Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
XI. FEJEZET Vizutak és kikötők 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 Témakör ismertetése Víziközlekedés alatt áruknak és személyeknek vízi járműveken menetrendszerű vagy egyedileg megszervezett szállítását értjük. A víziközlekedés útvonalai a víziutak. Magyarországon, nagyhajózásról Duna—tengeri hajózásról és kishajózásról beszélünk. A nagyhajózás lehet nemzetközi, átmenő és belső hajózás, összefoglalóan a nagyhajózást és kishajózást belhajózásnak nevezzük. Nagyhajózás alatt a 250 tonna teherbíróképességű vagy ennél nagyobb, kishajózás alatt pedig csak az ennél kisebb vízijárművek közlekedését értjük. Egyes vízfolyásokon, illetőleg azok szakaszain csupán kishajózás lehetséges. A belhajózásra alkalmas víziutak alkotják az ország víziúthálózatát. A kishajózás esetében országos víziúthálózatról nem lehet beszélni, hanem csak össze nem függő, különálló kishajózási utakról. A víziúthálózat természetes (folyók, tavak) és mesterséges (hajócsatornák, csatornázott folyók) víziutakból áll. Hajócsatorna alatt olyan csatornát kell érteni, amely méreteinél és kialakításánál fogva alkalmas arra, hogy a víziközlekedés útjaként használják. Csatornázott folyónak azt a folyót nevezzük, amelyen a víz természetes lefolyási szintjét műtárgyak (duzzasztómű) segítségével legalább olyan magasra duzzaszt ják, hogy az vízi járművek közlekedéséhez a duzzasztómű felett a megkívánt vízmélységet és a hajóút szélességet biztosítsa. Vízerőhasznosítási és vízkivételi stb. okokból természetesen ennél magasabb vízszint el létrehozható. Kikötők — nyílt és medencés változatban — a víziutak olyan állomáshelyei, ahol a hajók személyvagy áruforgalom lebonyolítására biztos, védett helyen tartózkodhatnak. A kikötőkben — céljuk és nagyságuk szerint — forgalmi (csatlakozó utak, vasutak stb.) rakodó (partfal, daruk stb.) és tároló berendezések, tárházak szükségesek. Rakodónak nevezzük a víziútmenti olyan nyílt partszakaszokat, amelyek teheráruk rakodására alkalmasak és erre a célra esetleg berendezésekkel is ellátottak. A kikötők rendeltetés szerint lehetnek: személy- forgalmi, sport-, teherforgalmi és hajózási üzemi kikötők, ezek közé tartoznak a télikikötők és a téli- menhelyek is. A TVK-nak ebben a fejezetben a sportkikötőkkel nem kell foglalkozni, mert ezt a témakör a XIV. Vízparti üdülés, fürdők, vízisportok és természetvédelem című fejezetben kerül kidolgozásra. A természetes víziutak medrében a hajóutat — amennyiben az természettől fogva nem állna rendelkezésre — szabályozási módszerekkel állítják elő. Ezért a folyókon kisvízi szabályozást végeznek. Tavakon a maximális víziút méreteket a szó- banforgó minimális víziút méreteket írja elő, a szükséges munkálatok a III. Arvízmentesítés, ár- vízvédelem, folyók és tavak szabályozása című fejezetben kerülnek kidolgozásra, mert ezek a mederszabályozás munkálataihoz tartoznak. A fejezet tárgyalja a víziutak víszint feletti üresszelvényének, a mesterséges víziutak medrének, továbbá a hajózsilipeknek a minimális méreteit is. Az 5. sz. TVK területén a Sió tartozik az országos víziúthálózatba. A Sió mint víziút kiegészíti az országos víziúthálózatunkat azzal, hogy a nemzetközi víziutat, a Dunát összeköti a Balatonnal. A Duna—Tisza Csatorna megépítése után az országos nyugat-keleti hajóút egyik szakasza lesz. Kiépítése bekapcsolja az ásványi termékben gazdag Balaton-fel- vidéket és a termékeny Sió-völgyet a nemzetközi víziúthálózatba. Megvalósítása a népgazdaság fejlesztésében komplex feladatként jelentkezik, s haszna a Balaton vízszint-szabályozásán kívül az öntözés, halászat, közegészségügy stb. vonalán is jelentős. Pl. ma a hajózás a Sión csak 30—40 m’/s- os vízeresztés mellett lehetséges. Egy-egy ilyen alkalommal 8—40 millió ms víz leeresztése ma csak az egyszeri hajózás biztosítását szolgálja, kiépített vízlépcsők esetén egy hajó áthaladására elegendő, kb. 80—200 ezer ms víz, a megmaradó felesleg a 34 5 TVK 265
