Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

— A tervezésnél a fő célkitűzéseket, valaminjt egyéb népgazdasági, vízgazdálkodási ágazatokkal való összefüggéseket szem előtt kell tartani és azokkal való összhangot biztosítani kell.

— Biztosítani kell, hogy a téli, koratavaszi káros vizeket 26—28 nap helyett 13—14 nap alatt lehessen elvezetni.

— Biztosítani kell, hogy a nyári elöntéseket a lecsapolóhálózat a művelési ág víztűrésének megfelelően 1—2 nap alatt képes legyen elvezetni.

— A lecsapoló csatornahálózat tervezésénél a 10 éves — 10%-os —, a műtárgyaknál pedig a 25 éves gyakoriságú — 4%-os valószínűségű — csapadékot kell a méretezés alapjául venni.

— Az I. kategóriájú csatornák munka- és költségadatait vázlatterv, a II. és III. kategóriájú csatornák költségeit normatívák alapján kell meghatározni.

— A vízkárok elleni védekezést szervezetileg és technikailag magas színvonalon kell megtervezni.

— A vízrendszerek és öbiözetek távlati fejlesztését lehetőleg olymódon kell előirányozni, hogy az előálló kultúra-változások (pl. tározásra alkalmas rét-, legelőterület csökkentése) a vízkár elleni védekezés során figyelembe vehetők legyenek.

— Biztosítani kell, hogy a hírközlés, közlekedés, szállítás gyors, a szervezeti felépítés pedig olyan legyen, hogy az elöntések vizei a legkisebb kártétel nélkül legyenek elvezethetők.

— A károsan magas talajvízszintet mesterséges beavatkozással le kell szállítani, azonban ügyelni kell arra, hogy a szükségesnél mélyebbre ne süly- lyedhessen. Arra kell törekedni, hogy a talajvízé szint a mezőgazdasági igényeknek legkedvezőbb — állandó — szinten maradjon.

Mezőgazdasági célú talaj vízszint-szabályozások- nál kerülni kell az energia-igényes megoldásokat, s az csak rendkívül indokolt esetben irányozr- ható elő.

—< Meg kell különböztetni mezőgazdasági és egyéb célú talajvízszint-szabályozásokat.

— A talajvízszint-Kzabályozásoknál meg kell különböztetni a nyílt árokhálózattal tervezett lecsa- polást és az alagcsövezést.

— Talajvízszánt-szabályozással kapcsolatban elsősorban a rétek és legelők lecsapolását kell előirányozni.

— Rét- és legelő víztelenítéseknek lecsapoló árokhálózattal való végrehajtása esetén keskeny mederfenékű, legalább 1 :3 oldalhajlású árkokat kell előirányozni, amelyek a rét művelést és az állatoknak szabad átjárását a legkevésbé akadályozzák.

— A költségek megállapításásánál a jelenleg érvényes árakon kell számolni a rendelkezésre bocsátandó árjegyzék alapján. A munkamennyiségek, vagy már meglévő tervek alapján, vagy ilyenek hiányában a II. és III. kategóriába sorolt kisvízfolyások esetében a rendelkezésre bocsátott normatívák alapján az I. kategóriába sorolt vízfolyásoknál a jövőben elkészítendő tervek alapján állapítandók meg.

— A gazdaságosság kimutatását és a gazdaságossági mutatók számítását a 2,214 pontban megadott módszer szerint kell elvégezni.

2.122 A vízgyűjtőterületek tervezésénél követett fejlesztési alapelvek

— A vízgyűjtőterületek rendezésének tervezésénél természetes alapegységek a vízgyűjtőterületek. A vízmosások megkötését elsősorban erdészeti módszerekkel irányozták elő, mivel gáttal való megkötés általában gazdaságtalan. Gátakkal való ■vízmosáskötést leginkább belsőségek vagy közforgalmi létesítmények védelme érdekében célszerű előirányozni A vízmosások továbbfejlődésének megakadályozására, a vízmosásokba jutó víz csökkentésére sáncolást, egymást fedő sorokban terelő rőzsefonásokat, vagy erdősávokat terveztek a vízmosás feje körül. Amennyiben a tovább- rágódás értékes, ill. népgazdasági szempontból fontos területeket ért el, fejgát, fejsurrantó, vagy víznyelőakna épül. A már kialakult vízmosásban a továbbterjedés meggátlására helyi anyagokból fenékgátak, az oldallejtőkön hosszirányú rőzse- foraások szolgálnak. Ezekkel a létesítményekkel egyidőben fásítás, vagy cserjésítés, illetve gyepesítés is elvégezhető, hogy mire a helyi anyagokból készített művek elpusztulnak, a fásítások, cserjésék és gyepesítések kifejlődjenek.

Az eróziós eredetű hordaléknak a mellékvölgyekben való visszatartása a befogadó vízerek felisza- poiódásának megakadályozására célszerűen alkalmazhatók a hordalékfogó földgátak, melyek a mellékvölgyek torkolati szakaszain úgy létesülnek, hogy a mögöttük maradó hordalék-félfogótér minél nagyobb legyen. A lefolyó vizek fokozatosan emelhető nyelőaknákon és az ezekhez csatlakozó csőáteresztőkön keresztül vezethetők át a gátak alatt.

— A vízgyűjtőterületeken végzendő egyéb rendezéseket katonai térkép, eróziós térkép és helyszíni szemle alapján irányozták elő az alábbiak fi gyelembevételével :

A terület általános mezőgazdasági hasznosítású rendezése során a művelési ágakat a természeti viszonyok által megszabott körülményekhez igazítják (talajvédelmi célú művelési ág változtatás.)

A művelési ág változtatása során a mezőgazda- sági művelési területeket úgy rendezik be, hogy azok a népgazdaság érdekeit — az eróziós talajlepusztulás megállítása mellett — a legjobban szolgálhassák. Ennek érdékében a következő elveket váltják valóra:

A szántóterületek a 0—25 %-os lejtésű területekre kerülnek. A legelők túlnyomóan az északi, északkeleti és északnyugati lejtőkre települnek, lejtésszögük ebben az égtáji fekvésben nem haladja meg a 35 %-ot (déli fekvésben a 12 %-ot). A 25 %-on felüli lejtőjű korábbi szántóterületeken — a természeti és technikai művelési lehetőségektől függően — szőlőt, gyümölcsöst, kaszálógyepet, legelőt vagy erdőt telepítenek. A hegy- és dombvidék meglévő szőlő és gyümölcsös területeinek összes kiterjedését kiegészítik azoknak a

187