Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
à víz minőségének romlása mellett az áteresztő- képességet is jelentősen csökkentheti. A partiszűrésű víz mennyiségét kavicsos partszakaszokon kutas vagy felszíni (medencés) dúsítással ugyanúgy növelhetjük, mint a talajvizét. A dúsítással elérhetjük, hogy a folyó vízállásától függetlenül állandó vízhozam legyen kiemelhető. A partiszűrésű vízkészlet dúsítása — a vízfolyás közelsége miatt — általában igen gazdaságos. 2.42 TALAJVÍZ 2.421 Általános rész A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását, és a változások törvényszerűségeinek felfedezését a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A 6. sz. TKV területén mindössze 18 db országos hálózati és 13 db tanulmányi kútban végeztek rendszeres talajvízészlelést. A megfigyelés 8—10 éve tart, 4 kútban folyik régóta (1933—1938) megfigyelés. A folyóvölgyekben és a dombvidéken az országos taiajvízszintészleiő kúthálózatnak kiegészítése kívánatos. (Mintegy 30 db kút). Űj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 2.422 A taiajvízszintészleiő kúthálózat A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre kiterjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes helyeken, a változatos rétegtelepülés miatt, finom szemcséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzárórétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg-vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítették, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A vízszín ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajvíz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süllyedési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás, stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően többféle talajviztípust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek által nem zavart talajvíz fő táplálója a csapadék, és a talajvíztükör mélysége szerint különböztetjük meg különféle talajvíztipu- sokat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.423 A terület folyóvizekből nem táplálkozó talajvízkészletének jellemzése A talajvízviszonyok rövid jellemzése igen nehéz feladat, mert egymáshoz közelfekvő területeken is igen nagy változatosság tapasztalható. A részletek mellőzésével, a terület talajvízviszonyainak fő jellegzetességeit a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térkép tartalmazza. Ezen a talajvízállás sokévi átlagának terep alatti mélysége és a talajvíz szélső ingadozása nyert ábrázolást. A folyók partmenti sávjának kivételével, a talajvíztükör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talajvíz- típusokat is ábrázolják. A talajvízjárás részletes adatait a mellékelt (27. számú táblázat) foglalja magában. A kiválasztott talajvízmegfigyelő kutakban észlelt vízjárás a szélesebb környezetre is jellemző, addig, amíg a talajvíztükör hasonló mélységben helyezkedik el, mint a megadott kútnál. Részleteket a térkép nem tartalmaz, s a helyi adottságok szerint kisebb területfoltokon — elsősorban a domborzat változásai szerint — különböző mélységben található a talajvíztükör. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—60) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izometrikus vonalakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvízállás közelítő értékét megkapjuk, ha a szélső ingadozás felé, vagy 3/5-ét az átlagos talajvízálláshoz hozzáadjuk, a legalacsonyabbat pedig ha a felét, vagy 2/5-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz mindenütt holo- cén és pleisztocén rétegekben helyezkedik el. Csupán hegyvidéki tájakon vannak olyan területrészek, ahol idősebb képződmények tárolják a talajvizet. A talajvíz szatikus készletét tekintve, a készlet mennyiségében igen szűk határok közötti különbség mutatkozik. A talajvíztükör alatt a rétegek vízzel telítettek, és a talajszemcsékhez kötött vizen felül a pórusokban elhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagos értéke az alábbi: kavics-homokos kavics rétegben homok rétegben finomhomok-iszaposhomok rétegben agyagos homok-vályog rétegben, agyag rétegben 200—300 1/m3 220—250 lm3 170—190 1/m3 130—150 1/m3 130 1/m3 90
