Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
n y okhoz. Ez a követelmény egyúttal egybevág a lejtős területek mezőgazdaság-fejlesztésének közr- gazdasági érdekeivel (a takarmánytermesztés és az azzal arányos állattenyésztés fejlesztése). A hegy- és dombvidéki területeiknek, most már a síkvidéki területeknek figyelmen kívül hagyásával megállapított országos vetésszerkezeti arányokat a lejtőkaitegória-tartományok függvényében úgy osztottuk szét, hogy a kapás kultúrák zömmel az enyhébb lejtésű, az évelő szálas takarmányok pedig zömmel a meredekebb lejtésű területekre kerüljenek. A lejtőkategória-tartományokon belül a vetésszerkezeti arányokat pedig úgy állapítottuk meg, hogy a lejtőhajlás növekedésével a talaj és a növényzet által együttesen képviselt erózióval szembeni talajellátás növekedjék. A talajlepusztulási határértéket, amely a magyarországi klimatikus viszonyok között megengedhetőnek mondható 15 t/ha/év = 1 mm talajréteg lesodródás nagyságában határoztuk meg. Az agronómiái talajvédelem hatékonyságának maximális kihasználása céljából az 5—25% közé eső lejtőkategória-tartamányokban távos növény- termesztési rendszert terveznek, amely rendszer mellett a talajlepusztulás a lejtő irányú műveléssel szemben 70%Jkal, a vízszintes növeléssel szemben 40%-kal kisebb. A műszaki talajvédelmi eljárások közül a szántóföldi területeken kizárólagosan a felszíni elfolyás megszakítását célzó gyepes vízlevezetőkbe kötött lejtős sáncokat terveztünk. A sáncok egymástoJi távolságát úgy határoztuk meg, hogy figyelembe vettük az illető lejtőkate- gória-4artomány erózióval szembeni talajellenállás értékét, valamint azt, hogy a talajpusztulás évi értéke 15 t/ha/év nagyságot ne haladjon meg. A 0—12% közé eső lejtőfcategória-tartományokban átművelhető, nagy alaphosszúsáigú átlagosan 2 m3/fm földtöltést igénylő sáncokat tételeztünk fel, míg a 12—25%-os lejtőkategória-tartománydkba eső területeken ugyancsak 2 m3/fm földtöltést igénylő, át nem művelhető teraszsáncokat. A sáncolás költségeinek számításánál az üzem saját erejéből végzendő kivitelezést tételeztünk fel és a költségeket is ilyen módon számítottuk. Ez természetesen feltételezi, hogy az üzemnek olyan erőgépekkel (összkerékmeghajtású, függesztett munkaeszközt vivő traktorokkal) lesznek felszerelve, amelyekkel az üzemi feladatokon kívül a talajvédelem gépi földmunkái is elláthatók. A sáncolás mennyiségének meghatározásánál a talajtani tényező mellett a csapadékosság tényezőjét is figyelembe vettük és a dombvidéki területeket három intenzitási körzetbe osztottuk be. A csapadékintenzitás jelölése „nagy”, „közepes”, „kis” jelzőkkel történt. Nagy intenzitású csapadék-körzetnek minősítettük azokat a területeket, amelyeken a 4 éves gyakoriságú, egyórás időtartamú csapadék a 28 mm/óra értéket meghaladta. — Közepes intenzitásúnak minősítettük azokat a területeket, ahol a csapadék a 24—28 mm/óra intenzitás értékek közé esett. Kis intenzitású területeknek minősítettük azokat a területeket, ahol a csapadék intenzitása kisebb volt, mint 24 mm/óra. A minősítés során a tenyészidőben leesett csa- padókértékek 50 évi átlag értékeit is figyelembe vettük. A sáncolás mértékének meghatározása során minden egyes lejtőkategória-tartományban alkalmaztuk a felszíni elfolyásit megszakító lejtős sán- colási rendszert, mivel tévhitnek kell minősíteni azt a nézetet, hogy az 0—5% lejtőkategória-tartományban semmiféle műszaki és agronómiái védekezésre nincs szükség. Természetesen a lejtő- hajlásszög, valamint az egyéb természeti tényezők és az agronómiái berendezkedés függvényében a különböző lejtőkategória-tartományokban más és más mértékű sáncolásra van szükség. Mindezen vizsgálatok elvégzésével nyertük a sáncolás összköltségét. A szántóföldek, legelők és a 25%-os lejtésen aluli területeken létesítendő gyümölcsösök esetében a vízlevezetést túlnyomóan gyepes vízlevezetők létesítésével kívánjuk megoldani. A táblásításokkal szinte kivétel nélkül olyan műszaki jellegű munkák végzendők (gyepű-irtás, árkok, vízmosásos berágódások bedöntése, régi utak megszüntetése, stb.), amelyeket tapasztalati értékszámokkal kellett beállítanunk. A 25—40%-os lejtésű területek talajvédő mezőgazdasági berendezése és hasznosítása, egyes vízgyűjtőkben jelentős gyümölcsös és szőlőtelepítést indokol, ami természetesen teraszozást kíván. A tervben a telepítéseknek csupán talajvédelmi (te- raszozási és vízlevezetési) beruházási igényei szerepelnek, míg a csemete és telepítési költség, valamint az első három esztendő művelése sem. A 25%-os lejtésen aluli gyümölcstelepítések agronómiái és esetleges sáncolási beruházási igényeit az ugyanerre a területre megállapított szántóföldi védelmi költségből fedezni lehet. A gyümölcsösök területét szintvonalas berendezés és a sorközök szintvonalas művelése esetén elsősorban agronó- miailag kell védeni. A sáncolás, vagy megszakí- tásos gyümölcsös teraszozás egyetlen esetben sem haladja meg a szántóföldi hasonló munka költségeit. A 25%-on aluli lejtők szőlőinek talajvédelmi igényeit viszont külön kell szerepeltetni. Korábban már megállapítottuk, hogy a 12%-os lejtésen felül teraszozunk. Ismételten utalni kell az 1:100 000 méretarányú térkép arányainak elkerülhetetlen pontatlanságára, amely mellett ezeknek a területeknek vízgyűjtők szerinti kiterjedését — és különösen a lejtőkategóriák szerinti megoszlását — csupán 'becsülni lehetett. Ez utóbbi területek talajvédelmi beruházási igényeit is ennek megfelelően kell értékelni. A területi kiterjedést az ország meglévő, illetve alapos megfontolással tervezett jövendő telepítéseihez mértük. A szőlőkben (0—40%-os lejtés mellett), valamint a gyümölcsösökben (25—40%-os lejtések között) jelentkező beruházási igény erősen elkülönül az egyéb mezőgazdasági művelésű területek talajvédelmi beruházási igényeitől. Az így berendezendő és hasznosítandó területek összes kiterjedése a mezőgazda- sági művelésű egyéb területek összes kiterjedéséhez viszonyítva aránytalanul kisebb, míg a talaj- védelmi beruházási szükséglet aránytalanul na202
