Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása

XIII. FEJEZET Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböz­tetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben el­határolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldol­gozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési le­hetőségek. 1.1. A témakör ismertetése A fejezet az ásvány-, gyógy- és hévizek gyógyá­szati felhasználását, az egyéb célokra történő hasz­nosításon belül a melegvízellátást, a fűtést, az ás­ványi sótermel-ést, valamint a többrétű félhaszná­lás öszekapcsolásából származó komplex hasznosí­tást tartalmazza. Az igények kielégítéséhez szüksé­ges ásványvíz, gyógyvíz; és hévíz számbavétel, a feltárási munkák és a víztermelő létesítmények szintén e fejezethez tartoznak. Nem tartalmazza azonban a mesterséges melegvizek (felmelegített hűtővíz, stb) hasznosítását. Ásványvíz hőmérséklettől függetlenül az a ter­mészetben előforduló víz, mely több, mint 1 gr/1 oldott, szilárd alkatrészt, vagy más meghatározott mennyiségű különleges alkatrészt (bróm, jód stb) tartalmaz. Gyógyvíz olyan ásványvíz, mely vegyi összeté­telénél vagy fizikai tulajdonságánál fogva gyógy­hatású. Hévíz minden 26 C°-nál magasabb hőmérsékletű, természetes eredetű víz, tekintet nélkül vegyi ösz- szetételére. Az ásvány-, gyógy- és hévizek kémiai csoporto­sítása: 1. Egyszerű hévíz 2. Egyszerű szénsavas (savanyú) víz 3. Alkálihidrogénkarbonátos (alkálikus) víz 4. Kalcium- magnéziumhidrokarbonátos (földesmeszes) víz 5. Kloridos (konyhasós) víz 6. Szulfátos (keserű) víz 7. Vasas víz 8. Kénes víz 9. Jódos, brómos víz 10. Rádióaktív víz. 1.2. A múlt és jelen 1.21. AZ ÁSVÁNY, GÛGY ÉS- HÉVIZEK GYÓGYÁSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK MÚLTJA ÉS JELENE NÚGRÁD megye DIÖSJENÖ Zsibák forrás 3 db rétegforrásból áll. Kishozamú kénes, vasas vizet adó forrás. A forrás pozitív jel­leggel,, 8. típusú vizet ad napi 120 m3, 10,2 C hő­fokkal. A múlt században a forrás vizét gyógyfür­dőben hasznosították. A fürdőépület jelenleg ro­mos. A forrás vizét a nyári hónapokban strand cél­jaira hasznosítják. PEST MEGYE BUDAPEST Imre (Rácz)-gyógyfürdő. Ennek a fürdőnek a he­lyén állott — a régi feljegyzések szerint — Má­tyás király fürdője. A jelenleg is üzemelő kupolás fürdőrészt a törökök építették. A felszabadulás előtt a két fürdő vízszükségletét két természetes forrás és egy fúrt kút biztosította. Nagy-forrás. 4. típusú, 42 C°, pozitív vízszinttel napi 505 m3 vizet ad. A teljes vízmennyiséget a je­lenleg üzemelő fürdő egész évben gyógycélra érté­kesíti 14 kádjában és 4 dib gyógymedencéjében. Mátyás-forrás. Feltárása a feljegyzések szerint az 1870-es évekre esik. A forrás jelenleg elhanyagolt állapotban van, minimális vizet ad. A forrás 10. tí­pusú pozitív vízsziniten napi 22 m3, 39 C hőfokú vizet ad. A forrás vize jelenleg felhasználatlanul elfolyik. Kénes-kút. 1932-ben készült, kutatófúrás jelleg­gel. A víz kiváló összetétele, valamint különösen magas kéntartalma miatt gyógyításra alkalmas. Je­lenleg a víz nem kerül felhasználásra, a kút pozi­tív, 8. típusú napi 14 m3, 38,1 C hőfokú vizet ad. Pesterzsébeti Jódos—Sós—gyógyfürdő. A jelen­legi gyógyfürdőt 1954—55-ben alakították ki. A fürdő gyógyvíz ellátását az 1956—57-ben készített III. sz. 112 m-es kút biztosítja. A kút negatív víz­szinttel 9. típusú, napi 144 m3, 15 C hőfokú vizet ad. A vizet teljes egészében a gyógyfürdő haszno­sítja. IV. sz. 36 m-es kénes kút, ugyancsak 1957­389

Next

/
Oldalképek
Tartalom