Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
len környezetéről és bemérték az érintett folyamszabályozási művek jellemző adatait (VÍZITERV, FTV, VITUKI, VÍZIG). Kiterjedt vizsgálatok folytaik a vízlépcső hidraulikai kialakításával kapcsolatban. Ezek közül ki kell emelni az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem által a nagymarosi kanyarban éjszaka végzett fáklyás áramlási kísérletet és az egyetem udvarán végüzett szabadtéri kismintakísérletet, továbbá a VITUKI nagylaboratóriumában folytatott kisminta kísérletsorozatot, amely a munkatér körülzárásnak az árvíz és jéglevonulásra gyakorolt hatását és a vízlépcső általános elrendezésének hidraulikai kialakítását vizsgálta. Kisminta vizsgálatot végzett a pozsonyi Akadémia a nagymarosi hajózsilip töltésürítésének módjára és időtartamára, végül a GANZ- gyár vízgéplaboratóriuma a Műszaki Egyetem közreműködésével a Nagymarosi Vízerőmű turbinái csigaházának, járókerekének és szívócsövének legkedvezőbb kialakítására vonatkozólag. A kiinduló adatok, feltárási munkák és tudományos vizsgálatok eredményeinek felhasználásával készítette el a generálkivitelező VÍZITERV a Nagymarosi Vízerőműnek a 2.2 pontban kivonatosan ismertetett tervdokumentációját. A tervek lényegében tervfeladati szinten tárgyalják a vízlépcsőt, továbbá a környező területek, létesítmények megvédését szolgáló teendőket. (Altervezők: ERŐTERV, IPARTERV, KGMTI, UVATERV, MÁVTI, VÁ- TERV, VITUKI.) Itt említhető meg az a kiterjedt tudományos, tervezési és kísérleti munka, amely a nagy folyami vízierőművek csúcsüzemének lehetőségeivel, módjával, értékelésével és a folyómederre gyakorolt hatásával foglalkozott (VÍZITERV, VITUKI, ERŐTERV). Az említett vizsgálatok, valamint szovjet és csehszlovák konzultációk, stb., eredményeként már rendelkezésre áll a 6. sz. vízgazdálkodási területen a Duna komplex hasznosítási terve (az Adonyi Vízierőművet is beleértve), a hidraulikus energiatározók első kiépítésének (Visegrád és Nagymaros környéki) terve, valamint a Kvassay- Vízierőmű kiviteli tervdokumentációja és kismintakísérlete. A 6. TVK területén a törpe vízerőhasznosítás fejlődését a szükséges kellő propaganda és megfelelő típustervek hiánya akadályozta eddig. Az ÉM. megbízása alapján a hazai gyártmányú modem vízgépegységek tervezéséhez, Ш. gyártásához kapcsolódva kis és közepes esésű törpe vízerőművekre típusterv vázlat készült az 50-es évek végén, amelyet újabb gépegységek alkalmazásával további típustervek követnek. Részletes vizsgálatok készülnek arra is, hogy milyen hidrológiai viszonyok között, milyen minimális teljesítőképesség mellett, Ш. milyen maximális fajagos létesítési és termelési egységköltség esetén gazdaságos törpevízerőművet építeni. A vízerőhasznosítás fejlesztését célzó gépészeti kutatások és kismintakísérletek különösen említésre méltóak, mert ezek eredményei a vízerőhaszno- sítás létesítési és üzemelési költségeit (a kisebb mélyépítési igények és a jobb hatásfok révén) döntően befolyásolhatják. Hazai vízgépgyártásunk több, kis és közepes esésre alkalmas törpe vízerőmű turbinatípust szerkesztett és gyártott (Mignon I.—II. Ganz törpeturbina), amelyek a törpe vízerőhasznosításnál alkalmazhatók. Vízfolyásaink vízerőkészletének gazdaságosabb hasznosítására, célszerűnek látszik bevezetni a kisesésű vízerőművek létesítésénél egyre inkább előtérbe kerülő csőturbinák gyártását. Csőturbinák alkalmazásának kísérletezésére a 6. vízgazdálkodási terület bármely erre a célra alkalmas gazdaságosan kiépíthető törpe vízerőműve rendelkezésre áll, nagyobb, kb. 1 MW teljesítményű csőturbina kikísérletezésére viszont legalkalmasabb a Dunamenti Hőerőmű rekuperációs vízerőműve. Meg kell még itt emlékezni azokról a kísérletekről is, amelyeket a törpe vízerőművek önköltségében legnagyobb tételt kitevő személyzeti létszám csökkentése érdekében, a törpe vízerőművek automatizálása terén végeztek. Megoldották és bevezették a víz gépegység automatikus leállását és a hálózati áram visszatértekor a gépegység automatikusan visszakapcsolását. Ezzel elkerülhető, hogy a gépegység túlpörögjön, és hogy árapasztó zsilipet kelljen emelni. — A két említett automatika gyakorlatilag kezelőmentes üzemet biztosít normális vízjárás esetén, azonnali táblanyitást kíván azonban akkor, ha váratlanul a turbina vízemésztését meghaladó vízhozam érkezik. E kérdést megoldó, vízhozamnagyságtól vezérelt automatikus mozgó táblára, valamint az automatikus gerebtisztításra most folynak kísérletek. Eredményességük esetén a törpe vízerőművek kezelőszemélyzet nélkül, zárt erőműként üzemelhetnek és kezelésük csupán a termelési adatok rögzítésére, gépápolására, takarítására szorítkozik, ami naponta legfeljebb egy órát vesz igénybe. A fél évszázados adatgyűjtési és kutatási hiányt természetesen nem lehet néhány év alatt pótolni, így a nagyobb vízfolyásolnál hiányoznak az ismeretek a csúcsüzemi lehetőségekre jéggel befolyásolt folyószakaszokon, és a hidrológiai és meteorológiai előrejelzést is komoly mértékben fejleszteni kell. A kisvízfolyások legnagyobb része a vízerőhasznosítás alapadatai vonatkozásában még feltáratlan. Hiányosak ugyanis az adatok a vízkészletre és a vízerőkészletre, sőt igen sok kisvízfolyásról megfelelő hosszszelvény sem áll rendelkezésre. A törpe vízerőművek automatizálása terén történtek ugyan lépések, és ezek eredményre is vezettek, még sincs azonban megoldva ez ideig az ún. „zárt vízerőmű” lehetősége, amely a kezelőszemélyzet létszámcsökkentésével, a tervezési egységköltségben legnagyobb arányban jelentkező személyzeti költségeket csökkentve, a termelési egységköltség 30—50%-os csökkentését eredményezné. Hiányosnak mondható a múltból visszamaradt létesítmények számbavétele (régi és felhagyott malmok, üzemicsatomák, stb.), amely pedig a törpe vízerőmű fejlesztését elősegítené, olcsóbbá tehetné, sőt esetleg a hiányos hidrológiai adatokhoz is kiegészítést nyújthatna. A 6. vízgazdálkodási terület vízerőkészletének a 20 éves terv végéig történő hasznosításával évi átlagban az alábbi vízerőművekben termelt energia- mennyiségek állanak rendelkezésre: 326
