Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
45 Na %-ú, 10 mg/1 szódalúgosságú víz engedélyezhető. Vályog mechanikai összetétel mellett 800 mg/1 összes sótartalom, 35—40—45 Na % és 10 mg/1 szódalúgosság engedélyezhető. A folyók medrét követően mind az Ipoly mentén, mind a Duna mentén laza mechanikai összetételű, jó vízvezető képességű, de gyenge víztartó képességű talajok öntözése esetén 1000 mg/1 összes sótartalom, 35— 40—45 Na % és 10 mg/1 szódalúgosság engedélyezhető az öntözővízben. Meg kell jegyezni, hogy öntözésire inkább csak a Duna-völgyi részek alkalmasak, esetleg a csemozjom barna erdőtalajok, egyébként az öntözés helyi jelleggel bírhat. 2.365 A felszíni vizeket érő szennyezések (részletes ismertetést lásd IX. fejezetben). 2.366 A jelenlegi szennyezettség mellett szükséges minimális élővízforgalom 2.366. A jelenlegi szennyezettség mellett szükséges minimális élővízforgalom meghatározása minőségi szempontból sok esetben igen nehéz. A számos ellentétes vélemény és különböző vízhasznosítási szempontok miatt annál is inkább, mert általánosságban nagyobbak a vízkivétellel szemben támasztott igények, mint a lehetőségek. Számszerű adatokat a TVK XVII. fejezet területi vízmérlegénél adtunk meg. Konkrét esetekben azonban egyedi vizsgálatokra van szükség, ahol a komplex víz- gazdálkodás érdekeit. kell figyelembe venni és az öntözés érdekeit az ivóvízellátás és ipar igényeivel egyeztetni. 2.4 Felszíni vízkészlet 2.40 Általános ismertetés 2.401 A felszínalatti vizek osztályozása Felszínalatti vízkészletnek nevezzük azt a víz- mennyiséget, ami a laza üledékes kőzetek, valamint a repedéses, hasadékos kőzetek hézagaiban helyezkedik el. A felszínalatti vizeket több szempontból (eredet, hőfok, kémiai összetétel, stb.) csoportosíthatjuk. A vízkészlet megismeréséhez a természetes osztályozás vezet, ami a genetikai jelleg és a jelenlegi vízmozgások szerint két fő csoportot ad. Az a mozgásban lévő víz, ami a természetes hidrológiai körfolyamatban résztvesz, a dinamikus felszínalatti vízkészlet. A vízkészletnek az a része pedig, amely a hidrológiai körfolyamatban nem vesz részt, a passzív vízkészlet. A mozgásállapottól függetlenül, a hézagokat kitöltő víz térfogata által meghatározott vízmennyiséget, vagyis a dinamikus és a passzív készlet pillanatnyi összegét a sztatikus vízkészletnek nevezzük. A felszínalatti vízkészlet összefüggő, komplex egészet alkot, mégis az elhelyezkedés, valamint a gyakorlati felhasználás és a főbb hidrológiai jellemzők szerint megkülönböztetünk partiszűrésű vizet, karsztvizet és mélységi vizet. a) A partiszűrésű víz tulajdonképpen nem felszínalatti vízkészlet, hanem a felszíni vízkészlet része. A vízkivétel módia azonban teljesen azonos. mint a felszínalatti vizeknél és a kitermelt víz minősége is teliesen hasonló tulajdonságokat mutat. Ennek tulajdonítható, hogy a partiszűrésű víz a felszínalatti vizek csooortosításában szerepel. A partiszűrésű vízkivétel lehetőségeit a hidrogeológiai adottságok, a vízfolyások mentén elhelyezkedő durva szemű pleisztocén-holocén rétegek szabják meg. A kitermelhető partiszűrésű víz mennyisége a felszíni vízkészletnek azt a hányadát képezi, ami a vízfolyás partjához közel elhelyezett kutakkal és galériákkal termelhető ki, és nagysága bizonyos határokon belül az előidézett depresszió mértékétől függ. b) Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszínalatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz alsó elhatárolása egységesen nem adható meg, mindenütt a helyi adottságoktól függően az első vízzáró rétegig tart. c) Karsztvíznek nevezzük a karsztosodott kőzetekben (Magyarországon főleg mészkőben és dolomitban) tározott vizet, ill. azt a vizet, amely földalatti útjának nagyobb részét karsztosodott kőzetben teszi meg. d) A mélységi víz a földkéreg mélyebben fekvő likacsos, hasadékos és üreges kőzeteiben elhelyezkedő víz, rendszerint nyomás alatt áll és a felszín- alatti vízkészlet felső elhatárolását képező talajvíz és karsztvíz alatt helyezkedik el. Feloszthatjuk rétegvizekre, rétegzetten kőzetek (eruptivák, kristályos palák, stb.) vizére és nyomás alatti mély karsztvízre. A különböző felszínalatti vizek (talaj- karszt- mélységi víz) között gyakran nincsen éles elválasztó határ. A felszínalatti víz hőfok és vegyi ösz- szetétel szerint is csoportosítható. Hőfok szerint van hideg, langyos, meleg és forró víz. A vegyi összetétel alapján megkülönböztetünk közönségesásvány- és gyógyvizet. Ásványvíz a hőmérséklettől függetlenül az a víz. amelyben 1000 mg/1 oldott alkotórésznél több van, vagy egyes ritka, de élettanilag aktív elemből (lithium, jód. fluor, bőr, arzén, rádium, rádium- emanáció) kimutatható mennyiséget tartalmaz. A gyógyvíz olyan ásványvíz, ami vegyi vagy fizikai tulajdonságai miatt gyógyhatású. Ásványvizet gyógyvízzé orvosi vélemény alapján hatósági elismerés avat. 2.402 A felszínalatti, felszíni és csapadékvizek összefüggése A felszínalatti vízkészlet táplálása, a felszín- alatti-, felszíni és csapadékvizek összefüggése szempontjából elsőrendű fontosságú szerepet játszik a karszt- és a felszínnel összeköttetésben lévő hasa36
