Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

néhány egyéni kezdeményezés alapján végzett részleges felmérést nem számítva — az utolsó néhány évre korlátozódik. A mezőgazdasági vízhasznosítások főbb adatairól (köztük a vízkészlet-gazdálkodás számára nélkülözhetetlen vízfelhasználásról) és néhány iparvidék vízigényeiről az egységes Vízügyi Szolgálat megteremtésétől kezdve van kielégítő áttekintésünk. A vízművek, törpevízművek, körzeti vízvezetékek csatornaművek, továbbá az ipari és egyéb üzemek, közintézmények víztermelési, vízfelhasználási, szemmyvízkibocsátási és kezelési helyzetének felmérését első ízben az Orzágos Vízügyi Főigazgatóág tudta csak meszervezni és végrehajtani az 1957—1959 évek között.

A vízmérlegre támaszkodó vízkészletgazdálkodás szükségszerűsége — egyes, kizárólag a mezőgazda- sági vízhasznosítás követelményeit szem előtt tartó helyi intézkedéseken (öntözési időrend megállapítása) túlmenően — először 1949-ben merült fel, a súlyponti iparvidékeken jelentkező vízellátási nehézségek megoldása érdekében. Ezeknek az 1950- ben készült regionális-jellegű terveknek a lényege a vízmérleg és a mérleg alapján tett tervjavaslat volt. Országos viszonylatban az 1953—1954. évi Országos Vízgazdálkodási Kerettervvázlat adott átfogó jellegű vízmérleget; ezt — az élet diktálta ütemben —• kisebb területek vízmérlegei követték. Ebben az időszakban folyt a felkészülés az egész országra kiterjedő, de a jelentősebb helyi problémákra is választ adó vízmérleg szerkesztésére. Ennek a végrehajtására 1959-ben, a regionális tervezés keretében került sor. A vízgazdálkodás 20 éves távlati terve 1960. évi első fogalmazványának mérlegei lényegileg hasonló elvek szerint készültek. A folyamatos, szervezett vízkészletgazdálkodás megvalósítása terén elsősorban a Vízügyi Igazgatóságoknál a 15/1962. OVF sz. utasítással létrehívott Vízgazdálkodási Osztályok s különösen az ezek keretében működő vízgazdálkodás-fejlesztési csoportok munkáját kell megemlítenünk. Munkájuk alapvető része a vízhasználatok és a vízimunkálatok számbavételéről intézkedő 70 109/1961. OVF sz. utasítás végrehajtása, valamint a vízkészletek részletes számbavétele, azaz a helyi vízmérlegek folyamatos vezetéséhez szükséges alapadatok összeállítása. E mellett operatív intézkedésekkel is segítik a vízkészletgazdálkodás megvalósulását. A hazai vízkészletgazdálkodás eredményeit, módszereit és feladatait a Vízkészletgazdálkodási Évkönyv-sorozat első, 1962. évi kötete foglalja össze.

Végül megemlítjük a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótárt, amelynek feladata a vízkészletgazdálkodási szakfogalmak egységesítése. Harmadik, átdolgozott változatát 1963 februárjában adta ki a VITUKI, további finomítását jelenleg is végzik.

1.22. A TERÜLETI VÍZMÉRLEG JELENTŐSÉGE

a vízgazdálkodás és a népgazdaság

SZEMPONTJÁBÓL

A vízkészletgazdálkodást érintő minden kérdésben csak a vízmérleg alapján lehet állást foglalni. Ä vélemény kialakítása mindenekelőtt attól függ,

hogy a kérdéses terület a vizsgált időpontban (időpontokban) ki tudja-e elégíteni a mennyiségi és minőségi tekintetben — az igényeket (aktív vízmérleg) vagy sem (passzív vízmérleg).

Aktív vízmérleg esetén is a tartalékok célszerű felhasználására kell törekedni, általában az alábbi szempontok figyelembevételével :

Vízhiánnyal küzdő szomszédos területek ellátása.

Mezőgazdasági vízhasználatok fejlesztése.

Ipar- és lakótelepülések fejlesztése.

Energiatermelésre szolgáló vízmennyiség növelése.

Passzív vízmérleg esetén a hiány kiküszöbölésére szolgáló tennivalókat kell meghatározni, figyelemmel a következő főbb lehetőségekre:

A gazdaságosan kiépíthető felszíni és felszín alatti tárázási lehetőségek kihasználása.

Szomszédos területekről történő vízátvezetés.

Vízfolyások csatornázása.

Egyes kritikus időszakok mértékadó hasznosítható vízkészletének növelése, a felszíni és felszín alatti vizek vegyes felhasználásával.

A vízigények kritikai felülvizsgálata és víztakarékos technológia kialakítása.

A szennyvizek fokozottabb tisztítása.

Szennyvizek tarozása és szakaszos lébocsátása.

A mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztési előirányzatainak módosítása.

A vizek minél tökéletesebb többszörös és ismételt felhasználása; vízhasználatok közötti együttműködés fejlesztése.

Nagy .vízigényű, kevésíbé gazdaságos, különleges üzembiztonságot követelő ipartelepeknek a területről való eltávolítása, illetve telepítésük letiltása.

Káros és nehezem tisztítható szennyvizet kibocsátó ipartelepeknek a vízfolyás felső szakaszáról a nagyobb hozamú alsóbb szakaszokra való (át-) telepítése.

Kisebb biztonságot adó (azaz kisebb tartóssággal várható) vízkészlettel való számolás, feltételhez kötött vízhasználatok bevezetése.

Agrotechnikai agrobiológiai és egyéb módszerek alkalmazása.

A szempontok sokasága megvalágítja a vízmérleg alapvető fontosságát, szövevényes kihatásait mind a vízgazdálkodás ágazatainál, mind a népgazdaság egészénél.

A jelenlegi vízmérleg kiinduló bázis a távlati tervezés számára, hiszen az ún. fix adottságak (vízkészlet, jelenlegi helyzet, stb.) nagy hányadát ösz- szefoglaló módon tartalmazza. A távlati vízmérlegek egyrészt a különféle fejlesztési elgondolások vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának elbírálására szolgálnak (éppen ezért rendszerint a tervezetek átdolgozására és a mérleg újbóli összeállítására van szükség a leggazdaságosabb megoldás kiválasztása érdekében), — másrészt a „jelenlegi vízmérleghez” hasonlóan (bár kisebb megbízhatósággal) a kiindulási alapot rögzítik a nagytávlatú tervezéshez:.

438