Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
A Zámorí patak j ókarba helyezésének földmunkája 32 000 m3. Depóniát nem lehet hagyni, a kiemelt földmennyiséget el kell teregetni. A felmerülő költségek 1 millió forint alatt maradnak. A Zámori patak karbahelyezése azért is indokolt, mert általa a terület víztelenítése és talaj- vízszint-szabályozása olyan kísérleti állami tangazdaság területéin válik lehetővé, amely a mezőgazdasági kísérletek szempontjából komoly jelentőséggel bír. 2.211 Talajvízszint-szabályozás A kultúrmérnöki tevékenység legjelentősebb és a kisvízfolyások rendezését kiegészítő talajjavító munkálata a iecsapolás. A kultúrterületek terméshozamának biztosítása és növelése szükségessé teszi a talajvíz szintjének bizonyos szabályozását, illetve leszállítását. A károsan magas talajvízszintet mélyebbre leszállító tevékenység a Iecsapolás, amely csak bizonyos feltételek fennállása esetén — szabályozott és megfelelő mélyre beágyazott patak és kisvízfolyás medrek kialakítása után — hajtható végre eredményesen. A tárgyalt vízvidéken a vízrendszerek völgyei áltálában keskenyek az Ipoly mentén, a Pilisben és a Börzsönyben egyaránt. Ezekben a keskeny völgyekben a vízfolyásmedrek karbahelyezésével a területi víztelenítés nagyrészt megoldható, az esetleges fokozottabb víztelenítési igény rendszerint egy-két lecsapoló árokkal kielégíthető. Ilyen igények általában csak a mederjókarbahelyezések után szoktak felmerülni, ezért a lecsapolások részletes számbavétele nem történt meg. Tájékoztató gyakorlati adatként elfogadható, hogy közepesnél nem kötöttebb talajok esetében hektáronként legfeljebb 35 fm lecsapoló csatornára van szükség, amely 60 m3 földmunka elvégzését igényli. A víz- vidék egyes vízrendszer-egységeiben legalább 300 m, vagy ennél nagyobb völgyszélességet figyelembe véve, az összes szóba jöhető területekre az alábbi összefoglalás nyújt tájékoztatást: Vízrendszer-egység megnevezése Területvíztelen í- tésre számba- jöhető terület ha Szükséges lecsa p. árokhossz fm Ip oly a Lókos patak torkolata felett 3900 137 000 Lókos patak és vízrendszere Ipoly a Lókos betorkollása és a 1430 50 000 Dunába való beömlése között Duna balparti vízvidéke az Ipoly betorkollása és a Bpest alatti 2100 73 500 belvízi öblözet között Duna jobbparti vízvidéke a 1.—6. TVK határtól a Benta 1270 44 500 betorkoilásáig 410 14 500 Benta p. és vízrendszere 1170 41 000 összesen : 10 280 360 500 A fenti táblázat magába foglalja azon Ipoly ártéri területeket is, amelyek bevédése szóba jöhet. Végeredményben a 6. TVK! területén 10 280 ha kiterjedésű az a terület, amelyeknek víztelenítése szóba jöhet. Az 5. szí. melléklet azon területvíz- telenítési munkálatokat tartalmazza, amelyek jobbára a közelmúltban kerültek kivitelezésre és így ma is többé-kevésbé működőképes állapotban vannak. Ezért a legutóbbi összefoglalás végösszege 2540 hamvai lecsökken. A még szükséges területvíztelenítések érdekében tehát 255 000 fm lecsapoló árok építésére lenne szükség, aminek kialakításához 630 000 m3 földmunkára van szükség. Átlagosan 5 km-ként egy- egy kis műtárgyat — fenéklépcső, tiltó stb. — lehet figyelembe venni, ezért összesen mintegy 50 kis műtárgy irányozható elő. Az összes építési költség kereken 11 millió Ft-ra tehető, ami 1420.-- Ft/ha. fajlagos költséget jelent. Alagcsőhálózattal való talajvíz-leszállítás a Keretterv során nem irányoztak elő, mert egyrészt ilyen igény nem is merült fel, másrészt pedig annak magas kiviteli költsége miatt gazdaságosan csak ott alkalmazható, ahol a mentesített területet magasabb fokú mezőgazdasági hasznosításra kell alkalmassá tenni. A szűk és vizenyős völgyekben — főleg Nógrád megyében — állattenyésztési érdekből leginkább rétes legelőgazdálkodás biztosítására van szükség. Ilyen területek víztelenítése az előirányzott, keskeny fenekű és lapos rézsűjű árkokkal megoldható, az árkok területe pedig hasznosítható és nem jelent kiesést a termelésből. Az alsó szakaszokon a lapos, széles völgyek homokos öntéstalajok, így ott az árkolás mindig célravezetőbb, még belter- jesebb gazdálkodás esetében is. Ilyen indokok alapján a Kerettervben a tárgybani vízvidéken csupán lecsapolóárkok létesítését irányoztuk elő. A Duna-jobbparti lecsapolórendszer vízmeny- nyisége a tenyészidőben rendkívül változó — a csatornák sokszor teljesen szárazak — hasznosításra irányuló beruházásokat eszközölni a duna- füredi öblözetben indokolatlan. A külvízterületen mintegy 400 ha-on lehet a csapadék egy részét sáncolással visszatartani. Az érdi öblözetben bizonyos mértékig fennáll a vízihasznosítás lehetősége. Ilyent mégsem terveztünk be, mert az öntözéshez szükséges víznek a Dunából történő beszerzése az elérni kívánt terméshozamot jobban biztosítja. 2.22 A VÍZGYŰJTŐTERÜLET RENDEZÉSI KERETTERVE A vízgyűjtőterületek rendezésével kapcsolatban tárgyalja a Keretterv a vízmosáskötéseket, a hordalékvisszatartó műveket és a talajvédelmet. A Kerettervben vízmosáskötő gátakat elsősorban közlekedési vonalak és települések védelme érdekében irányoztak elő. Hordalékvisszatartó műveket olyas mellékvölgyek betorkollásához terveztek, ahol jelentékeny hordalékjárás van és emellett a hordalék gazdaságosan visszatartható. A gazdaságosságot úgy vizsgálták, hogy megállapították az egy m3 visszatartott hordalékra eső létesítési költséget és ezt összehasonlították a vízfolyások200
