Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

A durva konglomerátumra mindenütt a permre nagyon jellemző vörös, tömött anyagú, finomszemű és kemény homokkő települ. Benne vörös, agya­gos, palás homokkő is lehet, ez felső részében ural­kodóvá lesz és fokozódó agyagosodással megy át az alsó triászba. A permi rétegek teljes vastagságát majdnem 2000 méterre becsülik. A permi vörös homokkőből fokozatos átmenettel fejlődik: ki az alsó triász seisd emeletének üledékes, a vörös és zöldes-szürke palás homokkő. Erre a campilli emelet szürke és zöldesszürke agyagmár- gapalája következik, közibetelepült likacsos kávás dolomittal, felsőbb részében kalciteres, finomho­mokos mészpala és lemezes mészkőrétegekkel. Az alsó-triász vastagságát 300 méterre becsülik; a hegység nyugati részén Pécstől Hetvehelyig kö­vethető. Nyugat felé elkeskenyedik, majd Bükkös és Hetvehely között eltűnik. A középső triász anisusi emelete is átmenettel fejlődött ki a campilli rétegekből. A lemezes mész­kő vastag réteges bitumenes, kalciteres. dolomit- betelepüléses mészkőbe megy át, felső határán he­lyenként márgás dolomitréteggel. Az anisusi emelet legfelső sötétszürke-fekete mészkőrétegei fokozatosan mennek át a ladini emeleti barnás-sárga márgarétegekbe. Ezekre vé­kony rétegzésű, sötét mészmárgatmla következik, helyenként tömött mészkőpadokkal. A középső triász mészköve Bátán néhány m-rel a felszín alatt, a Mohácsi sziget É-i végén a felszínen és Bajától D-re a dunai kavics alatt, a felszíntől 16 m-re van meg. A mecseki alsó-középső triász üledékképződése lassú, fokozatos tenger-elöntéssel indult mészkö­ves összlet képződött, s regressziós üledékképző- déssel zárult, azaz egységes üledékciklus. A felső triász márgás palás homokkő és csillá- mos agvagpala rétegei települnek a középső triász­ra a Pécs—Vasas—Budafa—Komló területen és Szászvár, Váralja, Nagymányok környékén. A Mecsekben felső triászra az alsó jura alsó liász emeletének hézagtalan 1000 m-t meghaladó rétegsora következik, mely a felső triászból foko­zatos átmenettel fejlődött ki. Alsó tagozata, a kő- szénfekü, a felső triásszal azonos kőzetű, de már vékony széntelepekkel. A középső tagozat homok­kő és széntelepek váltakozásából áll. Az alsó liász felső tagozata a „fedőmárga sorozat”, homokkő és agyagmárga váltakozása. A „fedő márga” sorozat fokozatosan megy át. anyagában szenesedve a középső liász 200—1000 m-es változatos (agyagmárga, márgapala. meszes- kovás homokkő, agyag, homok) rétegsorába. A középső liász felső finomhomokos márgaréte- geire a felső liász keményebb, bitumenes mész- márga padjai és vékony palarétegei, majd szürke palás, homokos agyagmárga és meszesebb agyag­márga következnek, összesen 50—60 méter vastag­ságban. A felső liászra ugyancsak átmenet nélkül követ­keznek a középső jura (dogger) szürke, homokos agyagmárgái, majd mészmárgái. Felettük vörös, sárgás agyagos pala, majd márgás mész követke­zik, fedőikben vörös, kovás mészmárgával és bar­nássárga kovás mészkővel. A doggerből fokozatos átmenettel következnek a felső jura (maim) rétegei, a kovás mészkőréte­gek Pécsvárad—Óbánya—Ófalu környékén. Felet­tük mészmárga következik a zengővárkonyi ófalui területen, fedőjében tűzkőgumós mészkővel. Ezu­tán következik a 200 m-es vastagságú titon mészkő a Zengőben és Magyaregregy—Szászvár környé­kén. A mecseki jura folyamatosan süllyedő medence­részben leülepedett kőzetanyag; teljes vastagsága kb. 3000 m. A kréta a Mecsek északi részén van meg: finom­szemű breccsás trahidolerit tufa, homokos crinoi- deás mészkő és tufás márga. Magyaregregy kör­nyékén a trahidoleritre konglomerátum, majd dur­va tufa és homokos mészkő változó rétegei tele­pülnek, 50—70 méter vastagságban. A Villányi hegység legidősebb tagja a középső triász dolomit összlet (vékony réteges mészkő, vas­tag pados mészkő, tömött dolomitrétegek). Felette helyenként vastagpados bitumenes mészkő és né­hol vékonyréteges, cukorszövetű dolomit van. A Villányi hegységen kívül a középső triász megtalálható a Harsányhegv északi szegélyén, a délbaranyai síkságon és a siklósi kis rögben is. A közéoső triászra a Villányi hegységben a jura diszkordánsan települt. Anyaga homokos mészkő, majd összesen alig 10 méter agyag, homok, tarka agyag, homokkő, konglomerátum, mészkő. Fölöt­tük éles határral a 40—45 méteres rhvnchonellás mészkő települt. A Villányi hegység nyugati részén és a Harsány- hegyen vannak kréta rétegek, ugyanígy Dél-Bara- nyában kisebb rögökben is. A villányi vonulat­ban fehér requiéniás mészkő és foraminiferás agyag, a Harsánvhegyen korallos mészkő és bauxit, melyre miliolinás mészkő települ, fölötte requiéni­ás. orbitolinás mészkő és mészmárga. Dél-Baranyában. Kistapolcán és Beremenden a bitumenes miliolinás mészkő kisebb szigetrögként emelkedik ki a medencéből. 2.112 Fedőhegység Területünkön nincs, mert az a kréta végétől a harmadkor közepéig szárazulat volt. Ebben az idő­szakban karsztosodtak középkori mészkövei. 2.113 Medenceüledékek A középső miocénben újra tengeri elöntés követ­kezett. Ezt szárazföldi — folyóvízi — durva ka­vics és konglomerátum, homokkő lerakódás előz­te meg. Ez a szárazföldi összlet vízbeszerzés szem­pontjából számottevő. Az édesvízi rétegekre fo­kozatosan tengeri jellegűvé váló tufás, márgás üle­dékek következnek. Ez a helvéti „slir” sorozat Ma­gyaregregy—Szászvár—Hidas és Somogy—Hosszú- hetény—Pécsvárad környékén fokozatosan tortonai konglomerátumos, márgás összletbe megy át. A helvéti összlet vastagsága a Mecsekben változó, legteljesebb Magyaregregy—Nagymányok és Bu­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom