Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
kutatómunka.) Ezért â mélységi vízkutatással, a vízkészletbecslési kísérletekkel most külön foglal- kozunk. A vízkutató szakemberek már a múlt század közepe óta számolnak azzal, 'hogy a Föld mélyből valamely területen tartósan kitermelhető vízmeny- nyiség az utánpótló vízhozamtól függ. Ennek a sarkalatos tételnek első felismerői bányamérnökök voltak, akik a bányákba betörő, ill. onnan eltávo- litandó vízmennyiséget kívánták meghatározni. Több mint 80 éve, 1871-ben, a máramarosi sóbányák környékén csapadékmérő állomásokat létesítettek és folyamatosan mérték a bányavíz meny- nyiségét is, hogy megállapíthassák a bányavíz és a csapadék közti összefüggést, a kőzeteken áthaladó víz sebességét, a kiegyenlítődés és késleltetés mértékét. Az értékes adatokat Ígérő vizsgálatokat a kezdeti lendület után sajnos nem folytatták. így a kutatás kezdeti stádiumában felállított, a vízfajták eredetére és utánpótlódására vonatkozó elméletek és számítások bizonytalanságuk miatt alkalmatlanok voltak a mélységi vízzel való meny- nyiségi gazdálkodásra, bár egyes szakemberek (Ló- czy Lajos) igen hamar felismerték ennek fontosságát. A mélységi víztermelés iránt akkor élénkült meg az érdeklődés, mikor kiderült, hogy a magyar medencék kútjainak hozamai, illetve nyomása csökkent, ami, legalábbis részben, a vízkészletcsökkenés számlájára volt Írandó. Hosszan sorolhatnánk azokat a területeket, ahol a víz nyugalmi szintje süllyedt, a kutak vízhozama csökkent. Mindez főként a mélységi vízutánpótló- dás ismeretének hiányából adódott. Volt ugyan törvény az vízpazarlás megakadályozására, de nagyon, sokszor nem lehetett sem azt megállapítani, hogy hol kezdődik a pazarlás, sem pedig a törvényt végrehajtani. Különösen szembetűnő ez a jelenség egyes zárt medencékben. (A Fővárosi Vízművek cinkotai telepén pl. az 1950-es években a miocén víztartóra telepített kutak az eredetileg kivehető vízmennyiségnek már csak al:g a felét adják.) A mélységi vízkutatás problémáinak megoldása érdekében a geológiai és hidrogeológiai viszonyok átlagolása alapján tájegységekre bontották az országot (lásd a 2.44 pontban). Ezután megkísérelték az utánpótlással rendelkező területek és rétegek szétválasztását. Az utánpótlódási lehetőségek kérdésével számos szakember foglalkozott. A kutatással együtt megindult a rétegvízadatok statisztikai feldolgozása is. Az ország mélyfúrású kútjainak jellemző adatait az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat vette, majd dolgozta, fel; az adat- gyűjtemény rövidesen kiadvány alakjában is megjelenik. Igen jelentős eredmény a Magyar Állami Földtani Intézetben elkészült „Magyarország Hidrogeológiai Atlasza is” c. kiadvány megjelenése is. A térképek és tanulmányok sorozatából álló kiváló munka, anyagából a magyar medencék és hegyvidékek vízföldtani viszonyait (vízszolgáltató réteg- összleteit) ábrázoló térképek mellett ki kell emelnünk az artézi vizek nyomás- és áramlási viszonyait és az ártézivizet szolgáltató rétegösszeletek víhozamát tájegységenkénti és mélységközönkénti bontásban közlő térképeket, melyek összefoglalják az eddigi kutatások eredményeit s így szükségesek mind a mélységi vízkészlet becsléséhez, mind pedig a későbbi kutatómunkához. Az Atlasz Magyar- ország hóvízfeltárási lehetőségeit is ábrázolja. A Magyar Tudományos Akadémia és a tudományos egyesületek néhány munkabizottsága is foglalkozik a vízkészlet és így a mélységi vízkészlet meghatározásával, ill. a fogalmi és módszertani kérdések tisztázásával. Az Országos Földtani Főigazgatóság, hasonlóképpen a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet e célból külön csoport felállítását is elhatározta. 1.222 Irodalmi áttekintés A felszíni és felszín alatti vízkészletek feltárásáról — Németh Endre: „Hidrológia és hidromefc- ria” c. alapvető tankönyvén kívül — összefoglaló művek még nem jelentek meg, a szerteágazó téma egyes részleteit más-más oldalról megvilágító szakdolgozatok sokasága viszont lehetetlenné teszi a rendkívül gazdag anyag teljes felsorolását, ezért e témakörhöz nem adunk irodalmi összeállítást. Utalunk viszont a magyar szerzők bel- és külföldön megjelent szakirodaimának bibliográfiai adatait felsoroló Hidrológiai Bibliográfia köteteire (1955., 1961. és 1962.) a nyomtatásban meg nem jelent, hazai gyakorlati célú kutatásokról és tanulmányokról áttekintést adó „Hidrológiai Kutatások számbavétele” c. \TTUKI-kiadványra (1962.), továbbá a kutatások fejlődésének ismertetése során (lásd az 1.2211 és 1.2212 pontot) megnevezett kutatókra, akiknek számos szakcikke nyújthat elsősorban segítséget. Az alábbiakban ezért csupán néhány szakfolyóiratot és kiadványt sorolunk fel: MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei VITUKI kiadványok, különösen Vízrajzi Évkönyv (sorozat) Magyarország Hidrológiai Atlasza. I. Folyóink vízgyűjtőterülete (sorozat) II. Hidrometeorológiai adatok (sorozat) III. Folyóink vízjárása (sorozat) Magyarország vízkészlete (sorozat) Beszámoló (sorozat) Tanulmányok és Kutatási Eredmények (sorozat) Vízügyi Közlemények Hidrológiai Közlöny M. All. Földtani Intézet kiadványai, köztük Magyarország Hidrogeológiai Atlasza. 42
