Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
1.2 A múlt és a jelen 1.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATÁNAK MÚLTJA ÉS JELENE А К özép -D una vidék folyóin a régmúltban viszonylag jelentékeny halászat folyt. Ebben az időben a településiek is elsősorban itt keletkeztek, mert a lakosságnak lehetősége volt táplálékának egyré- szét halászatból biztosítani. Idők során a halhúsfogyasztás aránya az étkezésben csökkent. A halászatnak az egyéni formáját a felszabadulás után a szövetkezeti forma váltotta föl. Jelenleg a TVK természetes vizei közül halászati szempontból tervszerűen — az Ipoly határfolyó lévén — csak a Dunát és a Soroksári Dunaágat hasznosítjuk. A Dunán jelenleg három halászati termelőszövetkezet működik, amelyek Szob községtől Iván- csa község felső határáig összesen 8360 ha-t bérelnek. A 2.41 táblázat 1960. évi halhozamai nem nyújtanak pontos képet az évenkinti halfogás mértékére, mert azokat többek között befolyásolja a vízjárás, illetve a víz sebessége és szennyezettsége. A Soroksári Dunaágat a MOHOSZ kezeli, de a Kék-Duna tsz. bérli. Ez a vízfolyás alkalmas tervszerű halászatra, mert közel állandó üzemvízszán- tű zárt víztér, de a gyárak szennyvizei és a Duna alacsony vízállásakor előálló vízutánpótlási nehézségek a halállományban nagy károkat okoznak. A Soroksári Dunaág halutánpótlását a makádi ivadéknevelő tó biztosítja. A kisebb vízfolyásokat halászati szempontból még nem hasznosítottuk. A felszíni vizek horgászatát а XIV. fejezet tárgyalja. 1.22 tógazdasági haltenyésztés MÚLTJA ÉS JELENE Területünkön már a rómaiak is létesítettek halastavakat. Ezek azonban a római birodalom pusztulásával együtt megszűntek. А XIX, századig csak az élővizeken történt halászat. Az 1860-as években már általánosan érezhető volt az egyoldalú vízrendezési munkálatoknak a káros hatása a halászatra. Ekkor létesültek az első haltenyésztő telepek, elsősorban a vízimalmok tározótereib en. Nagy fejlődést jelentett a halászati felügyelőségek megszervezése és a halászati törvény létrehozása. (1888: XIX. t. c.) Az első nagyobb tógazdaság a biai volt, amely 1906-ban épült. A halastavak nagyrésze az 1920-as évékben, kisebb része az 1950-es években létesült. Jelenleg a TVK területén működő tógazdaságok: a Halgazdasági Tröszt, állami gazdaság, termelő szövetkezet, a MOHOSZ, a Kisállattenyésztő Kutató Intézet és az Agrártudományi Egyetem kezelésében vannak. A tógazdaságok főbb adatait a 2.42 táblázat tartalmazza. Az egyes tógazdaságokat az alábbiakban ismertetjük: A biai halastó a Tatai Halgazdaság tógazdasága, hossztöltéses rendszerű, 4 tóegységből áll, vizét a Benta patakból gravitációsan nyeri. A halastó jelenlegi állapotában — a Benta patak kotrása után, a nagymértékű vízszintleszívás miatt —, nem tartható fenn, ezért átépítésre szorul. Az alagi halastó az Alagi Állami Gazdaság tógazdasága, a Mogyoródi patakból gravitációsan üzemel. Két tóegységből áh, erősen feliszapolódott, faműtárgyai korszerűtlenek, a töltések állapota ugyan kielégítő, de felújításra szorul. A halastóhoz egy teleltető medence tartozik. A gödöllői halastó a Kisállattenyésztő Kutató Intézet kezelésében van, kilenc tóegységből áll, gravitációs üzemű. A halastó erősen feliszapolódott, nyolc teleltetője van. Az Intézet meteorológiai megfigyeléseket is végez, halélettani szempontból. A Bábát-pusztai régi koronauradalmi halastó tíz egysége az Aranyosi patak medrére épült, gravitációs üzemű. Jelenleg az Agrártudományi Egyetem kezeli, mely tudományos kutatási és oktatási célokra használja fel. A halastó felújításra szorul, az egyetem erre nagyobb összeget irányzott elő. Makád község határában létesült és a MOHOSZ kezelésében van a Soroksári Dunaág ivadéknevelője. A három tóegységből egy egység a magas terep miatt nem üzemel. Feladata a Soroksári Dunaág halállományának utánpótlása, ezért a teljes halhozamot a Dunaágba telepítik át. Vizét — az ivadékok szennyezett vízhez való szoktatására — a Soroksári Dunaágból két szivomyán át nyeri. Létesítésekor csak egy szivomya épült, de az altalajnak a számítottnál nagyobb áteresztőképessége mialt második szivomyát is kellett alkalmazni. Ivatótavakkal is rendelkezik, de nem használják. Teleltetője Szigetbecse határában van, 3,5 ha terjedelmű, öt rekeszes. Tápláló vizét a Soroksári Dunaágból nyeri, és a lecsapolt vizet belvízcsatornába vezetik. Balassagyarmat határában, a Nyirjes parcellán, a hét egységből álló tógazdaság a Balassagyarmati Városi Tanács kezelésében van. Gravitációs üzemű. A tavak erős feliszapolódása miatt a legfelső tóegység már nem üzemel. A rendkívül kicsiny halhozam és nehézkes üzemelés miatt korszerűsítésre szorul. A tavakat drága költségen már többször kiiszapolták. A tógazdasághoz 250 négyzetméter felületű kétrészes teleltető is tartozik. A diósjenői halastó a „Tolbuchin” tsz. tulajdona, amely egy egységből áll, gravitációs üzemű. Erősen feliszapolódott. A kereszttöltés magasságát megemelték, így egyben, mint tározó, a Tolmácsi Erdőkémiai Vállalat üzemvízellátását is szolgálja, elsődleges szerepe azonban a haltenyésztés. Meg kell említeni azokat a múltban megépült és üzemelt, de jelenleg üzemen kívül levű halastavakat isi, amelyek korszerűsítése nem gazdaságos: Az érdi „Szabadság” és a százhalombattai „Szabad Május” tsz-ek 1954-ben a Benta patak mellé közös tápcsatornára 33,5 hektáros, három rekeszes, körtöltéses rendszerű tógazdaságot építettek. Gravitációs üzemüket ideiglenes jellegű duzzasztó biztosította. A Benta patak kotrása után a gravitációs üzem csak költséges duzzasztó építésével lett 230
