Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
H. EGYÉB ÁLLAMI ES TÁRSADALMI SZERVEK 950 Igazgatás A Vízügyi Igazgatóság az államigazgatás szerve. Közvetlen kapcsolata van a tanácsi, közigazgatátsá, és a többi igazgatási szervekkel. Hatósági tevékenysége közvetlenül kapcsolódik az építési hatóság tevékenységéhez. (I. fejezet). 962. Rendészet A vízgazdálkodási szervek és a rendészet közvetlen kapcsolatban állnak. Még szorosabb a kapcsolat a folyamrendészet és a vízügyi szervek hajóútkitűző csoportjai között. Egymás munkájának segítése a folyamigazgatásban nélkülözhetetlen. (I. fejezet). 2 A KÖZÉP-DUNAVIDÉKI TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSI KERETTERV ÖSSZEFOGLALÁSA 2.1. Bevezetés A Területi Vízgazdálkodási Keretterv különböző fejezeteit összegezve megállapítható, hogy az 1980- ig, valamint az ezutáni időszakra ütemezett munkák végrehajtása alapvetően meg fogja változtatni ez országrész arculatát. Mind mezőgazda- sági, mind ipari, mind kommunális téren a múltnál sokkal tevékenyebb szerepe lesz a vízgazdálkodásnak. E munkák végrehajtása után jelentősen megnövekedik az árvíztől megvédett területek biztonsága, csökken a kisvízfolyások okozta kártétel, a jó ivóvíz széleskörű biztosításával javul a nép- egészségügy és kulturáltabb életkörülmények közé kerül elsősorban a falusi lakosság. A szennyvizek fokozott tisztításával vízfolyásaink fertőzöttsége csökken és ezáltal újabb jóminőségű vízkészletek szabadulnak fel a fogyasztás számára. A vízerőművek létesítése gazdaságos energiaforrást jelent és egyúttal megoldja a hajózás és az öntöző- gazdálkodás fejlesztésének igen sok kérdését. Az öntözött területek nagymértékű növelése jóminőségű konyhakerti növények nagytömegű termelését, valamint a takarmánynövények terméshozamának emelését segíti elő. Az üdülési, fürdési lehetőségek messzemenő kihasználásával megvalósul „Budapest fürdőváros”, és a kultúrált „Dunakanyar”. Végeredményben a vízgazdálkodás fejlesztése során végrehajtásra kerülő valamennyi munka a népgazdaság és a tervgazdálkodás célkitűzéseit és ezen belül az életszínvonal emelését, a fokozott jólétet szolgálják. 2-2 Közép-Dunavidéki Területi Vízgazdálkodási Keretterv 2.201. Természetes adottságok. Vízmérleg A Közép-Duna vidék határai: északról az Ipoly, — amely egyúttal országhatár is — keletről a Duna—Tisza vízválasztója, délről a dunavölgyi belvízrendszer vízválasztója, nyugatról pedig részben a Pilis hegység vízválasztóvonala, részben az Ipoly mint határfolyó. Vízrendszerét az egység jellemzi. Fő vízgyűjtő vízfolyása a Duna és az abba torkolló Ipoly. Hegyei közül a Börzsöny, a Cserhát, a budai és pilisi hegyek, valamint a gödöllői dombok érdemelnek említést. Legmagasabb pontja a Csóványos (Börzsöny 930 m). Mezőgazdasági művelés szempontjából a területet az alábbi Kreybig féle tájegységek érintik. Az „északi dombvidék dombos hegyes tájegysége” a Váctól északra eső területet foglalja magába. Homok-talajai televényben szegények, leggyengébb termékenységű területe a Cserhát. Termékei főképp burgonya, zab, és a takarmány. A „gödöllői dombvidék tája” hullámos dombos, homokkal borított löszből áll, erózióra hajlamos terület. A termőréteg vastagsága 30—80 cm. A „Duna alluviális öntéstalaja” a Csepel-szige- ten található, és a Duna ártéri üledékéből származik. Többnyire homokos vályogtalajból áll. A budai és pilisi hegyek a „Dunántúli Középhegység tájához” tartoznak, területe elsősorban erdős, mezőgazdasági művelés szempontjából inkább a völgyek jönnek számításba. Geológiai szempontból a 6. TVK meglehetősen tagolt. Nyugati területén túlnyomórészt andezittufát, andezitet és riolitot találunk. Déli területed lösz, homok, és homokos lösszel borítottak, míg a folyók völgyében öntéstalaj fordul elő. A terület északkeleti részén márgát’, löszt, ill. az Ipoly völgyében homokot is találunk. A terület leg csapadékosabb része a Börzsöny, amelynek felső részén az évi csapadék 800 mm körül van. Legkevesebb a csapadék a Csepel-sziget déli csúcsánál, ahol az évi 500 mm-t sem éri el. A legszárazabb időszak mindenütt a január és a február. Az évi csapadékingadozás eléri a 30—40%-ot is. A csapadék 45%-a a téli félévben hullik le. A nyári félévi csapadék alsó határa az átlagnak 35— 40%-a. A terület eddigi legnagyobb egy napon belüli csapadékát Pátyon mérték, ahol 4 óra alatt 132 mm eső hullott. A csapadékos napok száma évenként 140 körül van. A hőmérsékleti viszonyok — tekintettel arra, hogy a talajközeli légrétegek hőmérséklete a tengerszint feletti magasság függvénye — térbeli változása igen nagy. A terület legmelegebb tája a pesti síkság. Itt az évi középhőmérséklet 10,5 fok körül van. A leghidegebb a Cserhát 9 fok' körüli hőmérséklettel. Az évi legmagasabb hőmérséklet a déli területen van (34 fok) az előforduló legalacsonyabb hőmérséklet szintén itt —• 21 fok. A talaj- hőmérséklet napi ingadozása átlagosan 70 cm mélységig terjed. Az évi ingadozás 7—10 méterig mutatható ki. 17—20 m-es mélységben az altalaj hőmérséklete állandó és a levegő évi középhőmérsékletének felel meg. (kb. 11 fok) A napfényben legszegényebb hónap a decem484
