Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.213 Az emberi tevékenység hatása a mezo- és mikroklímára A terület jelentős része évezredek óta kultúrtáj (ezért igen nehéz itt az eredeti vegetáció nyomait felfedezni) s csupán északnyugati részén a Bakony és Vértes délkeleti lejtőit borította hajdan zárt tölgyes, a magasabb szintekben pedig bükk. Ősi tölgyesek nyomai lelhetők még fel a Velencei hegységben és a Kapos-Sió közötti Hegyháton. Kiterjedt lápos területei voltak a Sárréten és a Mezőföld Sárvíz-menti észak-déli sávján, ahol ma jelentős tőzegtermelés folyik. Homokterülete — teljesen kötött állapotban — Dunaföldvár—Paks mögött van, ligeterdőit pedig a Csepelsziget déli végénél, a paksi Dunakanyarban, de főleg a Sárközben és a Mohácsi-sziget területén találjuk. Ma az egész terület modern értelemben vett kultúrtáj. A klímamódosító emberi tevékenységek egyik legjelentősebbike az erdősávok különböző célok (erózió és defláció elleni védelem, levegő tisztasága, erdő- és mezőgazdasági célkitűzések) érdekében történő telepítése, aminek területünk középső, mezőföldi részén, különös jelentősége van. A helyi adottságoktól és az elérni kívánt céltól függően 6—20 m széles, korszerűen telepített erdősáv védelmi zónájában az eddig végzett mikroklímavizsgálatok szerint számos egyéb kedvező hatás mellett 20—30%-kal csökken a szél sebessége, s ezzel a relatív páratartalom értéke 15—20%-kal, a talaj- nedvességé 3—4%-kal emelkedik. Az öntözéses gazdálkodás térhódítása, víztározók és tógazdaságok építése, további vízrendezés, a talajjavítás, erdősítés, településhálózat átalakítása, stb. mind-mind a helyi klímaelemek — vízgazdálkodási szempontból jelentős — megváltozására és továbbaprózódására vezetnek, s így egyre sűrűbb hálózatú és több klímaelem regisztrálására berendezkedett helyszíni meteorológiai mérések elvégzését teszik szükségessé, sőt, ezek hiánya bizonyos fokig máris érezhető. 2.215 Az észlelési adatok gyakorlati értékelése Éghajlatilag is önálló tájai közül a Mezőföld jellemzésére Székesfehérvár, a Bakony-vidékére Veszprém, a Vértes környékére Mór és Alcsut adatai használhatók. Külső-Somogyot Tab, a Mezőföld déli, homokos vidékeit Dunaújváros, Sárbo- g'árd és Középhidvég, déli síkját pedig, amely átmegy a Mecsekbe, Szekszárd reprezentálja. Egyebekben utalunk a 2.212 alatt mondottakra. 2.22 BESUGÁRZÁS, NAPFÉNY, BORULTSÁG 2.221 Besugárzás Területünk besugárzás szempontjából — a szomszédos 7. TVK-egységgel együtt — az ország legjobban ellátott területe: a Napból a földfelszínre jutó energia mennyisége a Dél-Mezőföldön (Duna- Sió-zúgban) 108 kcal/cm® • év-et is meghaladó átlaggal eléri az országos maximumot; innen nyugat és észak felé távolodva fokozatosan 106—104 kcal/ cm2-év értékig csökken. Ebből a nyári félévre kb. 78—80 kcal/cm2 (75%), a téli félévre 26—27 kcal/ cm2 (25%) esik. A besugárzás átlagos havi összegei közül a decemberi 1,9 kcal/cm2-hó a legkisebb, a júliusi 16,5 kcal/cm2-hó a legnagyobb. A besugárzás évközi megoszlásáról — mivel a területről nem állnak rendelkezésünkre feldolgozott adatok — a 2. táblázatban a közeli, hasonló éghajlati fekvésű Pécs állomás területünket is jól jellemző adataival adunk tájékoztatást. 2. táblázat A besugárzás havi összegei Pécsett kcal/cm2. hó-ban (sokévi számított átlag) Л. *• II. III. IV. V. VI. vn. VIII. IX. X. XI. ХП. Év 3,1 4,8 7,9 10,4 14,1 15,2 16.5 14.1 9,0 5,8 3,0 1,9 105,8 2.222 Napténytartam A napsütéses órák évi átlagos összege területünkön — a besugárzás átlagértékeihez hasonlóan — a Duna vonalától nyugat és észak felé távolodva, 2050 óráról fokozatosan 2000—1980 órára csökken. (7. ábra) Ennek a viszonylag bőséges napsütésnek mintegy 75%-a a nyári félévre (április—szeptember) esik. (8. ábra) A havi átlagos napfénytartamokat a 3/a és 3/b táblázatban — ismét helyi feldolgozás hijján — felületünkkel szomszédos, azt azonban jól jellemző két állomás: Kalocsa és Pécs adatai alapján adunk tájékoztatást. Az átlagos összegek mellett a szélső értékeket is közöljük. Utóbbiak ismerete elsősorban a mezőgazdasági termelés szempontjából fontos. 52
