Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Feltétlenül szükséges mind az üzemeltetés, karbantartás, mind pedig a fejlesztés szempontjából, hogy meglévő vízmüveinkről, azok csőhálózatáról, műtárgyairól, szerelvényeiről pontos feltárások, adatok álljanak rendelkezésre. Ezt a visszamenőleg elvégzendő feladatot elsősorban a községi és törpevízműveknél kell pótlólag végrehajtani, ahol ezen adatok nagyrészt hiányzanak. A törpe- és kisvízműveinknél jelenleg gyakran tapasztalható üzemeltetési nehézségek és hibák kiküszöbölése érdekében megyei szinten megfelelő számú és szaktudású szakemberrel rendelkező vállalatokat kell létrehozni, melyek a körzetükbe tartozó vízművek üzemeltetésében irányító és ellenőrző szerepet töltenek be. Hasonló jelleggel megyei közműépítő és karbantartó vállalatok szervezése is szükséges. A vízművek higiénikus, üzembiztos és gazdaságos üzemeltetése érdekében a jövőben megfelelő számú és szaktudású kezelő és karbantartó szakkáderek kiképzése elengedhetetlen. A törpevízművek száma a jövőben rohamosan növekszik. E vízművek gazdaságos és olcsó beruházása érdekében a leggyakrabban előforduló víztermelő és vízkezelő gépi berendezéseket olcsó és korszerű típusgyártmányokként kell forgalomba hozni. Hasonlóképpen tipizálni, illetve szabványosítani kell a leggyakrabban előforduló műtárgyakat is (kútaknák, szivattyú és nyomásfokozó gépházak, mély- és magasszintű tárolómedencék, víztornyok stb.). Biztosítani kell a jól bevált hidroglóbuszok bizonyos korszerűsítése utáni újabb űrméretekben történő nagymennyiségű gyártását. A jövőben jelentősen megemelkedő csőigény kielégítése érdekében fejleszteni kell a hazai csőgyárak gyártási kapacitását mind mennyiségi, mind minőségi vonalon, elsősorban az azbesztcement csőgyártás területén. Ugyanez vonatkozik a szerelvények gyártására is. A külföldön jól bevált műanyagcsövek gyártására hazai üzemeinknek is be kell a jövőben rendezkedniök. A központi vízműveknél, továbbá egyes törpevízműveknél törekedni kell a jövőben a teljes, vagy részleges automatizálás, biztosítására. Az ehhez szükséges műszerek és berendezések gyártására a műszeriparnak fel kell készülnie. A vízpazarlás elkerülésére, továbbá a termelt és kiszolgált víz felhasználásának ellenőrzésére a vízműveket kellőszámú és megfelelő minőségű vízmérőberendezésekkel kell felszerelni. A vízművek jelenlegi vízmérő-ellátottsága igen alacsony. Az elmaradottságot csak jelentékeny mennyiségű vízmérőberendezés forgalombahozatalával és beépítésével lehet megszüntetni. Az ipari üzemek vízfogyasztásának állandó ellenőrzése céljából meg kell szervezni az üzemek rendszeres — mérési adatokon alapuló — bejelentési kötelezettségét. A jelentősebb üzemekben oly — lehetőleg mérnöki — képesítéssel rendelkező szakembereket kell megbízni az üzemek vízgazdálkodási kérdéseinek kézbentartásával, akik az üzemen belüli tervszerű és gazdaságos vízfelhasználást ellenőrizni és biztosítani tudják. A technológiai fegyelmet ki kell terjeszteni az üzemek vízgazdálkodására is. Valamennyi ipari tárcánál megfelelő számú és képzettségű vízügyi szakembert kell alkalmazni a vízgazdálkodási kérdések intézésére. Az ivóvízművekhez hasonlóan az ipari vízműveknél is szükséges, hogy a meglévő berendezésekről, műtárgyakról, pontos feltérképezés álljon rendelkezésre, melyet a fejlesztés, bővítés során kialakult állapotnak megfelelően folyamatosan ki kell egészíteni. A vízszegény területre telepített üzemekben fokozott mértékben kell a víztakarékosságot ellenőrizni és biztosítani. Ennek érdekében a jövőben felül kell vizsgálni az üzemek belső vízháztartását, s ahol arra mód van, be kell vezetni, illetve bővíteni kell a vízvisszaforgatást. Üzemeinkben tehát -— indokolt esetben — a visszaforgatás mértékét az üzemek sajátosságának, technológiájának figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy azok jövőbeni vízháztartását a magas vízgazdálkodási hatásfok jellemezze. A nyersvízigények részbeni, vagy teljes kielégítésénél a jövőben figyelembe kell venni az üzemek tisztított szennyvizeinek ismételt fel- használását is. Egymáshoz közel telepítendő új üzemek vízellátásánál a leb «tőségekhez képest biztosíta ni kell részint az egy, közös ipari vízműről történő vízellátást, részben a sorozatos, illetve az ismételt vízfelhasználást. Az ivóvízművek tehermentesítése, továbbá a lakosság vízellátásának megjavítása érdekében meny- nyiségi és minőségi szempontból felül kell vizsgálni azon üzemek vízgazdálkodását, melyek vízbeszerzési nehézségekkel, valamint gyakori vízhiánynyal küzdő ivóvízművektől vásárolják ipari vizüket. Indokolt esetben kötelezhetők legyenek az üzemek arra, hogy nyers minőségű igényüket a továbbiakban ne a vízműtől, hanem saját vízbeszerzéseikből (felszíni víz, talajvíz stb.) szerezzék be. Az inari vízellátás gazdaságos tervezése, továbbá a meglévő üzemek vízgazdálkodásának ellenőrzése kellően megalapozott, megbízható ipari víznormák nélkül elképzelhetetlen. A jövő sürgős feladata, hogv mind a hatósági szervek, mind a tervező mérnökök igényeinek megfelelő ipari víznormagyűjtemény állíttassák össze, mely megfelelő adatokat nyűit — a különböző technológiai módszerek figyelembevételével — az egyes üzemtípusok minőségi és mennyiségi vízgazdálkodására vonatkozóan. Gondoskodni kell arról, hogy az ivó- és ipari vízellátás területén megoldásra váró témák és problémák bekerüljenek a tudományos intézetek kutatási terveibe. Végezetül a jövőben a fejlődésnek és a szervezésnek oda kell irányulnia, hogy a Vízügyi Igazgatóságok a többi vízgazdálkodási ághoz hasonlóan az ivó- és ipari vízellátásnak is irányítói legyenek területükön. Ehhez a Vízügyi Igazgatóságoknak kommunális és ipari vízgazdálkodás területén jártas szakemberekre van szükségük, akik egyrészt csak a vízgazdálkodási szempontból jól megoldott tervek kivitelezését engedélyezik, másrészt valamennyi vízellátási kérdésben az irányitó és ellenőrző vízügyi hatóság szerepét töltik be. 268
