Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
XIX. FEJEZET À vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kölcsönhatása összefoglalás í. a vIzgazdAlkodAs és a népgazdasági ágak kölcsönhatäsa 1.1 Bevezetés A Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület túlnyomóan Baranya és Somogy, kisrészben Tolna megye területének vízügyi problémáival foglalkozik. A területen a múltban túlnyomóan külterjes mezőgazdálkodás folyt, ipari tevékenység kevés volt, ezek közül a nagyobb vízfogyasztók közé a pécsi szénbányászatot, a bőrgyártást és a kaposvári cukorgyárat számíthatjuk. A nagyobb ipertelepülések jelenleg Pécs, környékén, Kaposvárott, Komlón és Mohácson vannak, a jövőben fejlődik Szigetvár járási székhely ipara. A Pécs környéki és pécsi iparok közül jelenleg a vülamosenergia ipar (Hőerőmű) a leginkább vízigényes. A helyben található vizek a jelen helyzetben sem elégítették ki Pécsett az ipari üzemek vízszükségletét, ezért meg kellett építeni a mohács—pécsi dunai vezetéket és vízmüvet. A jelenlegi helyeztben Kaposvár város vízellátási nehézségekkel küzd, így a TVK nagyobb iparfejlesztést nem vesz figyelembe Kaposváron. Mohácson a vízellátás felszíni vízkivétel útján biztosítható, a jelenlegi kisebb ipari üzemek is a Dunából nyerik a vízszükségletüket. A lehetőségek figyelembevételével Mohácson nagy vízigénnyel járó iparágak létesíthetők. Az egyéb adottságok előnyös találkozása folytán a Pécs környéki iparok fejlesztése be fog következni, ezeknek vízigénye azonban csak a város határától távolabb fekvő és bővebb vízforrásokból (második dunai vezeték és tározás útján) biztosítható. A bányavidék vízellátása jelenleg részben a saját termelésű vízből, részben a közeli környéken feltárt mélységbeli vizekből történik. A vízzel való fokozott gazdálkodás érdekében Pécsett a városi szennyvíz egy részét a Hőerőműnél zagyszállításra használják. Az ipari üzemek szennyvíztisztítására nagy gondot kell fordítani, mert a tisztítás elhanyagolása lehetetlenné teszi a víznek további felhasználását. A mezőgazdálkodás érdekében az elmúlt időszakban jelentős vízrendezési munkákat hajtottak végre. A területen több 10 ezer holdat mocsár borított. Az elmúlt időkben a vízgazdálkodásnak pasz- szív ágazatai kerültek előtérbe, egyedül a halászati vízhasznosítás az, amely bizonyos fokig szerepet kapott a terület mezőgazdasági vízgazdálkodásában, különösen Somogy megye területén. A szántóföldi termelés, továbbá a rét-legelő gazdálkodás káros vizektől való mentesítése érdekében a vízrendezéseknek és a belvízrendezéseknek van nagy jelentősége. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területnek Duna- és a drávavölgyi részén, bár a csapadék kedvezőbb, mint az alföldi részeken, de az eloszlása nem felel meg a mezőgazdasági termelés igényeinek, szükségessé válik a belterjesség fokozása, a terméshozamok növelése érdekében az öntözés, a terület felszín-földrajzi adottságait figyelembe véve elsősorban a permetező öntözés elterjesztése. Ezen a téren a TVK jelentős fejlesztést ír elő. Az öntözővíz biztosítása egyrészt helyi tározások útján a helyi vizekből lehetséges, másrészt a Dunára és a Drávára támaszkodó nagykiterjedésű öntözőrendszerekből, továbbá a csőkutakból. Az öntözések termésfokozó hatását ma már külön bizonyítani nem kell. A már meglévő öntözések hatására az 5 éves terv időszakában is jelentős öntözési igények jelentkeznek, amelyek szükségessé teszik nagy öntözőrendszerek kiépítésének megindítását. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen a múltban az öntözés jelentéktelen volt. Fejlesztése csak 1950 után indult meg és az 1951—1963-ig tartó száraz periódus miatt az utóbbi években a területe jelentősen megnövekedett. Az öntözés csak a mezőgazdaság általános felemelésével, a helyes talajerőgazdálkodással, megfelelő szakemberek képzésével együtt lehet igazán eredményes. Szállítás és vízgazdálkodás vonatkozásában a Dráva jöhet számításba, mint természetes víziút a torkolattól Barcsig. Ezen a szakaszon jelenleg hajózás nem folyik, illetve csak a torkolat és a 68 fkm. közötti jugoszláv szakaszon, míg a magyar—jugoszláv közös szakaszon csupán szórványos kishajózás folyik, ez is folyamszabályozási célból. 1941 előtti időszakban a Dráván mintegy 102,5 ezer tonna volt az évi áruforgalom. Az I. világháború utáni időben 1940-ben kereken 15 400 tonna volt a hajózás áruforgalma, míg Dombóváron az iparfejlesztésnél figyelembe kell venni azt, hogy a Kapóson leérkező szennyvizeket ipari minőségű vízzé kell tisztítani és ezen túlmenően bizonyos tározásról is kell gondoskodni. 367
