Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása
XIIL FEJEZET Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az elsői döszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 Témakör ismertetése A fejezet az ásvány-, gyógy- és hévizek gyógyászati felhasználását az egyéb célokra történő hasznosításon belül a melegvízellátást, a fűtést, az ásványi só- és gáztermelést, valamint a többrétű felhasználás összekapcsolásából származó komplex hasznosítást tartalmazza. Az igények kielégítéséhez szükséges ásványvíz, gyógyvíz és hévíz számbavétel, a feltárási munkák és a víztermelő létesítmények szintén a fejezethez tartoznak. Nem tartalmazza azonban a mesterséges melegvizek (felmelegedett hűtővíz stb.) hasznosítását. Ásványvíz hőmérséklettől függetlenül, az a természetben előforduló víz, mely több mint 1 g/1 oldott szilárd alkatrészt, vagy más meghatározott mennyiségű különleges alkotórészeket (bróm, jód stb.) tartalmaz. Gyógyvíz olyan ásványvíz, amely vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógyhatású. Hévíz minden 26 C°-nál magasabb hőmérsékletű természetes eredetű víz, tekintet nélkül a vegyi összetételére. Az ásvány-, gyógy- és hévizek kémiai csoportosítása a következő: 1. egyszerű hévíz, 2. egyszerű szénsavas (savanyú) víz, 3. alkálihidrogénkarbonátos (alkalikus) viz, 4. kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos (földes-meszes) víz, 5. kloridos (konyhasós) víz, 6. szulfátos (keserű) víz, 7. vasas víz, 8. kénes víz, 9. jódos, brómos víz, 10. rádióaktív víz. 1.2 A múlt és a jelen 1.21 AZ ÄSVÄNY-, GYÖGY ÉS HÉVIZEK GYÓGYÁSZATI hasznosításának jelene FEJÉR MEGYE Alap. A múlt században 1850 körül a község határában keserűvizes kutakat tártak fel. A kutak az irodalmi adatok alapján 17 C°-os napi 29 m' vizet adtak. A kutak vizét palackozás és fürdés céljára hasznosították. A felsőalapi glaubersós palackozott vizet még külföldre is exportálták. A második világháború után a fürdő teljesen tönkrement és a kutak is eltömődtek. Boda.jk területén található szénsavas forrás gyógyhatásút már a középkorban is ismerték. A század elején látogatott gyógyfürdőhely volt. A fürdő kútja az irodalmi adatok alapján 570 mVnap, 18 C°-os túlfolyó, 2-es típusú vizet adott. Moha. Az Ágnes-forrásra vonatkozó írásos emlékek 1374-ből valók. A XVIII. században a forrás mellé vendégházat is építettek. 1879-ben Zsigmondy Vilmos útmutatása alapján egy 60 m-es új kutat is fúrtak. A továbbiakban ez szerepel Ágnes- forrás néven. A kút hozama napi 138 m8, 12 C-os, 4-es típusú víz. A régebben fürdésre is használt vizet jelenleg palackozzák és „Mohai” víz címén forgalmazzák. A palackozó korszerűtlen, kisüzemű jellegű. Palackozásra csak napi 6 m’-t használnak fel. Székesfehérvár. Irodalmi feljegyzések vannak a régebbi időkről a város területén található szénsavas forrásról. Még a század elején tárták fel az Árpád szénsavas kutat, melyre az Ái-pád fürdő és gyógyszálló épült. Feljegyzések szerint az Árpád fürdő kútja napi 14 ms, 17 C°-ú, 4-es típusú vizet adott, melyet a fürdőben lévő 5 kádban hasznosítottak, valamint kb. 1 m3/nap vízmennyiséget használtak fel ivóvízkúra céljára. A második világháború után a gyógyszálló megszűnt és a kutak vizét sem hasznosítják. 1.22 AZ ÄSVANY-, GYÓGY- ÉS HÉVÎZEK EGYÉB HASZNOSÍTÁSÁNAK MŰLTJA ÉS JELENE BARANYA MEGYE Hidas. 1955-ben a község határában szénkutató fúrással 33 C° hévizet tártak fel. A kút hozama napi 720 m8, 1-es típusú víz. A kút mellé fürdő- medencét létesítettek. A víz mennyisége éppen- hogy elég a medencék frissítésére. 2B9
