Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
A különböző védőhatású növényeket egymással váltakoztaitva, tehát sávosan helyezzük el a lejtőn. Az egyszerű táblás sávok hosszanti oldalai lehetőség szerint párhuzamosak, azok esése a vízszintestől nem tér el 4 %-nál nagyobb mértékben, egyirányú esési hosszuk pedig nem haladja meg a 200 m-t, a lejtőkre keresztirányban, A táblák szélesség—hosszanti aránya 1 : 5— 1 :10; a szélesség az előírt fedettség biztosítása esetén nem haladhatja meg az eróziótól mentes telepszakasz kétszeresét. A szélesség szélső mértéke 150 m. A táblák legkisebb kiterjedése 7—10 ha között mozog. A sávos művelés esetén azok vízszintes, vagy közel vízszintes elhelyezési szabálya azonos a táblás sávokéval, de a sávok szélességi méretei csökkennek. A hosszúság-szélességi arány 1 : 5—1 : 20. A hosszanti oldalak a vízszintestől legfeljebb 4 %-al térnek el, egyirányú esési hosszuk nem haladja meg a 100 m-t, a lejtőre keresztirányban. A sáv-szélesség a talaj eróziós ellenállásától függően 40—80 m. A sávok száma mindig páros, egyazon lejtőn ugyanabban a vetésforgóban 4, 6, vagy 8 sáv helyezkedik el. A sávok hosszanti oldalai lehetőleg követik a párhuzamost. Szigorított sávos művelés esetén a sávos művelés méreteit alkalmazzák, de az alkalmazott vetésforgóban az évelő szálastakairmányok túlsúlyban vannak. Ha sávosan művelt lejtőn sáncolás szükséges, akkor célszerű a sáncokat 0—12 %-os lejtőkate- gória-tartományokban a sávok közepén átművel- hetően létesíteni, 12%-os lejtésen felül a sáncok a sávhatárok mentén vezetnek . A lejtők talajművelését mindig a szintvonalakat megközelítően, indokolt esetben pontosan a szintvonalaik irányában végezzék. A 0—5 %-os lejtőkategóriában általában; elegendő a szintvonalas művelés. Az 5,1—12 %-os lejtőkategóriában táblás sávokat képeznek ki. A 12,1—17 %-os lejtőkategória területein sávos növénytermesztést folytatnak. A 17,1—25 %-os lejtőkategória területein szigorított sávos növénytermesztést alkalmaznak. Valamennyi lejtőkategória területén megállapítják, hogy az alkalmazandó kultúrák a talajjal együtt milyen eróziós ellenállást képviselnek. Ugyanakkor meghatározzák azt az esztendei átlagos talajlepusztulást, amely a talajvédelmi szabályokat követő agronómiái védekezés ellenére is fennáll. Ha ez a 15 to/ha/év mennyiséget meghaladja, alkalmazni kell a megfelelő mértékű műszaki védehnet. A műszaki jellegű talajvédelem a szántóterületeken túlnyomóan sáncolást és övárkok létesítését, a vízleveztés (gyepes vízlevezetők és kövezett vízlevezetők útján való) megoldását jelenti. A műszaki talajvédelem feladata az agronómiái védekezés teljessé tétele, az okszerűen hasznosított területeken a felszíni elfolyás megszakítása, a fölös vizek kártétel nélküli elvezetése. — A szőlőkben: A lejtős területek szőlőtermesztését — különösen a történelmi borvidékeken — fenntartják. A nagyüzemi szőlőtermesztést kiterjesztik mindazokra a lejtős területekre, amelyeken a minőségi szőlő- és főleg a bortermelés gazdaságosan folytatható. E területeket úgy rendezik be, hogy az a talaj- védelem és a gazdaságos nagyüzemi termelési igényeknek egyaránt megfelelő, népgazdasági szinten feltétlenül gazdaságos legyen. Ennek érdekében a 12—40 %-os lejtésű területeket a szőlőtelepítés céljaira teraszozni szükséges. A szőlőterület talaját a telepítés előtt megfelelő állapotba kell hozni. A szőlőket lejtős területeken minden esetben szintvonialasan kell telepíteni, lehetőleg kordono- san, 180 cm sorközökkel. A 0—12 %-os lejtőkategóriák tartományában elegendő a szintvonalasán telepített kordonművelés; a 12—40 %-os lejtőkategóriák tartományaiban folyamtos teraszozással oldják meg a talajvédelmet, a vízelvezetés igen gondos biztosítása mellett. Lejtős teraszkorona esetében annak hajlásszöge nem haladja meg a 12 %-ot. 40 %-os lejtés felett nem gazdaságos szőlőt tele- pítem|i. Ezeket a területeket fokozatosan erdősítik, gyepesítik. A meglévő és huzamos ideig helyben maradó, de talajvédelmi eljárások nélkül telepített szőlők esetében általában az övárkos talajvédelmi megoldást választják. — A gyümölcsösökben: Minden vízgyűjtőben, ahol a kedvező természeti és közgazdasági adottságok indokolttá teszik, a hegy- és dombvidéki nagyüzemi gyümölcstermesztést kívánatos megvalósítani, mind a mezőgazdasági termelés, mind a talajvédelem érdekében. A 0—12 %-os lejtőhajlás mellett elegendő a szintvonalas telepítés és a sárközök szintvonalas művelése; a 12—25 %-os lejtésű lejtőkategória-tartamá- nyokban indokolt lehet a megszakításos teraszozás; a 25 %-on felüli lejtésű területek gyümölcstelepítése esetében folyamatos, lejtős koronájú teraszokat kell építeni. A teraszkorona lejtése 17 %- nál kisebb. A fölös vizek elvezetéséről minden esetben gondoskodnak. 2.13 AZ EGYES SZERVEK SZEREPE a vízfolyások és vIzgyüjtöjerületeik RENDEZÉSÉBEN A kisebb vízfolyások karbahelyezési és átlag fenntartási költségeinek biztosítása tárgyában kiadott 1075/1957. Korm. sz. rendelet végrehajtása során a vízfolyások és vízlevezető árkok három csoportba lettek beosztva. Az I. kategóriába tartozó vízfolyásokon minden tevékenység ellátása a vízügyi szervekre háruló feladat. A II. kategóriába tartozó kisvízfolyásoknál a rendezési és fenntartási költségekbe a helyi érdekeltséget mintegy 20 %-os arányban be kell vonni. A műszaki munkarészek ebben! az esetben is a vízügyi szolgálatot terhelik. 189
