Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
IV. FEJEZET Síkvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa I960, december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harviadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A csapadékvízből, talajvízből, forrásvízből és fakadóvízből a terepadottságok következtében a lefolyástalan területeken a talaj felszínén, időszakosan, káros vizek gyűlnek össze. A káros vizek hátrányosan befolyásolják a biztonságos termelési viszonyokat. A káros vizek keletkezési helyük szerint lehetnek külvizek és belvizek. Külvíznek nevezzük a belvízrendszer területére kívülről érkező vizeket. Ezeket legtöbbször a belvízrendszer magasabb részein keletkezett vizekkel együtt övcsatornában fogjuk fel és lehetőleg gravitációsan — a befogadóba vezetjük. A belvizek a belvízrendszer területén belül keletkezett káros vizek, melyeket a terep legmélyebb részén létesített csatornahálózattal vezetünk a befogadóhoz. A befogadó vízállásától függően a belvizet abba gravitációsan, vagy szivattyúval juttatjuk be. Belvízgazdálkodásnak nevezzük a belvizeknek a károkozás helyéről történő elvezetését, a belvizek visszatartását és a tározott belvizek hasznosítását együttvéve. Belvizes területek rendezésén valamely belvíz- rendszerben a talaj felszínén összegyülekező káros vizek elvezetését értjük. A belvizes területek rendezésére szolgáló művek a csatornahálózat, azok műtárgyai, (hidak, átereszek, bujtatók, zsilipek, torkolati zsilipek) és a szivattyútelepek. Ezek méretezésére, kiépítésük mértékére jellemző fogalmak: F km2 ha a vízgyűjtő terület nagysága Q m3/s, vagy 1/s a szállított vízhozam. q 1/s km2, vagy 1/s ha a fajlagos vízszállítási érték, a területegységről másodpercenként elvezetett vízm ennyi ség. Belvízhasznosításnak nevezzük a tározókban ösz- szegyűjtött, vagy a keletkezés helyén visszatartott belvizek felhasználását a termelésben. A bel víztározás célja lehet az öntözővízkészlet pótlása, a halastavak, kacsatelep, nádgazdaság stb. vízpótlása. A. vizek tározásának és visszatartásának célja elsődlegesen, a lefolyó vizek összegyülekezésé- nek késleltetése. A víz visszatartása a tározók alkalmazásán kívül még sáncolással, skatulyázással és agrotechnikai módszerekkel is megoldható. Ebben az esetben a vízvisszatartás szoros kapcsolatba kerül a vízgyűjtőterület rendezésével (lásd V. Fejezet). A belvízhasznosítás művei a belvizes területek rendezésére szolgáló műveken kívül a tározók, sáncolások és skatulyázások. A tározók lehetnek körtöltésesek, völgyzárógátasak és holtágak. Sáncolás — különösen dombvidéken — a réteg- vonalmenti mesterséges terephullám készítéséből áll. Általáhan külvízterületen kerül alkalmazásra. Skatulyázást síkvidéken alkalmaznak, amikor is a belvíz visszatartására bizonyos területet körülgátolnak. E célra rendszerint értéktelenebb legelőterületeket választanak ki, amelyet ezért övgátolt legelőnek is szokás nevezni. Belvízvédekezés alatt a belvízkár megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával kapcsolatos tevékenységet értjük. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a belvízvédelmi művek kezelése, a belvízvédelmi szervezet fenntartása, továbbá a készenléti eszközök, anyagok és üzemanyagok tárolása. A belvíz- védelemhez tartozik a megfelelő kezelő- és őrhálózat, hírközlő berendezések, készenléti eszközök és anyagok, üzemanyag, továbbá azok elhelyezésére, tárolására alkalmas őrházak, raktárak. Talajvízszint-szabályozásnak nevezzük a talajban levő karos vizek elvezetését ill. egyes esetekben a talajvízszín: optimális mértékre való emelését, melyek szükségessége belvízrendszerén belül vagy azon kívül egyaránt előfordulhat. A tőzeges és lápterületeken igen nagy a talajvízszint-szabály ozás jelentősége. E nélkül ilyen területeken mező- és erdőgazdálkodás nyílt árokhálózattal és alagcsövezéssel (drénezéssel) történik. Nyílt árokhálózat esetén a művek a belvízrendezés műveivel azonosak, de sűrűbb zsilipelési lehetőséget biztosítanak. Alagcsövezés a terep szintje alá 20 6 TVK 153
