Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
a vízgyűjtő sürgősségi sorrendje neve 1. Lókos patak vízgyűjtője. 2. Az Ipoly Lókos patak torkolata feletti vízgyűjtője. 3. A Duna balparti vízgyűjtője az Ipoly- tól a Budapest alatti belvízi öblözet határáig terjedő szakaszán. 4. Az Ipoly Lókos torkolata alatti vízgyűjtője. 5. A Duna jobbpartja az 1 és 6 TVK határától a Benta patakig és az érdi öblözet. 6. A Benta patak vízgyűjtője és a dunafüredi belvízöblözet. A mederrendezések védelme érdekében létesülő hordalékfogógátak és vízmosáskötőgátak megépítésére a vízfolyások kiépítésével egyidőben van szükség. A közlekedési vonalak és lakott területek biztosítására előirányzott gátak megjavítása pedig a közeljövő feladata. 2.321 Területvíztclenítés munkáinak sorrendje és a sorrend indokolása A dunafüredi öblözetbem a III. kategóriáiba sorolt mellékcsatornák felújítása a vízrendezési és talajvízszint szabályozási, az 1. főcsatorna 0—f—342 —0+900 km szakaszának gavallér elemekkel történő burkolása mederbiztosítási célból. 10 db 0.60 m csőáteresztő építése, helyi közlekedési lehetőségek biztosítása céljából szükséges. Az érdi öblözetben 1 db 1,25x1,25 m nyílású zsilip, egy 0,8 m3/s teljesítményű szivattyútelep 1 db vízosztómű, valamint 1,5 km hosszú árapaszrőcsa- toma megépítése, műtárgyakkal, rajzoló vízmércékkel, a fensíki terület káros vizei levezetésének lehetővé tétele céljából válik szükségessé. 2.322 Káros vizek levezetési munkáinak sorrendje és a sorrend indokolása A Budapest alatti Duna jobbparti öbl özetekben, nevezetesen a dunafüredi öblözetben, első helyen áll a terület vízrendezési okokból és elengedhetetlen a III. kategóriájú csatornák felújítása. Az érdi öblözet rendszerében mielőbb meg kell építeni az érdi fennsíki területek rendezésének alapfeltételét biztosító zsilipet, szivattyútelepet, vízosztóművet és árapasztócsatomát. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A kisvízfolyásokon és patakokon — igen, kevés kivétellel — a mindezideig végzett mederrendezések közös jellemzője, hogy azok a helyi érdekeknek megfelelően szűk keretek között történtek. Gyökeres és átfogó, a vízrendszer teljes területére kiterjedő rendezésre soha nem törekedtek. Nem foglalkoztak továbbá az elfajulások következtében előállott vízkár-helyzetek legfőbb előidézőjével, a meder-feliszapolódások okaival és körülményeivel, valamint a hordalékjárás sajátosságaival. A vízrendezések múltjának tárgyalásánál kitűnt, hogy a régebbi, kisebb-nagyobb mederj őkarbahe- lyezések ellenére is, a völgyekben vízállásosak és savanyú füvet termőek a rétek, gyors ütemű a mederfeliszapolódás, mert sok a termőtalajból származó hordalék. Gyakran összéhangolatlanok a hidak és átereszek szabad nyílásai, részben még fel- számolatlanok az átfogó vízrendezést gátló régebbi vízhasználatok különböző vízi művei is. A vízgyűjtők rendezetlen gyakori vízkárokkal sújtott helyzete a mezőgazdasággal szemben támasztott fokozott követelmények kielégítését nagyon megnehezíti. Számos példát láttunk az előzőkben arra is, hogy a fenntartási hiányosságokból, gondatlanságból a végrehajtott vízrendezési munkálatok nem hozhatták meg a várt eredményeket, mert a befogadó medrek, és lecsapoló árkok rövid idős belül — különösen akkor, ha a vízvidék eróziós területre esik — elfajulnak, feliszapolódnak és tönkremennek vízvezetőképességüket elvesztik és az újbóli jókar- bahelyezés, vagy a teljes rendezés válik szükségessé. A fenntartás elmulasztása miatt ismételten szükség volt a vízfolyásmedrek teljes újbóli karbahe- lyezésére (pl. Döbroda, Sződ-Rákos és Rákos patakoknál). Régebbi rendezési tervek — alkalmazkodva a helyi igényekhez, megfelelő tervezési irányelvek hiányában nem tartalmaztak teljes eredményt biztosító megoldásokat, hanem megelégedtek részeredményekkel, vagy tüneti kezeléseknek minősülő, sokszor szakszerűtlen és elégtelen méretű előirányzatokkal. Innen eredtek az alulméretezett mederszelvények is, pl. a Rákos patak régi terve 5,5 m3/s vízmennyiségre készült. A kisvízfolyások karbahelyezésénél főszempont általában a minimális földmunkára való törekvés volt, ennek érdekében egészségtelen és sűrűn alkalmazott fenéktöréseket, valamint nem megfelelő meredek oldalrézsűket terveztek. iMndezek igen kedveztek a medrek újra elfajulásának. A vízfolyásokon időközben lényeges változások álltak be. Megszűntek a mindig mederelfajulást okozó vízimalmok, továbbá a mezőgazdaság szociá- lizálása a vízrendezések szempontjából kedvezőbekké tette a birtokállapotokat. Ezzel nemcsak a helyes medervonal kialakítása vált lehetővé, hanem az új táblásítások során figyelembe lehet ven208
