Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
gyobb és legkorszerűbb építőanyagipari üzeme: a Dunai Cement- és Mészmű. A terület dunántúli része — gyakorlatilag Budapest peremközségei — már jelenleg is viszonylag fejlett iparral jelentkeznek. E térségben a szénbányászat számottevő fejlődése — tekintettel a szénkincs korlátozott voltára, az alacsony kalóriaértékre, továbbá a vékony szénrétegeket erősen veszélyeztető vízbetörésekre — nem várható. A környéken települt építőanyagipar fejlesztéséhez kedvező ásványi alapanyagkészletek állnak rendelkezésre, melyeket elsősorban Szentendrén használnak ki. De jelentősen bővül a helyi jellegű tégla- és cserépipar kapacitása is. A ma is jelentős könnyűipari üzemhálózat további nagyarányú fejlesztése — figyelemmel a jelen telítettségre, valamint a fővárosba naponta ingázók nagy száma miatt fennálló munkaerőhiányra — nem valószínű. A nógrádi domb- és hegyvidéken számottevő fejlődéssel nem lehet számolni, csupán Balassagyarmat ipara fejlődik bizonyos mértékben. Pest megye Duna balparti, alföldi területei közül a már kiemelt Vác városon kívül Gödöllőn van számottevő ipar. Ez a vidék is nagyobbára a főváros munkásvonzó körzetébe esik, ennek ellenére itt még megfelelő számú helyi munkaerő biztosítható az ipar decentralizálása során Budapestről kitelepítendő kisebb üzemek részére. E program részletei még nem ismeretesek, de az már most is leszögezhető, hogy nem vízigényes iparágak üzemei, valamint kisebb élelmiszeripari gyárak vízszükséglete a helyi rétegvizekből fúrt kutakkal általában biztosítható. E hidrogeológiai adottságokra figyelemmel, itt elsősorban a gép- és műszeripar, esetleg konfekcióipar, továbbá a mezőgazdaság termékeit helyben feldolgozó kisebb élelmiszeripari üzemek telepítése javasolható. A terület nagyobb vízfogyasztói még a MÁV állomások. A vasút előirányzott dieselesítése és elektrifikálása következtében ezek vízigénye csökkenő tendenciát mutat, így jelentősebb fejlesztésükkel számolni nem kell. Az iparfejlesztés következtében jelentkező többlet vízigények kielégítésére a súlyponti Százhalombattán és Vácott a Duna vize áll rendelkezésre. A Duna vízhozama e nagy vízszükségleteket is meghaladja nagyságrendileg. A nagyobb nyensvízigényt támasztó ipartelepek elhelyezésére a duna-parti települések alkalmasak. Ugyanitt biztosítható a partiszűrésű kavicsrétegekből jelentősebb ivóvízmennyiség is. A városi (községi) vízművek, a közművesített, illetve közművesítendő településeken, így elsősorban Vácott, Szentendrén és Gödöllőn alkalmasak arra, hogy a kisebb vízigényeket biztosítsák. A terület más vidékein a korlátozott mennyiségű réteg- és mélységi vizekre lehet csak támaszkodni. A 20 éves iparfejlesztési program a 6. TVK területén mintegy 70 db — vízgazdálkodás szempontjából számításba veendő — új üzem létesítését irányozza elő; ebből 50 db Budapesten és térségében, 20 db pedig a terület egyéb pontjain kerül telepítésre. Ezenfelül számolni kell több jelenleg üzemelő ipartelep bővítésével, illetve fejlesztésével is. Az új üzemek a százhalombattai két nagy ipari vízfogyasztót kivéve túlnyomórészt közepes- és kis- vízfogyasztású könnyű-, gép- és építőanyagipari üzemek, melyek jövőbeni vízigényüket részben önálló kútvízművekről, részben közművekről fogják biztosítani. A terület perspektivikus napi ipari frissvízigénye a tervidőszak végén 4 108 100 m3-re — tehát a jelenlegi igény mintegy 2,7-szeresére — emelkedik, mely 50—50%-os arányban oszlik meg a Budapest térségi, valamint a vidéki üzemek között. A napi víztermelés vízkészlet, illetve beszerzés szerinti bontását az alábbi összeállítás szemlélteti: Felszíni vízkészletből beszerezve 3 379 100 m3/n 82,0% Talajvízkészletből beszerezve 67 900 m3/n 1,7% Partiszűrésű vízből beszerezve 57 600 m3/n 1,4% Rétegvízből, karsztvízből beszerezve 113 500 m3/n 2,9% Közműről vásárolva 490 000 m3/n 12,0% Az üzemek perspektivikus napi vízfelhasználása — az 517 300 m3-re becsült visszaforgatott vízmeny- nyiséggel együtt — 4 625 400 m3-re — tehát a je- jelenlegi forgalom 2,6-szorosára növekszik, melyből 4 528 400 m3 üzemi (80%-ban hűtési) célokat fog szolgálni, míg 97 000 m3 üzemi dolgozók, illetve lakótelepek ivó-, szociális-, valamint háztartási igényeit fogja a jövőben kielégíteni. A fentiekben vázolt iparfejlesztési programmal kapcsolatos ipari vízellátás várható beruházási költsége 1,3'20 milliárd forint, mely összeg fele-féle arányban oszlik meg a fővárosi, valamint a vidéki üzemek között. A következőkben Budapest jövőbeni ipari vízellátásával, majd azt követően azon települések főbb ipari vízgazdálkodási adatainak összefoglaló ismertetésével foglalkozunk, amelyekben a 20 éves iparfejlesztési terv hatására lényeges változások következnek be. 2.221 Budapest ipari vízellátása A fővárosi üzemek vízszükséglete 20 év távlatában 2,1 millió m3-re emelkedik; tehát kereken napi 600 000 m3-rel növekszik, ami a villamosenergia nélkül számított jelenlegi ipari vízfelhasználás megkétszereződését jelenti. A vízigények növekedésének előirányzatánál a következő iparfejlesztési irányelveket vettük figyelembe. A kormány ipartelepítési politikája Budapesten új nagyüzemek építését nem irányozza elő. Ezzel kívánja biztosítani egyrészt a magyar ipar jelenleg túlzott fővárosi összpontosulásának felszámolását, másrészt a vidék, elsősorban a szinte kizárólag mezőgazdasági jellegű Alföld iparosítását. Budapest ipari termelése, illetve munkáslétszáma jelenleg az országos volumen mintegy felét képviseli. Ezek az általános iparfejlesztési célkitűzések azonban nem zárják ki egyrészt a meglevő peremvárosi nagy ipartelepek rekonstrukcióját, másrészt a városrendezési tervek által ipari övezetekké nyilvánított területeken fekvő üzemek számottevő bővítését. Sőt ezeken az üzemek részére kijelölt te263
