Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
1.2 A múlt és a jelen 1.21 AZ IVÖVlZELLÄTAS MÜLTJA ÉS JELENE Az 5. sz. TVK teljes Fejér megyét, Tolna megyének túlnyomó részét, továbbá Veszprém megyéből a Séd vízgyűjtőterületét öleli fel. A területen fontos ipari centrumok helyezkednek el, melyek a települések alakulását erősen befolyásolják. A nagyobb városok — Székesfehérvár, Dunaújváros, Várpalota, Veszprém, Szekszárd — jelenlegi lakossága 153 ezer fő. A TVK területén összesen 676 ezer fő lakik. Városi vízműről 129 ezer fő, törpevízműről 30 ezer fő, intézményi és egyéb vízmüvekről 18 ezer fő, közműről összesen tehát 177 ezer fő ellátott, ami az összlakosság 26%-a. A lakosság túlnyomó része ásott és fúrt kutakból nyeri vizét. Az ásott kutak nagyrésze azonban fertőzött és állandó KÖJÁL ellenőrzés mellett is csak kis részüket lehet ivóvíz beszerzésére felhasználni. Az ellenőrzött és nyilvántartott ásott és fúrt kutakról mintegy 140 ezer fő, azaz a lakosság 21%-a ellátott, míg az ellátatlanok és magánkutak vizét használók száma eléri a 359 ezer főt, azaz az összlakosság 53%-át. Fejér megye területén a Sió és Sárvíz között a sárbogárdi és dunaújvárosi járások középső és déli, a székesfehérvári járás délkeleti részén mélységbeli vizek beszerzésére általában lehetőség van. A Velencei tó környéke, Perkáta, Szár térsége, valamint a móri járás legnagyobb része komoly víz- beszerzési nehézségekkel küzd. Csór—Iszkaszentgyörgy—Bodajk, valamint Gánt térségében a karsztvízihasznosítás lehetősége adott, azonban a bauxitbányászat egyre fokozódó víz- szintleszívó hatása következtében egyrészt a már megépített vízművek kapacitása csökken, másrészt a távlati fejlesztés karsztvízhasznosítási lehetősége erősen korlátozott, illetve részben abányavízhasz- ncsítás felé tolódhat el. Tolna megye térségében a bonyhádi járás észak- nyugati részén csak a völgyekben van lehetőség említésre méltó mennyiségi víz beszerzésére, így a közkutas ellátás fejlesztése itt csak nehezen oldható meg. A paksi járás északnyugati részén mély- ségbeU vizek csak kis mennyiségben és csak egyes völgyekben hasznosíthatók. A Kapos völgyének jobboldali peremvidékén a mélységbeli vizek alig jöhetnek szóba. A felsorolt területeken kívül általában megfelelő helyen telepített és jól kiképzett fúrt kutakkal megfelelő mennyiségű víz szerezhető be, azonban Szekszárd, Bonyhád, Bátaszék környékén számítani kell esetenkénti vas- és man- gántalanításra. Veszprém megye térségében Várpalota—Inota— Pét környékén mód nyílik karsztvizek hasznosítására, azonban a túlzott igénybevételek, illetve a bányászat preventív védekezéséből adódó fokozott víztermelések határt szabnak a hasznosításnak. Balatonfűzfő—Litér—Berhida térsége az iparosodás miatt már most is vízbeszerzési nehézségekkel küzd. Heren, Bánd még kellően fel nem tárt térsége a források hasznosítását helyezte eddig előtérbe. A zirci járás keleti területe vízben szegény, itt átfogó feltárásokra van szükség. Az 5. sz. TVK területén jelenleg 5 városi, 19 törpe, 14 körzeti, 35 intézményi-lakótelepi vízmű, továbbá mintegy 600 ásott és 240 fúrt közkút üzemel. A napi víztermelés kb. 50 000 m3, melynek 29 %-a felszínközeli, 33%-a mélységbeli, 38-%a pedig karsztvízkészletből származik. Az ipar részére kiszolgáltatandó vízmennyiség mintegy 12 000 m8, így a terület egy lakosára jutó fajlagos ivóvíztermelés 50—60 liter. 1.211 Városi és községi vízművek A TVK területén jelenleg üzemlő öt városi vízmű 129 ezer fő vízellátását biztosítja, ami az érintett települések lakosságának 85%-át, a TVK összlakosságának pedig 19%-át jelenti. A vízművek napi termelése 38 800 m8. 11 500 m8-t partiszűrésű, 9100 m8-t mélyfúrású kutak, 18 200 m8-t pedig karsztvízkutak, illetve aknák szolgáltatnak. A víz szétosztását 295 km hosszú csőhálózat, a tározást egy településben víztorony, a többiben pedig tározómedence biztosítja. Az összes tározótérfogat 7200 m8, ami a napi víztermelés 19%-a. Az ipari vízelvonás 11100 m8, tehát az egy városi lakosra jutó fajlagos víztermelés 180 liter. Dunaújváros, hazánk első szocialista városa a Dunai Vasművel együtt a Duna mellett a régi Du- napentele község területén épült fel alig 10 év alatt. A 31 ezer főnyi városban 27 ezer fő ivóvíz- ellátását a központi vízmű biztosítja. A lakosság további része — az ősközségben magánkutak vizét fogyasztja. A három csápos — és nyolc csőkútból kitermelt víz a Duna medrét átszelő nyomóvezetéken át jut a szivattyútelepre, innen az 1200 m8-es víztoronyba, illetve a 40 km hosszú elosztóhálózatba. A vízmű napi víztermelése 11 500 ms, melyből az ipar 3000—6000 m8 mennyiséget von el, így az egy ellátott főre jutó ivóvíztermelés 200—300 liter értékek között ingadozik. A vízmű jelenlegi víztermelő rendszere eredetileg provizórikus jelleggel épült, minthogy a csáposkutak, főleg pedig a csőkutak élettartama viszonylag rövid. A város jelenlegi vízellátását ez a berendezés már nem is tudja biztosítani. A Duna alacsony vízállása, valamint a nyári hónapok idején 2—3 éve állandósult a vízhiány: lakóépületek 3—4 szintjein sokszor hónapokig egyáltalán nincs víz. Szekszárd város összlakossága 19 347 fő, melyből a belterületen 16 400 lakos él. A városi vízmüvet hat 230—240 m és öt 20—23 m mélységű fúrt kút táplálja. A kutak vizének nagy a vastartalma, az öt sekély mélységű kútnak ezenfelül a mangán- tartalma is. Az utóbbi években a város vízfogyasztása rohamosan emelkedett. 1930-ban a vízfogyasztás napi 800 m8 volt, 1956-ban a 2220 m"-t is meghaladta, 1960-ban pedig már a 3200 m3-t is elérte. A város belterületi lakosságának 84%-a, azaz 13 680 fő közműről ellátott. Tározásra egy 500 m8-es magaslati tározó áll rendelkezésre, mely a jelenlegi igényeket már nem tudja kielégíteni. A vlzelosztást 35 km hosszú csőhálózat biztosítja Az 216
