasztóhelyeken, mindössze néhány telepen történik klórozás. Ez az óvatosság néhány helyen — különösen a klórozási helyekhez közelíek- vő fogyasztási helyeken — a víz íziének romlásához vezet, ezzel szemben megnyugtató, mert egészséges víz szolgáltatásával biztosítják a főváros lakosságának ellátását. A Vízművek saját jól felszerelt laboratóriumában kémiailag és bakteriológiailag állandóan ellenőrzi a vizet, mind a termelőhelyeken a kutakban, gépházakban, csőhálózatban és medencékben, mind a fogyasztói helyeken vett mintákból. Ugyanúgy hatóságilag állandóan különállóan is ellenőrzik és vizsgálják az ivóvizet az Országos Közegészségügyi Intézet, valamint a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás közegei. A víz minőségét elsődlegesen a víznyerőhelyeknek, a vízkezelősberendezéseknek és víztározóknak., gravitációs csatornáknak, medencéknek, aknáknak stb. védelmére kijelölt védterülettel kell- biztosítani. Hiába képezzük ki és biztosítjuk az előírásos belső, külső és hidrológiai védőövezetet és hiába előírt követelmény az utóbbival szemben az, hogy a víznyerőhely felé áramló vizek távolabbi szeny- nyezési és fertőzési lehetőségeit ki kell zárni, a kutak vizét még sem sikerül mindig megóvni. Ez a Fővárosi Vízműveknél is fennáll, mert víztermelő kútjának 98%-a a Duna folyam melletti partszakaszon települt és partfiltrációval természetesen szűrt vizet termelnek. Amikor a Szigetszentmiklósi Vízműtelep a Fővárosi Vízművek üzemeltetésébe került, csakhamar feltűnt a tetep előtti partszakaszon a leülepedett kátrány. A vizsgálatok igazolták, hogy a partmenti mederrész kavicsgörgetege nemcsak kátránylepényekkel borított, hanem a folyamvíz fenolos gázvízzel is erősen szennyezett. Kitűnt, hogy főleg a Csepeli Acélművektől ered a szennyeződés. Ez a szennyezettség nemcsak a víz minőségét veszélyezr- teti, hanem a collodddús üledék tömítőhatása folytán hozamcsökkenés áll elő, ami a csáposkutak 1950. év óta történt telepítése után is tapasztalható. A telep előtti mederszakaszon 30—35 cm vastag, metszetben tortaszelethez hasonlítható kátrányos rétegek képződtek. A Csepeli Acélművek megépítette ugyan fenol talaní tó berendezését, de ez még nem működik megnyugtatóan. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság ezt a kérdést állandóan napirenden tartja. Nagy-Budapest kialakításáig a fővárosi ivóvíz minőségének védettsége teljes mértékben kielégítő volt. Amikor a Fővárosi Vízművek kezelésébe kerültek a peremkerületek vízmüvei és csőhálózata, ezek a víz minőségét nagyon lerontották. A magánkézben levő vízművek kapitalista tulajdonosai és vezetői még a vízművek helyes telepítéséről sem gondoskodtak (Sashalmi, Rákosligeti, Rákoskeresztúri, Akadémia telepi stb. telepek). A Fővárosi Vízművek mindent elkövetett, hogy ezeket a rosszminőségű vizeket részben megfelelő klórozással megjavítsa, vagy a telepek kikapcsolásával véglegesen kizádja a termelésből. A Fővárosi Vízművek az ivóvíz minőségének megóvására néhány telepen a közegészségügyi hatóságok előírásainak megfelelő klórozás után juttatja a fogyasztókhoz a vizet. Befejezésképpen az üzemeltetést nehezítő néhány körülményre mutatunk rá. 248
