Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
csökkentése érdekében talajvédelmi munkálatok végrehajtására van szükség. Enélkül a vízfolyás medre 8—10 éven belül újra be fog iszapolódni. Kifejezetten sok hordalékot adó mélyebb berá- gódások, vagy mellékvölgyek, ahol a visszatartás egy helyen gazdaságosan megoldható lenne, alig akad. A talajvédelmet elsősorban agrotechnikai módszerekkel lehet megoldani. Vízrendezési érdekből Zsámbék felett hat darab vízmosáskötőgát, Torbágy felett a régi művek felújításán felül két új gát, Sóskút felett az ún. „Szárszér”-en pedig két kőgátat szükséges építeni. A fentebbi 10 vízmosáskötőgát építési költsége 1 millió Ft, létesítésükkel mintegy 50 000 m3 hordalékmennyiség tartható vissza, ami azt jelenti, hogy 1,0 m3 hordalékra 20,— Ft költség jut. 2.23 A KAROS VIZEK ELLENI VÉDEKEZÉS KERETTERVE A dunafüredi öblözetben a III. kategóriába sorolt csatornák felújításával, a hálózat folyamatos fenntartásával és a szivattyúállás elektrifikálásával a talaj vízszint-szabályozás és vele együtt a vízkárok elleni védekezés kérdése is megoldást nyer az előirányzott Adonyi Dunai Vízerőmű megépítéséig. A vízlépcső megépítésével a Duna 2%-os átlagos tartósságú 5390 m3/s vízhozama mellett a duzzasztott vízszint magassága Dunafürednél 101,50 m. A. f. érték körüli lesz. Ez a körülmény a vonatkozó alapdokumentáció szerint a mentett oldalon az árvízvédelmi töltéssel párhuzamosan futó mintegy 4,0 km hosszú megcsapolócsatoma és két szivattyútelep megépítését teszi majd szükségessé. Mivel a duzzasztott — állandóan magas — dunai vízállás miatt a káros és felesleges vizeket csakis szivattyúzással lehet majd a Dunába emelni, a szivattyúk teljesítését előreláthatóan 2,5—3,0 m3/s kapacitással kell megállapítani. Az érdi öblözetnek a volt dunai ártérbe eső területén a külvíztér csatornahálózatának kiépítése előtt mintegy 1,55 km hosszú árapasztócsatorna és a vele kapcsolatban levő 0,8 m3/'s szivattyútelep és zsilip megépítésére van szükség a belvízkár mentesítése és egyben a talajvízszint káros megemelkedésének megakadályozása céljából. 1980 utáni időszakban — az Adonyi Vízerőtelep kiépítése után — amikor' Érdnél 5390 m3/s vízhozam melletti duzzasztásnál 101,7 m A. f. Duna-víz- szinttel kell majd számolni —, a véd töltés mentett oldalán mintegy 3 km megcsapolócsatorna kiépítésére lesz szükség. Egyidejűleg gondoskodni kell majd a megcsapolásból várható cca. 1,4 m3/s víz, valamint a terület víztelenítéséből érkező vizek folyamatos átemeléséről is. Az Adonyi Vízlépcső létesítése után ugyanis a gravitációs vízbevezetésnek már nem lesz meg a lehetősége. A Budapest alatti érdi és dunafüredi öblözetben a területvíztelenítéseket az előzőkben tárgyaltak és előírások szerint kell majd végrehajtani az elkövetkezendő 20 év folyamán. Lényegesen megváltozik azonban a helyzet az Adonyi Vízlépcső kiépítése után, amikor is az Adonynál 100,50 m A. f. szintre duzzasztott Du- na-víz úgy a dunafüredi, mint az érdi öblözetben a talajvízszint káros megemelkedéséhez vezetne. A vízerőmű üzembe állításával egyidőben gondoskodni kell majd a begyűjtött szivárgóvizék és ezzel együtt a csapadékból származó felületi vizek — szükség szerinti — szivattyúzásáról, miután a jelenlegi gravitációs vízlevezetés lehetősége mindkét öblözetben meg fog szűnni. Budapest alatti Duna jobbparti öblözetek víztelenítési munkálatainak hatékonysága A Budapest alatti és előzőkben tárgyalt öblösetekben az elmúlt 10 év alatt gyakorlatilag vízkár nem, vagy csak egészen csekély mértékben jelentkezett. Ennek oka részben a szárazabb időszak mellett a lecsapoló csatornarendszer folyamatos fejlesztésében keresendő. Az elmúlt években a főcsatornák előírt víz- szállítását mindkét rendszerben majdnem maradéktalanul biztosították a tervszerűen végrehajtott felújítási munkákkal. Hasonlóképpen fokozták a II. kategóriába sorolt csatornák vízvezetőképességét a jobban veszélyeztetett helyeken. Ezek szerint vízkár-adatok egyáltalában, vagy csupán nem jellemző mértékben állnak rendelkezésre, s így még a csekély összegű beruházások hatékonysága sem volna kimutatható. Hatékonysági számítást az előadottak és nem egyértelműen megfelelő adatok miatt nem készítettünk. 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása 2.31 A kisvízfolyások rendezési munkáinak sorrendje és a sorrend indokolása Az előzőkben részletezett kisvízfolyások rendezési munkáinak végrehajtási igénye nem egyforma súllyal jelentkezik. Vannak olyan vízvidékek, ahol eddig csak helyi rendezést hajtottak végre. Ilyen általánosságban az Ipoly vízgyűjtője, máshol az időközi fenntartás hiányosságaiból eredő- leg a rendezés után újból elfajulások állottak elő és a vízkárhelyzet kiújult. Ilyenek elsősorban a Budapest-kömyéki kisvízfolyások: a Szilas, Rákos, Aranyhegyi és Benta patakok vízrendszere. Két súlyponti terület van, az egyik a főváros környéke, ahol az ipar, a települések és a közlekedési vonalak támasztanak követelményeket a helyi vízrendezésekkel szemben, a másik a nógrádi ipar- és bányavidék, amelynek az Ipoly- vidéki mezőgazdasági termékekkel való ellátása rendezett és jól karbantartott vízfolyás mederhálózatot követel meg. Az említett két területen a múltban is legintenzívebbek voltak a helyi mederrendezések és tisztogatások. A Pilis és a Börzsöny patakjainak rendezéséhez egyes kisebb helyi jelentőségű igény kielégítésén kívül nincsenek 206
