Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
a szóbanlévő öblözet káros vizeit az erőmű létesítendő szivattyútelepéinek gépegységei a tisztított szennyvízzel együtt emeljék át magas dunai vízállás esetében. Az érdi öblözetben, a káros vizek elvezetése a már megépített lecsapoló hálózattal, illetve a Suták árok dunai torkolatánál lévő szivattyúteleppel történik. Amint azonban a fennsíki szakasz árokhálózata is kiépül és ezzel az érkező víz- mennyiség a rövidebb összegyülekezési idő miatt megnövekszik, a jelenlegi szivattyútelep mellett még egy átemelő üzem létesítését teszi szükségessé. A meglévő telep teljesítőképességének fokozása is szóba jöhetne, azonban ez a Sulák rendszer rendezésére készült alaptervben foglaltak szerint az új telep építésénél kevésbé gazdaságos. 2. A KISVÍZFOLYÁSOK ÉS VÍZGYŰJTŐTERÜLETEIK RENDEZÉSÉNEK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A kisvízfolyások és vízgyűjtőterületeik rendezésével kapcsolatban összefoglaló művek nem jelentek meg. Egyes tájegységek sajátosságainak ismertetése, vagy vízrendszerekben végzett munkálatok leírása főleg szaklapokban található, azonban az azokban foglaltakat másutt változtatás nélkül nem lehet felhasználni. A vízrendezést közvetlenül érintő tervezési irányelvek is a patakszabályozási és a vízmosáskötési munkákra vonatkozóan csupán ajánlott szabvány formájában állanak rendelkezésre. Rendelkezésre álltak az OVF által már összeállított, de rendelet útján még közzé nem tett tervezési normatívák. Ugyancsak ajánlott formában jelent meg a lefolyó vízmennyiségek meghatározására vonatkozó irányelvek összefoglalása is. A javasolt különböző számítási módszereket az egyes tervezők egyéni ízlésüknek megfelelően alkalmazzák. A Pest megye területén végrehajtott régebbi vízrendezési és talajjavítási munkákra vonatkozóan elég terjedelmes terv- és irattári, továbbá vízikönyvi okirattára anyag áll rendelkezésre. Az egyes költözködések, Budapest ostroma és a nem mindig hozzáértő módon végrehajtott selejtezések ugyan az anyagban helyenként kisebb hiányosságokat okoztak. A volt Hont és Nógrád megyei vízügyi műszaki tervek és iratok legnagyobbrészt, a vízikönyvi okirattári anyag pedig jóformán teljes egészében a második világháború folyamán megsemmisült. Az igen hiányosan fennmaradt részletek nem nyújtanak kellő tájékoztatást a vízjárások sajátosságairól és a múltban elvégzett munkálatokról. A felszabadulás után ezért a nógrádi vízrendszereket újból fel kellett mérni s azok alapján új rendezési terveket készíteni. Ezen új tervek kb. 1952-től kezdődően egy-egy vízfolyás teljes vízrendszerére kiterjedőleg készülnek alapterv jelleggel, úgy hogy ezek alapján később a rendezés részletterved elkészíthetők legyenek. A tervek — a szokásos rendezési tervezeten kívül — felölelik a vízrendszer vízhasználatait, víztározása es vízgazdálkodási lehetőségeit és az összes műtárgyak hidraulikai vizsgálatát is, nem kevésbbé kiterjednek magának a vízgyűjtőterületnek a szükséges és a vízrendezéshez, kapcsolódó rendezésére és a kapcsolatos talajvédelmi és erdősítési kérdéseknek feltárására és tárgyalására is. Ilyen alapterv készült eddig az Ipoly vízrendszerében a Szentlélek, Feketevíz, Lókos és Derék patakok és vízrendszerük, valamint a dunai mellékvizek közül a Hosszúréti patak, Sulák árok és vízrendszerük rendezésére. Az alapadathiány és a sorozatosan elkészítendő nógrádi vízrendezési tervek ráterelték a figyelmet a különböző valószínűséggel, illetve évi gyakorisággal előforduló mértékadó vízmennyiségeknek csapadékadatok feldolgozásán alapuló, különböző módon történő meghatározási módozataira. Ennek érdekében elsősorban meg kell szüntetni azokat az adatgyűjtési hiányosságokat, amely a vízlefolyás! viszonyok és csapadék megfigyelések terén ma még fennállanak. A vízgyűjtőterületek rendezésének tervezése során elsősorban azokat a kutatási eredményeket használták fel, amelyeket az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Meliorációs osztályán 1959—61-ben értek el a talajvédelem módszertani vizsgálata, valamint a mezőgazdasági üzemi kiviteli tervezés és a talajvédelmi gyakorlati módszerek kidolgozása terén. A tervezés lejtőkategóriák alapján történik. A természetes lejtőkategóriákat eróziósintenzitás, valamint a lejtőik művelhetősége szerint határolták le. A talajok erodálódási tulajdonságait laboratóriumi vizsgálatok, összehasonlítás és egyéb mérések, valamint megfigyelések alapján határozták meg. A talajok és a növényzet együttes eróziós ellenállását megállapították a tervezés, valamint a végrehajtás módszertani céljaira, helyszíni mérések, vizsgálatok és adatfeldolgozás alapján. A vetésszerkezetet a növényi kultúrák csoportos meghatározásával, azok talajvédelmi értéke szerint határozták meg. A vízgyűjtőterületek rendezésénél az alábbi segédletek használhatók fel: Kreybig-féle átnézetes talajismereti térképek, valamint az eddig készített genetikus talaj térképek és eróziós tala j térképek. A művelési ág megoszlást (megyei és járási bontásban) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal, a növénytermesztés adatait — az állami gazdaságok esetében megyei, míg a tanácsi szektor 24 e tvk 185
