Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

Ezért a 3 éves terv folyamán ide még 2 csáposkutat építettek.

A Margit-híd újjáépítésével kapcsolatban megvalósították a pesti és budai hálózat összekötését. A Margit-hídon át megépített 800 mm-es főnyomócső segítségével Békásmegyerről szállított vízzel tudják ellátni a pesti övezet lakosságát. Ezzel tehermentesítették a Vád úti főnyomócsöveket.

Már a 3 éves terv folyamán megkezdték a perem- kerületek vízellátásának javítása érdekében a későbbi vízhálózat gerincét képező főnyomócsövek fektetését.

1960. január 1-ével megalakult Nagybudapest a peremvárosok Budapesthez történő csatolásával. A Fővárosi Tanács határozata értelmében a peremvárosok vízmüveit a Fővárosi Vízművek vette át. Az újpesti Ister-vízművet, meg nem felelő minősége miatt — felszámolták.

A Margit-híd fölötti, régen felhagyott galériát üzemképessé tették és bekapcsolták a fogyasztó hálózatba. Ez a kis telep — mint kisegítő vízmű — jó szolgálatot tesz vízhiányos időkben is.

Az 1950—54-ig terjedő, első 5 éves terv egyik főfeladata a pererhközületdk vízmüveinek a központi rendszerbe való bekapcsolása, illetve az abba történő beillesztése volt. Ennek kapcsán a cinkotai víztermelőtelep végleges bekapcsolására és az 0 600 mm-es főnyomócső kiépítésére is sor került.

A Palotai-sziget északi csúcsán megépült új csá- poskút üzembevételével a szükséges bekötővezeték is elkészült.

Kézenfekvőnek látszott, hogy a Margit-sziget gazdag vízkészletét is feltárják és kiaknázzák. Ennek vízadóképessége és súlyponti elhelyezkedése igen előnyös volt. Egyik kútesoportjának vize bújtatón keresztül a budaújlaki telepnek is adhat vizet.

Rövidesen azonban ismételten súlyos vízhiánnyal küzdött a főváros, mert a fejlődés irama rendkívüli méreteket öltött. Jellemző erre az iramra, hogy 1951-től kezdve a vízfogyasztás évente 12—14%-kal emelkedett a régebbi évek 2—2,5%-ával szemben. Ez tette szükségessé egy, a vízművek által üzemelendő kifejezetten ipari vizet szállító vízmű létesítését, a délpesti ipari vízmű megépítését, mely a Soroksári Dunaágból nyeri a felszíni vizet. Ez a mű napi 30—40 000 m3-rel mentesíti a minőségi (ivó)- vízfelhasználást, amit nélküle minőségi vízzel kellett volna teljes mértékben pótolni.

További ténykedés volt a peremvárosokról átvett vízművek gépi berendezéseinek kicserélése jó hatásfokú gépekre.

Az 5 éves terv egyik kimagasló alkotása a gellérthegyi 30 000 m3 űrtartalmú sziklába vájt medence, amely 5 év alatt épült és egyedülálló alkotás Európában. Kisebb tározómedencék is épültek részben a régiek mellé bővítésként, részben teljesen önálló egységek formájában.

Mindezen létesítmények és munkálatok azonban nem oldották тег a kérdést.

Az első 5 éves terv erőfeszítései ellenére a vízművek most sem tudta biztosítani a víztermelési lehetőségek és a mutatkozó szükségletek közötti egyensúlyt. Figyelmeztető és kellemetlen vízhiányok jelentkeztek 1952 nyarán, majd 1953 decemberétől január közepéig. Ennek oka a Duna abnormálisán alacsony vízállása volt. A kutak vízadóképességének rohamos csökkenését fokozta még a beállott hideg időjárás, mely a talajvíz hőfokának nagymértékű csökkenését is maga után vonta, s ez a talajban a vízáramlást nagyon lelassította. A kutak vízadóképessége ennek következtében 30%-kal csökkent. A szinte katasztrofális jellegű vízhiányon olymódon igyekeztek segíteni, hogy szükségberendezéseket létesítettek, illetve kapcsoltak be a vízellátásba. Ezek a provizóriumok a következők voltak:

a Pünkösd-fürdő vize, Csillag-hegy, Római-fürdő, a Dagály utcai fürdő, a Palatínus strand kútja, a Margit-szigeti melegforrások, a Tungsram-telep kútvize, az Alagi Vízműtelep feleslege, a Szőnyi úti uszoda kútjai, sőt még a népligeti vízmű üzemen kívül helyezett kútja is. Ezek kiegészítését szolgálta az I. átemelőtelepen épült 10—10 mederkút és a Szentendrei-szigeten az I. átemelőteleppel szemben megépített kísérleti medergaléria, végül a monostori V. sz. vízmű 25. csőkútja.

A provizóriumok a mederkutak nélkül is mintegy 26—30 000 m3-rel tudták a vízszolgáltatást kisegíteni.

Az 5 éves terv keretében felújítási munkákkal is igyekeztek a víznyerő lehetőségeket kiaknázni, mégpedig a régi, a káposztásmegyeri víztermelő rendszerbe telepített aknakutak átalakítása révén. A rekonstrukció abban állott, hogy a kutakat csá- poskutakká alakították át.

1955—57-ben az 5 éves terv munkáinak befejezése után új munkákat is ütemeztek be, főként és ismét a víztermelési kapacitás növelése céljából. Ezzel kapcsolatban kiemelkedő munkák voltak: a szigetszentmiklósi újabb csápos kutak építése a hozzátartozó vasbeton gravitációs csatornával és kábelhálózattal, valamint az innen Pesterzsébetre vezető 0 800 mm-es főnyomócsővel.

1955-ben építették meg a szigetszentmiklósi vízmű vizét a kőbányai medence felé szállító Határ úti 0 600-as, illetve 500-as vezetéket.

További létesítmények még: a Margit-szigeten telepített újabb (7. és 8. sz.) csáposkutak a hozzátartozó szivattyúberendezéssel, ezenkívül a Margitsziget keleti partjától a Sziget utcáig vezetett Duna alatti bújtató. Megépült és üzembe került a Sziget utcai földalatti gépház a hozzátartozó 0 800 mm-es főnyomócsővel. Ez utóbbi a gépházat a Váci úti 0 1 200 mm-es főnyomócsővel köti össze, s ezzel a Margit-szigeti csáposkutak vizét a pesti főnyomóhálózatba szállítja.

Zugló egész területének vízellátása már évek óta nehezen volt biztosítható, továbbá sürgőssé vált a későbbi időkre tervezett Rákos patak-menti 0 600 mm-es főnyomócsőnek megépítése a Kerepesi úton és a Nagy Lajos úton épülő több ezer lakás vízigényének kielégítése miatt. Ezt a nyomócsövet a Váci úton a Rákos patak mellett bekötötték az 0 1200 mm-es főnyomócsőbe, a Kerepesi úton pedig a Cin- kotáról jövő 0 600 mm-es főnyomócsőbe. A felújítás keretében megépítették továbbá a krisztinavárosi átemelőteleptől az Orbán téren levő Várövezet medencéjéig az 0 500 mm-es főnyomócsövet is 960 fm hosszban.

244