Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
jezet 2.43 pontjában láthatjuk, — a karsztvízkészletet külön állapították meg a Pilis és külön a Vértes hegységekre. A 6. sz. TVK-területegység területén a karsztvízkészlet nem éri el a 0,5 m3/s értéket. 2.2125 AZ ÁSVÁNY-. HÉV- ÉS GYÓGYVÍZKÉSZLET Az ásvány-, hév- és gyógyvíznek, ennek a tulajdonképpen 3 különböző vízfajtának még nagyság- rendi készletbecslése is nagyon nehéz feladat. Ezért egyrészt egyszerűsítésekre, másrészt sokszor feltevésekre vagyunk utalva. Így nem foglalkozunk a hideg és langyos gyógyvizekkel, mert általában helyi jellegűek és számottevő mennyiséget nem képviselnek. A 25° C alatti — langyos — vizek készletét a hideg vizek mérlegénél egyébként is figyelembe vettük. A 25—35° C közötti gyógyvizek készletét már itt becsüljük meg. A közölt adat azonban csak tájékoztató jellegű, mert lényegében nem állapítható meg, hogy mennyi belőle az utánpótlódó készlet és menynyi az alapkészlet-fogyasztás. A melegvizek — amennyiben nem meleg karsztvizek — már alig rendelkeznek utánpótlódással. Ezért becsléseink inkább csak arról tájékoztatnak: milyen mértékben javasoljuk az egyes víztartókat megcsapolni, hogy kimerülésük ne legyen gyors, hanem évtizedekig tudjuk az igényeket zavartalanul kielégíteni. A 35° C feletti hévvizeket két alapvető csoportba sorolhatjuk, éspedig az alap- és fedőhegységekből, továbbá a medenceüledékekből származó hévvizekre. Az első csoportba általában karsztos jellegű, vagy lejtőtörmelékefcből származó hévizek, a másikba pedig rendesen homokkőből, ritkán homokból kilépő vizek tartoznak. Mai ismereteink szerint geológiai időkben gondolkodva, mindkettőnek, de elsősorban az alap- és fedőhegységi vizeknek van utánpótlásuk. Műszaki szempontból azonban ezeket — néhány sajátos terület kivételével, — gyakorlatilag utánpótlás nélkülieknek kell tekintenünk s így a készletmeghatározás feladata megint olyan irányértékek adása, amelynek hasznosítása mellett évtizedekre-évszázadokra elegendő lesz a készlet. Hangsúlyozni kell, hogy a rendelkezésre álló kevés adat miatt a készletek meghatározására még nincs mód, csak tájékoztató adatokat lehet megjelölni a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. A meleg- és hévizek a terület általános és helyi sajátságainak megfelelően a legkülönbözőbb összetételűek lehetnek. Ezek közül kerül ki az ásvány- és gyógyvizek döntő többsége is. A készlet- becslésnél ezért csak a ténylegesen feltárt víz minősége alapján lehet sorolni a készletfajtát. A sztatikus és dinamikus készlet mellett az ásvány-, hév- és gyógyvizeknél még a vegyi készlet meghatározásának a kérdése is fel szokott merülni. Ezzel itt nem foglalkozunk, — tekintettel a meghatározás jelenlegi leküzdhetetlen nehézségeire, másrészt arra a veszélyre, hogy a gyógyítás és nép- egészségügy szolgálata elsikkadhatna és helyette egyesek vegyi bányának tekintenék a termális vizeket. 2.221 A vízhasználatok adatainak begyűjtési módja és megbízhatósága A felhasznált vízmennyiségek adatai általában a helyi vízhasználó szervek többnyire mérések alapján szolgáltatott hivatalos jelentéseiből származnak. A kisebb vizkészüetfogyasztófcnál mérési lehetőség hiányában becsült adatokra lehetett csak támaszkodni: ezek szakszerű helyszíni ellenőrzése csupán részben volt biztosítható. 2.222. Az ívóvízfelhasználás A vízfogyasztás értéke a vízműveknél a napi mértékadó víztermelési kapacitásból számított, fővízmérőn át pontosan mért adatok alapján, a törpevízműveknél általában a szivattyúk és meghajtó elektromotorok teljesítményéből számítással, a körzeti vízvezetékeknél viszont csak a folyamatosan túlfolyó vízmennyiség helyi becslése útján lett megállapítva. A kizárólag helyi vízkészletekből felhasznált víz- mennyiség (0,5 m3/s) mellett alapvető fontosságú a partiszűrésű kavicsrétegek vízkészletének igény- bevétele (Duna IL, szakasz 6,6 m3/s). A terület víz- használatának túlnyomó többsége a közel 2 millió lakosú Budapest vízellátását szolgálja. Felszíni vizekből az 1960. évben ivóvízellátási célú vízkivétel nem volt. (1961 őszén helyezték üzembe a Fővárosi Vízművek káposztásmegyeri 100 000 m3/nap kapacitású felszíni vízmüvét). Kommunális jellegű vízkészlet igénybevételnek tekintendő az Észak-Pesti és a Dél-Pesti Ipari Vízmű közüzemi nyers ipari vizet szolgáltató hálózatrendszere, melyek a Dunából (II. szakasz összesen mintegy 0,6 m3/s vízimnenyiséget emelnek ki. A talajvizek csak Nógrád megye északi területein (6/a) alkalmasak mennyiségi és minőségi szempontból ivóvízellátási célokra. Ezeket veszi majd igénybe Balassagyarmat új vízműve és a környék néhány községének törpevízműve. A Duna mindkét partján húzódó vastag, kedvező szemszerkezetű partiszűrésű kavicsrétegek biztosítják a — dobogókői üdülőhelyet magasnyomású acélcsővezetékből ellátó — dömösi vízmű, Vác, Szentendre és Budapest vízellátását. Fővárosunk vízszolgáltatása lényegében a partiszűrésű rétegek vízkészletén nyugszik, ami minőségi szempontból a világvárosok között európai, sőt világviszonylatban is egyik legkedvezőbb adottság volt. E rétegek természetes úton szűrt vize hőmérséklet, íz, keménység, vegyi és bakteriológiai tartalom szempontjából kezelés nélkül kiváló minőségű ivóvíz, melyet csak árvizek, vagy a kutak túlszivattyúzása esetén — biztonsági okokiból — kell átmenetileg csírátlaní- tani. A rétegvizeket a Duna-kanyar települései, valamint kismértékben a Fővárosi Vízművek fúrt kút- jai veszik igénybe. A Pilis hegységben tárolt karsztvízkészletböl szerzi be ivóvizét több község. Köztük a pilisszent- iváni karsztakna vízkivétele a legjelentősebb, mely a bányászközségen kívül Pilisvörösvárt is ellátja. 2.22. A VÍZFELHASZNÁLÁS 1960-BAN 444
