Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
„Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre (1960. évi állapot)” c. 1:500 000 méretarányú térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszínalatti vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön a Duna — Budapesten és környékén ugyan már lekötött — partiszűrésű készletének további hasznosítása felé mutat. (A felszíni készlettel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.41 PARTISZÜRÉSÜ VÍZ 2.411 Általános rész Partiszűrésű víznek nevezzük a felszínalatti víznek azt a részét, amely utánpótlását mesterséges megcsapolás esetén legnagyobbrészt valamely felszíni vízből — a hazai gyakorlatban felszíni vízfolyásból — nyeri. A meghatározás értelmében a partiszűrésű vizet folyó közelében az általa befolyásolt talajvízjárású sávban kell keresnünk a folyó partjához olyan közel, hogy a vízkivétel által okozott depressziós tölcsér széle nagymértékben messe a folyó partéiét. Mesterséges vízkivétel létesítése előtt tehát nem beszélhetünk partiszűrésű vízről, hanem csak a vízfolyás által befolyásolt terület talajvizéről, amelyet a vízfolyás árvizek idején táplál, kisvizek idején viszont rendszerint megcsapol. Partiszűrésű vízről csak akkor beszélhetünk, ha ezt a vízállástól függően változó irányú vízmozgást a parthoz közeli talajvízben állandó, egyirányú mozgássá változtatjuk, vagy a folyó vízszínének a talaj vízszin fölé való emelésével (a folyó megduzzasztásával) vagy pedig a talajvíz szintjének süllyesztésével (a talajvíz galériás vagy kutas megcsapolásával). A partiszűrésű víz tehát nem önálló kategória, hanem — csakis mesterséges vízkivétel esetén kialakuló — átmeneti vízfajta a felszíni- és a talajvíz között. Utánpótlódását ugyanis legnagyobbrészt a felszíni vízfolyásból kapja, míg a vízkivétel módja a felszínalatti vizek kivételi módjával egyezik meg. A partiszűrésű víz felszíni vízfolyásból származó utánpótlódása a vízkivétel mértékétől, a vízfolyás vízszintjétől és a partot alkotó kőzet áteresztőképességétől függ. Az utánpótlás másik, kisebbik hányada a talajvízkészletnek a depressziós tölcsérbe szivárgó része. (A talajvíz utánpótlódási módjával a 2,42 pontban foglalkozunk). — A partiszűrésű víz ritkán és elenyésző mértékben a rétegvízből is kaphat utánpótlást. A partiszűrésű víz készletváltozása elsősorban a felszíni vízfolyás vízszintváltozásával és — jóval kisebb mértékben — a talajvízszint változásával függ össze. Azonos leszívás mellett kisvizek esetén legkisebb a kitermelhető partiszűrésű vízhozam. Közepes vízállásnál — ami hazai folyóinkon fcb. a talajvíz átlagos szintjével egyezik, — átlagos vízhozamot kapunk. Nagyvizeknél — mindaddig, amíg a vízkivételi létesítmény még egészségügyi és műszaki szempontból egyáltalán üzemeltethető — kapjuk a legnagyobb vízhozamokat. — Ha a leszívással követni tudjuk a felszíni víz szintjének ingadozását, akkor a kitermelhető vízhozamokat állandóbbá tehetjük. A teljes állandósításnak legtöbbször az az akadálya, hogy a vízfolyás apadása következtében a nyíltvíztükör eltávolodik a vízkivételi műtől. Előnyös, ha a partiszűrésű vizet vezető réteg fe- kűje mélyen a vízfolyás fenékszintje alatt van. Ilyenkor — a vízállástól függetlenül is — aránylag egyenletes vízhozamot tudunk biztosítani. A partiszűrésű vízkészlet másik meghatározója, a talajvízszint, a vizsgált sávban gyakorlatilag a felszíni víz vízállás ingadozását követi a folyótól távolodóan egyre késve és egyre kisebb ingadozásokkal. A partiszűrésű vízkészletből, az elmondottak szerint elsősorban, azokon a szakaszokon előnyös a vízkivétel, — ahol durva, kavicsos rétegekből áll a parti sáv. Hazai viszonyok között ez azoknál a folyóknál áll fenn, amelyek homok, kavicsos homok, vagy homokos kavics talajrétegekbe vájták be medrüket. Ezen a durvaszemű kőzetből felépített folyómedrek azonban helyenként — leginkább a folyó domború oldalán, ahol a vízáramlás lassúbb és így a finom hordalék lerakodása lehetséges — eliszaposodtak. A mosott partokon viszont a gyorsabb vízáramlás megakadályozza nagyobb mennyiségű finomabb szemcse leülepedését. Ezért partiszűrésű víz nyerésére csak a vízfolyások homorú partjainak mosott szakaszai alkalmasak. (Tavaink mellett — eltekintve a medrük és partjaik általában finomszemű anyagától — a jelenkorban leülepedő finomszemű anyagok miatt sem lehet számottevő partiszűrésű vizet nyerni). Hazai tapasztalataink szerint a kisebb vízfolyások partjai mentén alig van lehetőség partiszűrésű vízkivételre. Ezért csak a nagyobb vízfolyásoknál vettünk fel ilyen készleteket. A partiszűrésre alkalmas folyószakaszokat részben a tényleges földtani vagy hidrogeológiai feltárások alapján jelöltük ki, részben az általános földtani ismereteket használtuk fel. Ezek alapján elég megbízhatóan meg lehetett állapítani a jelentősebb hozamú partiszűrésre alkalmas vízfolyásszakaszokat. Mivel a homorú partoknak csak bizonyos része tekinthető mosott partnak, a megfelelően ítélt vízfolyásoknál hasznos hosszként a talajfizikai szempontból alkalmas szakaszok hosszának csak 50%-ával, országhatárt képező folyók esetén pedig 30%-ával számoltunk. A hasszegységenként (km-enként) kitermelhető partiszűrésű vízhozamot részben tényleges, hosszúidejű adatok, részben rövid szivattyúzások, részben a kőzetminőség alapján (becsült értékek alapján) állapítottuk meg, vagy tettük fel. A Fővárosi Vízművek több évtizedes tapasztalatai szerint a legnagyobb fajlagos kitermelési érték 25 000 nv 'nap. km. A legkisebb kivezető értékként, durvaszemű homokból felépített partszakaszok esetében, 500 m3/nap km-t vettünk fel. A különböző összetételű parti szűrőrétegeken keresztül kivehető hosszegységenkénti vízhozamokat a rétegre jellemző át- eresztőképességi együtthatóval arányosnak tekintettük és az említett tapasztalati határértékek figyelembevételével számítottuk. Partiszűrésű vízkészletként a lehetséges átlagos depresszióval kitermelhető átlagos vízhozamot adtuk meg. Hangsú88
