Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2. a déldunAntúli vIzgazdAlkodAsi terület természeti adottságai 2.1 Vízföldtani és talajviszonyok 2.11 A TERÜLET FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A földtani viszonyok ismertetésének célja, hogy egyrészt általános tájékoztatást adjunk a területről, másrészt előkészítsük a „2.44 Mélységi víz” c. fejezetet. Az anyagot alaphegységre, fedőhegységre és medenceüledékekre bontva tárgyaljuk. A hármas tagozódás azonban földtani irodalmunkban nem takar feltétlenül azonos korbeosztást. (A miocén korú rétegeket pl. a Kisalföld alatt vagy Somogybán medenceüledékeknek nevezik, míg a Mecsekben a fedőhegységhez sorolják.) Az egységes tagozódás érdekében a TVK-ban — a szokásoktól némileg eltérően — az alaphegység, fedőhegység, medenceüledék elnevezést földtani körökbe” kötjük. lg'alaphegységi képződménynek nevezzük a Föld őskorától a Föld középkorának végéig, a felső krétával bezáróan keletkezett kőzeteket; fedőhegységi képződménynek tekintjük a paleogént, vagyis az eocént és oligocént, végül medenceüledékek címszó alatt foglaltuk össze az alsó miocéntől napjainkig keletkezett kőzeteket. Ez a csoportosítás jelenthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződmények néha fedőhegység jellegűen jelentkeznek, máskor pedig nem lehet őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az oli- gocén rétegek azonban vízföldtanilag általában kedvezőtlenek és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eocénnel végződő és miocénnel kezdődő rétegeket. Az alaphegységek, fedőhegységek és medence- üledékek területi kiterjedését az 1., 2., és 3. ábra szemlélteti. feiszini kristályos pala fedett kristályos pala felszíni tengeri karbon és perm fedett tengeri karbon és perm felszíni perm és mezozoós vonulat 1 fedett perm és mezozoós medencealjazat felszíni harmadidőszaki vulkánosság szerkezeti vonal ' 1. ábra. Az alaphegységi képződmények elterjedése Ull Alaphegység Az ókori kristályos alaphegység Pécs felett és nagyobb területen Fazekasboda és Mórágy körül van a felszínen, néhány kisebb folttól eltekintve. Anyaga főleg különféle gránit, kevés más tűz- eredésű kőzet és telér meg ókori palák (leginkább fillit) nagyrészt lösszel vagy vékony pannonnal fedetten. A gránit a mecseki kristályos alaphegység főtömege, általában finom szemcséjű és csak repedéseiben tart vizet. A kristályos alaphegységre perm korú szenespalás édesvízi növénymaradványos homokkő következik, Cserkút és Boda között durvaszemű és lazább kifejlődésben; Kővágótöttös—Bakonya— Boda körül homokos agyagpalával, ezekben vékony, szenes zsinórokkal. Gyakran vörös, agyagos pala-közbetelepülések vannak, felfelé egyre több van belőlük. Ebben a rétegsorban vannak a sugárzó anyagos szintek. Az alsó tagozat homokkő- és palaösszlete felső részében vörös, palás, agyagos homokkővel éles határ nélkül megy át durva konglomerátumba, amely nagy kavicsaival és görgetegeivel helyenként a felszínen is megvan a Jakabhegy déli oldalán. A durva konglomerátum nyugat felé megszűnik, északon és délen egyaránt kiékelődöttnek látszik. Legnyugatabbra Bakonya és Boda határában észlelték. 43