Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

átkönyvelés gyakorlatilag tehát nem egyéb, mint a vízrendszer vízkészletének a vízrendszer elemei (részvízgyűjtői) közti újbóli szétosztása az igények növekedésének és a tározási lehetőségeknek figyelembevételével. — Az Átkönyvelés rovatban tüntetjük fel a folyók 1960. évi hasznosítható vízkészletének — a vízgyűjtőik' élővizének 1980-ig felszabaduló részével egyenlő — csökkenést is (lásd még a 2.312/d pontban).

b) Figyelembe kell venni az 1960—1980 közt építendő, a Keretterv XII. „Víztározás és annak többcélú hasznosítása” c. fejezetében felsorolt tározók készletnövelő hatását.

A létesítendő különböző típusú tározóknál a hasznos térfogat, a tározás jellege (évszakos, éves, gazdaságos kiépítésű, teljes vízhasznosítású tározó) és célja ismeretében a következő egységes módszerrel számíthatjuk egy-egy tározó vízkészletnövelő hatásának mértékét (Q):

Q = [m3/s],

A

ahol a V h a hasznos tározótér (mió m3), A értéke pedig a tározás jellegétől és céljától függ. Mezőgazdasági vízhasznosítási céllal épülő évszakos és éves tározóknál (feltéve, hogy a tározó az öntözési idény kezdetén telt, végén üres állapotban van, és közben nem kap utánpótlást), A értéke egyenlő az öntözési időszak (öt hónap) hosszával, azaz 13 mió másodperccel. Ipari célú, tehát egész évben folyamatosan vizet szolgáltató évszakos tározónál A = 31,5 mió sec. (1 év). Ipari célú éves tározónál — minthogy hazai viszonylatban átlag 12 mió m3 hasznos tározótér szükséges 1 m3/s vízsugár folyamatos biztosításához — A=12 mió sec. A gazdaságos kiépítésű tározók 1 m3/s folyamatos vízsugár kiszolgálásához szükséges tározótere a hazai statisztikai adatok szerint 25 mió m3; ipari célú, gazdaságos kiépítésű tározóknál tehát A= 25 mió sec, öntözési célú

13

gazdaságos kiépítésű tározóknál A=25 - ^ ^ =10

mió sec. Végül a teljes vízhasznosítású tározók átlagos fajlagos tározótér-szükséglete 100 mió m3 lé13

vén, ezeknél A=100 mió sec, ill. A=100 ----- —

31

,5

=40 mió sec. — A tervezett tározók várható teljesítőképességének ilyen módon való becslése ugyan erősen közelítő, viszont a távlati tervezéseknél pontosabbal nem helyettesíthető eljárás.

c) Vízkészletünket elméletileg a szenny- és használt vizeknek a vízhasználatok 1960—1980 közötti létesítése és bővítése következtében várható növekménye is gyarapítja, amit ugyancsak figyelembe vettünk.

d) A „jelenlegi vízmérlegben” mederben hagyandó minimális élővízként a havi KQ 75%-ával számoltunk. A vizek tisztaságának védelméről intézkedő 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásának eredményeképpen a vizek szennyezettségének csökkenése várható, s ezzel az általános közegészség- ügyi, vízbiológiai, stb. szempontból mederben hagyandó minimális vízhozam értéke is csökkenthető: éspedig, elfogadott irányszám szerint, 1980-ban á havi KQ 25%-ára. Az 1960. évi élővíz így felszabaduló 2/3 része tehát az illető vízgazdálkodási egység Í980-ban hasznosítható (fiktív) készletét növeli s befogadójának készletét apasztja.

e) Nem könnyű feladat a vízkészletek minőségi változásainak előzetes értékelése sem, mert ez a sokszor rendkívül gyorsan változó ipartechnológiai folyamatok függvénye. Alakulását nagymértékben befolyásolja az is, hogy milyen mértékben sikerül érvényre juttatni a vízkészletek minőségének megóvását célzó előírásokat. Feltételezve, hogy a vízkészletek minőségének védelméről intézkedő rendeletet mindenütt fokozatosan és következetesen végrehajtják, s legalábbis a vízkészletek minőségének további romlása nem várható, általában a „jelenlegi vízmérleg” szerinti vízminőségi megosztást vettük alapul, sőt, feltételeztük, hogy az újabb szennyvízbevezetések a vízkészlet jelenlegi minőségét sehol sem rontják. Különleges esetekben — ha erre szükség volt — a jelenleginél kedvezőbb minőségi megoszlással is számoltunk, egyidejűleg felhívtuk a figyelmet a készlet minősége javításának szükségességére.

Megjegyezzük, hogy területünk külföldi függősége vízminőségi tekintetben ugyancsak alapvető — még ha jelenleg nem is becsülhető — következményekkel járhat.

A különböző vízgazdálkodási ágazatok vízigényeit a Keretterv megfelelő fejezeteiből gyűjtöttük ki, és összesítettük vízgazdálkodási egységenként. Az egyes fejezetek a különböző vízigények területi és vízkészletfajtánkénti megoszlásához is támpontot adtak.

Megjegyezzük, hogy míg az ivó- és a mezőgazda- sági vízellátás igényeit 1980. évi (göngyölített) ösz- szegben kaptunk addig az ipari vízigényeknek s a belőlük származó szennyvizeknek csupán az 1960— 1980. évek közti növekményét vettük a tervből, s összesítettük az 1960. évi „jelenlegi vízmérleg” szerinti értékekkel. Módszerünk alkalmazása a mezőgazdasági igényeknél azzal a következménnyel is járt, hogy ilymódon egységesen — az 1960-ban üzemelt területekre is — az 1980. évi csökkentett víznormákat alkalmaztuk. A halgazdaságok fejlesztési számait a Keretterv — az öntözéstől eltérően — csak területegységben fejezi ki, vízigényt nem közöl. Az augusztusi mértékadó időszakban a vízpótlás, (frissítővíz-igény) normatívájául az 1960. évi ... vízmérlegben alkalmazott 0,43 lit/s- ha, ill. 1,56 lit/s/ha értékeket fogadtuk el.

Területünk „távlati vízmérlegét” a XVII—3, 4, 5 mellékletek tartalmazzák, a jelenlegi vízmérlegéhez hasonlóan kettős bontásban (XVII—3). Országos jelentőségű vízfolyások nélkül (XVII—4). Országos jelentőségű folyók. E táblázat értékelését adjuk a következőkben.

Végül annak érdekében, hogy lássuk a 6. sz. TVK-egység vízmérlegével beilleszkedését az összefüggő szerves vízrajzi egységet képező Dunavölgy vízgazdálkodásába, a XVII—5. mellékletben megadtuk a Duna vízrendszeréhez tartozó országos jelentőségű vízfolyások 1980. évi összesített vízmérlegét is.

57 6 TVK

449