Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
érték körül mozog. A tározós öntözések a fejlesztés 6—8%-át teszik ki. A helyi vizekből és a helyi vizek tározásából öszesen 18 543 ha terület öntözését terveztük, amely az öntözésre berendezhető terület 11%-a. Az öntözőrendszerek, illetve fürtök adják a fejlesztés 89%-át, összesen 150 059 ha területen. Ezek fajlagos költsége 16—32 000 Ft/ha érték között változik. A helyi vizek korlátolt mennyisége miatt a drágább öntözőrendszerek kiépítésével lehet a nagyobb területek öntözését megvalósítani. A tervezett öntözési mód az esőszerű öntözés. Az öntözendő növénykultúrák közül kertészeti és szántóföldi öntözéseket terveztünk túlnyomórészt. A fejlesztési sorrendnél mind a három megye helyi vízhasználatait kellett elsőnek beütemezni, mivel ezek nagyrésze már megvalósult, vagy a kivitelezésük folyamatban van. Hasorlóképpen 1965- ig ütemeztük a mohácsi fürtöt is. Másodsorban azokat a helyi vízhasználatokat ütemeztük 1965-ig, amelyeknek megvalósulása a jelenlegi fejlesztés üteme mellett 80%-ig valószínű. Az 1965—80-ig tartó időszakra azon fürtöket állítottuk be, amelyek területe a legcsapadékosabb, az 1980 utáni időszakra pedig azokat, amelyek területén az öntözésnek csak termésfokozó, de nem termésbiztosító szerepe van. A tervezett fejlesztéssel a területen elsősorban a zöldségtermesztés fog fejlődni. Megoldódik a megyék belső zöldáru ellátása és jelentős mennyiség jut az országon belüli és külföldi exportra is. Ezenkívül jelentős előrehaladást ér el a szántóföldi öntözés is — különösen a kukorica és a szálastakarmányok termesztésében — amellyel az állattenyésztés hozamai fognak megnövekedni. Megállapítható, hogy az öntözés tervezett fejlesztése szorosan összefügg a mezőgazdaság fejlesztésével és az életszínvonal emeléséhez szükséges termékek előállításával. A tervezett öntözésfejlesztés összes költsége: I. öntözőrendszer 150 055 ha 3892,3 millió Ft II. Rendszeren kívül 18 543 ha 169,22 millió Ft Emeltszintű halastavakból az öntözésre eső részösszeg 46,26 millió Ft * 1 összes beruházás 4107,78 millió Ft 2.206 Halászati vízhasznosítás A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen a sok kisvízfolyás völgyében természeti adottságok vannak völgyzárógátas halastavak létesítésére. Mivel a völgyek általában 150—200 m szélesek, az esés pedig nagy, túlnyomóan kis területű halastavakat lehet építeni. 1. A VII. fejezet a halászat jelenlegi helyzetével, valamint fejlesztésével foglalkozik. 1960. évben a természetes vízterületekből 1509 ha területen folytattak halászatot, részben rendszeresen, részben sportszerűen. Az itt kifogott halmeny- nyiség azonban jelentéktelen volt (0,35 q/ha) a tógazdaságok által megtermelt halhúshoz viszonyítva. A területi adottságok ugyanis a Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen rendkívül kedvezőek kisebb tógazdaságok kialakítására. Ezt már korábban is felismerték, és 1960 évig összesen 2930 ha területen létesült halastó. A tógazdaságok haltermelése 1960 évben összesen 16 589 q volt, ami 5,65 q/ha átlagos értéknek felel meg. Járulékos hal tenyésztés nem volt. A tógazdaságokban mindenütt ponty-tenyésztést folytattak. A lakosság létszámát tekintve, az egy főre eső évi halfogyasztás 2,5 kg volt. Figyelembe véve, hogy a hal mind keresettebb népélelmezési és kiváló exportcikk, feltétlenül szükséges a haltermelés fokozása. De indokolttá teszik a tóterület növelését a területi adottságok, és a vízgazdálkodási ágazatok érdekében létesítendő tározók. Az ipar, de főképpen a mezőgazdaság vízigényének kielégítése elsősorban tározók építésével oldható meg leggazdaságosabban, mert így az öntözés által elérhető többlet-termelés mellett a halászat is jelentős hasznot biztosít. A haltermelés fokozásának csekély beruházást igénylő módja az, hogy megfelelő szakemberek beállításával, valamint a legújabb kutatási eredmények felhasználásával a meglévő tavak hozamát növeljék. Így az 1960. évi 5,65 q/ha lehalászási eredmény reálisan számolva megemelhető 8,0 q/ha- ra, a Tolna megyei területeken 8,8 q/ha-ra, ezzel a meglévő tavakból kb 7200 q többlet halmennyiség állítható elő. A természetes vizek halászata is fokozható a káros szennyezések megszüntetésével, okszerű halgazdálkodással és a halállomány pótlásával. Ezáltal a természetes vizekben is kb 950 q többletfogási eredmény várható évenként. Kimondottan haltenyésztéssel hasznosítható tavat csak 831,7 ha területen terveztünk. A tavak tervei nagyobbrészt már elkészültek, több tó építés alatt áll. A később építésre kerülő tavakat a gazdaságosabb kihasználás céljából emeltszintűeknek terveztük. Ezekben 0,5 m vízoszlop többletet tartunk, a halászat érdekében szokásos és az öntözés céljaira szükséges vízmagasságon felül, az öntözés céljaira. összesen 2978,7 ha-on emeltszintű tavat terveztünk és 22 nagy tározót járulékos haltenyésztésre állítottunk be. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen 25121 q évenkénti haltermelés állítható elő, amely 3 kg/fő • év halfogyasztásnak felel meg. A rendes és emeltszintű halastavak összes beruházási költsége 82,21 millió Ft-ot tesz ki, amelyből 1960—1980-ig 20,37 millió Ft, 1980 után 61,84 millió Ft esik. Hegy és dombvidéki tározókból a halászatra eső beruházási részösszeg 188,2 millió Ft, összes beruházás 270,41 millió Ft. 2.207 Ivó- és ipari vízellátás A Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület lakosainak száma jelenleg 672 075 fő. Ebből városi lakos 201 066 fő. A területen 3 városi (Pécs, Komló és Kaposvár), két községi (Szigetvár és Dombóvár), 23 törpevízmű, 1 körzeti vízvezeték, 142 intézményi és lakótelepi kisvízmű, 804 db közkút (696 db ásott, 108 db fúrott) található. Az egyes módok szerinti ellátás a következő: 383
