Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

laltuk össze. Itt a víztermelő kutakat a község nevével jelöljük, a mellette lévő szám az országos mélységi kútkataszter sorszáma. A nem vízkutató fúrást a község nevének szaggatott aláhúzásával jelöljük, a szám az Országos Földtani Adattárban nyilvántartott (Bp. XIV. Néphadsereg útja 14. M. Áll. Földtani Intézet) fúrás jelölése, az iparági sorszám.

A gyors tájékozódás érdekében a fúrások szelvényrajzán a vízadó szinteken kívül feltüntetjük a nyugalmi szintet, a vízmennyiséget a hozzátartozó üzemi szinttel együtt, a víz vasasságát és keménységét is.

2.442 Részletes ismertetés

2.4421 JELLEMZŐ VÍZFÖLDTANI ADATOK

A 29. sz. táblázatban a legjellemzőbb gyakorlati vízföldtani adatok felsorolásával adunk áttekintést a 2.4414 pontban említett 85 tájegység közül azokról, melyek egészen vagy legalábbis nagyrészben TKV területére esnek.

A XVII. (Területi vízmérleg) fejezettel való kapcsolat biztosítása érdekében táblázatunkban a tájegységek megfelelőinek a vízmérleg összeállítása során alkalmazott jelöléseit is feltüntettük. Itt gyakran csupán azonos területek kétféle jelöléséről van szó — fejezetünkben az ország tájegységeinek 1-től 85-ig, TVK-határokra való tekintet nélkül történt folyamatos sorszámozását tartottuk meg, míg a vízmérleg-fejezetben TVK-egységünk részeiként jelöltük őket, — azonban, a vízmérleg szerinti beosztásnál már megengedhetővé vált egyszerűsítések (a TVK-egységek határaihoz való igazodás) következtében a kétféle beosztás legtöbbször csak a legfontosabb határvonalaknál egyezik, egyébként jelentős átnyúlások, továbbosztások fordulnak elő (V. ö. a fejezetünkhöz tartozó „A hasznosítható réteg- és karsztvizek” c. 1 :500 000 méretarányú térképet a XVII. fejezet „Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre” c. 1 :500 000 méretarányú térképével.)

A táblázatban minden olyan tájegységről, melyről elegendő számú megbízható adatunk van, az 1949. óta létesített (országosan összesen mintegy 4000 db) mélyfúrású kút jellemző műszaki adatait: a kútmélységek átlag- és szélsőértékeit, a kutan- kénti vízhozam szélsőértékeit, továbbá a fajlagos hozam átlag- és szélsőértékeit közöljük.

(Utóbbi — melynek országos átlaga 50 lit./p. fm — egyike a legfontosabb jellemzőknek, hiszen közismert tapasztalat, hogy az azonos geológiai felépítésű és azonos fizikai rétegjellemzőkkel rendelkező területen az azonos méretű csövekkel bélelt, helyesen kiképzett kutak fajlagos hozama majdnem egyező.

Az egyes tájegységek kitermelt vizének minőségét a hazánkban legfontosabb két adat: a vasasság és a keménység megadásával jellemezzük.

A túlzott vasasság a vizet ivó- és háztartási célra teszi alkalmatlanná; jelenleg az ország kút jakiak kereken 60%-a az Országos Közegészségügyi Intézet által a tűrhetőség felső határaként megadott 0,5 mg/lit. értéknél több vasat tartalmazó vizet ad. A víz megengedettnél nagyobb keménysége viszont az ipari célra való közvetlen felhasználást teszi lehetetlenné; országosan átlagban a 18 nkf-ot meghaladó összes keménységű vizet szolgáltató kutak aránya meghaladja a 60%-ot is.

A táblázatunkban nem közölt minőségi jellemzők közül a kloridtartalom és az alkalinitás az országnak csak elenyészően kis részén haladja meg a megengedhető értéket, a nitrát- és nitritionok jelenléte pedig leginkább helytelen kútkiképzéssel jelentkező szerves eredetű szennyeződésre utal.

Végül a gyakorlat számára legfontosabb kérdésről, a vízbeszerzési lehetőségekről adunk tájékoztatást.

2.4422 A TERÜLET RÉTEGVIZEI

A 6. TVK területe igen változatos, több tájegységet foglal magában részben vagy egészben.

A Bicskei öböl (63. tájegység) oligocén, miocén és pannon rétegekkel kitöltött terület egyrészt a Vértes—Gerecse, másrészt a Budai hegység mezo- zoos rögei között. A TVK-egységhez K-i része tartozik. Rétegvizét kevéssé hasznosítják. Ennek oka többféle: viszonylag elegendő és jó talajvíz, kevés vízigény és a miocén-oligocén rétegsor gyakori vízszegénysége. A medence felső triász feküjét és így karsztvizét néhány helyen elérték (26/b ábra, 1. szelvény).

A Mezőföld ÉK-i szegélye (35. tájegység) rétegvíz feltárásra kedvező lehet, ha a, fúrás eléri a pannon durva homokos alsó szintjét, szarmata mészkövet, vagy a miocén aljának kavicsos homokját, mert a felső pannon á tálában erősen agyagos (Érd). (Az egyik kedvező esetet mutatja a 26/b ábra, 7. szelvénye.)

A vörösvári szerkezeti ároktól D-re lévő Budaihegység (62. tájegység) mezozoos karsztos rögeinek oldalán és köztes medencéiben igen változatos harmadkori rétegsor található. Az erős függőleges tagoltság, a nagy elvetődések miatt minden medence, sőt gyakran medencerész szelvénye is erősen eltérő lehet, így mélységi vízviszonyaik is eltérnek. A magas medencékben az is kedvezőtlen, hogy a triász karsztvíz szintje a felszíntől messze van, a harmadkori rétegsor pedig, főleg az oligocén, rétegvizet alig tartalmaz. A Budai-hegység medencéit általában vastag lösz tölti ki, talajvizük kevés és gyakran kedvezőtlen összetételű. Csak ott lehet a felszín közeléből több vizet nyerni, ahol vastagabb a homokos pannon (Tinnye), vagy nagyobb területű a kavicsos alsó pleisztocén.

A triász karsztvíz nagy mélységből tör fel, keveredik és hűl le a budai dunai törések mentén.

A vörösvári ároktól északra csak kicsiny területen van felszínen a mezozoos alaphegység, így a Pilisben (62. tájegység) és Vác felett a Naszályban és szomszédos rögeiben a Duna bal partján (63. tájegység). A Duna-kanyar és a vörösvári árok között nagytömegű miocén vulkáni képződmények, alattuk pedig főleg vastag és víznyerésre általában igen kedvezőtlen oligocén rétegsor található. A Dunazúg hegységben a vízszükségletet főleg forrásvízből és talajvízkutakból fedezik.

101