Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

vízmű jellegű műveknél magaslati medencékkel, víztornyokkal nagyobb csővezetékhosszakkal számolni nem kell, e létesítmények beruházási költsége lényegesen alacsonyabb a törpevízművekénél. A javasolt 58 törpevízmű jellegű létesítmény a távlatban mintegy 40 000 lakos vízellátását fogja biztosítani.

2.22 az ipari vízellátás keretterve

Az 5. sz. TVK területén a 20 éves iparfejlesztési terv értelmében mintegy 55—60 új ipari üzem létesítésével kell számolnunk. Ezenfelül természetesen számos jelenlegi üzem bővítésére, rekonstrukciójára is sor fog kerülni. Az ipar jövőbeni rohamos fejlesztését nem csupán az új üzemek száma, hanem azok frissvíz-igénye is jellemzi. A tervidőszak végén ugyanis a jelenlegi és az új üzemek együttes napi vízbeszerzése meg fogja haladni — a tervek szerint a 3,8 millió m3-t, ami azt jelenti, hogy a területen a jelenlegi igény mintegy nyolcszorosára nő. E hatalmas vízmennyiséget részben korszerű regionális ellátórendszerrel, részben nagy vízfolyások (pl. Duna) mellé történő ipartelepítéssel lehet kielégíteni. A terület fejlesztési tervei figyelembe vételével a fenti két alapelv szerint a jövőbeni frissvíz-igény 95%-át felszíni vizekből, 3%-át pedig regionális rendszerből tervezzük biztosítani, míg egyéb módon az igény 2%- át javasoljuk csupán beszerezni. A vízkészletek gazdaságos, takarékos felhasználása érdekében jelentősen megemelkedik a jövőben a forgatott vízmennyiség is. Számos oly üzem rendezkedik be a tervidőszak során vízvisszaforgatásra, melyek jelenleg csupán frissvízzel üzemelnek.

Az üzemek 1980-ban várható napi vízfelhasználása — a forgatott vízmennyiséggel együtt — 5,9 millió mVnap mennyiségre becsülhető.

Az iparfejlesztéssel kapcsolatos vízgazdálkodási beruházások becsült költsége 1,34 milliárd forintra tehető.

A következőkben azon települések ipari vízellátásának összefoglaló vízgazdálkodási adatait ismertetjük, melyekben a 20 éves iparfejlesztési terv számottevő változásokat eredményez.

Dunajöldvár hat új — könnyű- és gépipari — üzemének perspektivikus vízigénye a meglévő üzemek igényével együtt 7 100 m', melyből 5 400 m” felszíni, 100 m" rétegvízkészletből, 1 600 m3 pedig a közműről szerzendő be. A meglévő üzemek jelenlegi vízbeszerzéseikről, az új telepítésű üzemek pedig részint saját vízmüveikről, részint közműről vásárolva fogják vizüket nyerni. A város jövőbeni legnagyobb tervezett üzeme a Fafeldolgozó kombinát lesz, melynek frissvíz-igénye 5 100 m*-re tehető. A 300 m3 minőségi és szociális igényt a közmű fogja fedezni, míg 4 800 m" nyersigény beszerzésére dunai felszíni vízkivételi művet kell megépíteni, melyből a dobszűrőn és homokfogón előkezelt víz közvetlenül juttatható a felhasználás helyére. Az üzem jövőbeni napi vízforgalma 8 000 m", melyből 7 500 m3 üzemi, 500 m3 pedig ivóvízellátási célokat fog szolgálni.

Dunaújváros perspektivikus ipari frissvízigénye

a tervezett 7 új — könnyű-, valamint építőanyagipari — üzem igényével együtt 352 ezer m3, melyből 337 ezer m3 a Dunából, 1000 m3 talajvízből, 14 ezer m3 pedig a közműről szerzendő be. A fejlesztés során várható nyersvíztöbbletet a 2 vízkivételi szivattyúteleppel fedezni lehet. A tervidőszak legjelentősebb új ipari létesítménye a Cellu- lúz- és Papírgyár, mely mintegy 72 ezer m3 napi vízigényét a Dunai Vasmű által átadott használt vízből fogja fedezni. Az egyéb kisfogyasztású új üzemek zömmel a közmű vizét fogják felhasználni. A dunaújvárosi üzemek jövőbeni vízfelhasználása

I 352 000 m3-re becsülhető, melyből 1 348 000 m‘ üzemi, a többi ivóvízellátási célokat fog szolgálni.

Szekszárdi meglévő, valamint 8 új gép- és köny- nyűipari üzemének perspektivikus napi vízigénye 8400 m3. 6400 m3 nyersvíz az ivóvízművel közös dunai felszíni vízműtől nyomóvezetéken át jut a város pereméig, ahonnan ipari csőhálózat juttatja el azt az egyes üzemi fogyasztókhoz. A jövőbeni legjelentősebb üzem az új textilkombinát, mely 5300 m3 vízigényéből 4700 m*-t az ipari vízvezetékről, 600 m3-t pedig a közmű ivóvízhálózatáról fog biztosítani. A meglévő kisebb ipari üzemek ipari vízmüveinek egy részét a jövőben fel kell számolni. A város jövőbeni napi vízfelhasználása

II 000 m3-re becsülhető, melyből 9700 m3 üzemi, 1300 m3 pedig ivóvízellátási célokat fog szolgálni.

Székesfehérvár jelenlegi, valamint a tervezett 8 új — élelmiszer-, könnyű- és gépipari — üzemének együttes perspektivikus napi vízigénye 27 000 m3. 8000 m3 a jelenlegi üzemek ipari vízmüveiről biztosítható (részben felszíni, részben mélységbeli vízkészletből), míg 19 000 m8-t a regionális vízműről kell a jövőben beszerezni. A nyersvíz (9500 m3) — a közmű tisztítótelepét megkerülve — közvetlenül a Vaskapu tározóból kiinduló távvezetékből jut az ipari hálózatba, míg a 9500 m3 mennyiségű minőségi (tisztított) víz — az ivóvízzel együtt — a városi vízmű hálózatába kerül. Az ipari tározótér kapacitás a Könnyűfémmű mellé építendő 2000 m3-es medencével 7500 m3-re bővül. A székesfehérvári üzemek jövőbeni együttes vízforgalma 52 000 m3, melyből 48 000 m3 üzemi (70%-ban hűtési), 4000 m" pedig ivóvízellátási célokat fog szolgálni.

Várpalota térségében a meglévő, a bővülő, továbbá az új üzemek együttes perspektivikus vízigénye a tervidőszak végéig mintegy 134 000 m'-re emelkedik. E vízmennyiségből az iparvidék vízgyűjtőterülete csupán 84 000 m"-t tud biztosítani, 50 000 m3-t a Balatonból kell a páti és várpalotai üzemek részére beszerezni. A felmerült igényből 20 000 m3 minőségi, a többi nyersvízigény.

Várpalota üzemeinek jövőbeni 25 300 m3/nap vízigényét a jelenlegi ipari vízműveken felül 18 000 m3 mennyiségű Balatonból átvezetett nyersvíz fogja fedezni.

Inota 27 400 m3 igénye a jelenlegi vízművekből, továbbá az Iszkaszentgyörgyről beszerzendő 5000 ma mennyiségű vízből biztosítható.

A péti üzemek ipari 32 000 m3 vízigénytöbblete a balatoni távvezetékből, a minőségi víztöbblet pedig az új Vörösmalmi vízműből elégíthető ki.

A Várpalota térségi ipari üzeme pövőbeni vízfel226