Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
nak és délnek folynak. Valamennyi a kisvízfolyások jellegzetes árvízi kérdéseit veti fel. Az árvédelmi és folyamszabályozási kérdések részben hidrológiai, részben védekezési, részmen pedig építési kérdések (alapadatok feltárása, mértékadó árvíz megállapítása, az előrejelzések kidolgozása és megszervezése, a hordalék és vízhozam-mérések és vizsgálata a Dráván, geohidrológiai feltárás az Egerszegi csatorna és a Fekete-víz mentén, az árvédekezés korszerűsítése, a hidraulikus anyagmozgatás az építéseknél). A vízrendezés terén a területre vonatkozóan alapvető vizsgálatok is szükségesek (hidrológiai alapadatok feltárása, az össze- gyülekezés vizsgálata, a felszíni lefolyás és a talaj- víztározódás összefüggése). A öntözés tervezéséhez és végrehajtásához alapvető kérdések vizsgálata is szükséges (a helyi vizekből és tározókból való öntözés hidrológiai előkészítő és feltáró munkája, az öntözővíz szabályozásoknál az automatizálás és távvezérlés vizsgálata, a tájjelegnek megfelelően az egyes rendszerek csapadékhiányainak megfelelő öntözési normák kidolgozása). A terület mesterséges halastavaira és további halastavak tervezésére tekintettel itt is alapvető hidrológiai munkák szükségesek (párolgás, szivárgás, talajvízemelő hatás, feliszapolódás kutatása). Különleges kutatásokat kíván a terület iparvidékeinek és így főképpen Pécs városának a hatása a vízfolyások szeny- nyeződésére, és itt mint rendkívüli kérdés jelentkezik, az uránbányára tekintettel a Mecsek déli lábának felszíni és felszínalatti talajvíz szennyeződésének kutatása. 3. MŰSZAKI TERVEZÉS A vízügyi műszaki szolgálatot 1948 évig részben állami hivatalok, részben a helyi érdekelteknek a területen működő autonom társulásai látták el. Az állami vízügyi hivatalok, — így a Folyammérnöki- és a Kultúrmérnöki Hivatalok, a Vízrajzi Intézet, a Soroksári Duna-ág Munkálatainak Ki- rendeltsége, a Balatoni Kikötő Felügyelőség, az Országos Öntözésügyi Hivatal, a Folyócsatornázási és Vízerőügyi Hivatal stb. — a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztálya alá voltak rendelve és a Főosztály felügyelete alatt állottak az autonom vízi társulatok is. 1948. évig a műszaki tervezési munkát a területen működő Hivatalok és Társulatok műszaki személyzete végezte el, tehát ún. „házi” tervezési rendszer alakult ki, a vizi társulatok ezenkívül magán mérnöki irodákat és mérnököket is megbíztak a tervezési munkák elvégzésével. A területen működő Hivatalok és Társulatok által készített jelentősebb műszaki terveket a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya felülvizsgálta, majd a terv jóváhagyása után a munka elvégzésére építési engedélyt adott. A fenti időpontig a nagyobb jelentőségű vízügyi műszaki létesítmények terveit (duzzasztóművek, vízerőművek, csatornák, folyócsatornázás stb.) a Vízügyi Műszaki Főosztályon belül működő Tervezési és Építési Ügyosztály, továbbá a Vízrajzi Intézet tervező, illetve tanulmányi csoportja, valamint az Országos öntözési Hivatal, Folyócsatornázás és Vízerőügyi Hivatal készítette el. 1948 évtől — a vízügyi társulatok államosítása után — a műszaki tervezésnek a fent már ismertetett „házi” tervezési formája továbbra is fennmaradt, nagyobbjelentőségű terveket pedig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Tervezési Főosztálya készítette el. A Vízügyi Igazgatóságoknál az első központi műszaki tervezési csoportok formálisan 1953 év végén alakultak meg, később kiegészültek geodéziai csoporttal. 1954—55 években a tervezés helyi szervei az így megalakult Vízügyi Igazgatóságok tervezési csoportjai. Az Állami Gazdaságok Vízépítési Tervező Csoportok 1960 év körül alakultak meg. Az előbbiek zömmel a saját munkáik tervezésénél és a tsz-i öntözőtelepek belső berendezésének tervezésénél, az utóbbiak A. G.-oknál felmerült feladatok tervezésével foglalkoztak. Az országos jelentőségű vízgazdálkodási tervezési munkákat ebben az időben az ÉM. Mélyépítési Tervező Iroda (MÉLYÉPTERV), a Mezőgazdasági Vízépítési Tervező Iroda (MEVITERV), és a Vízerőügyi Tervező Iroda (VITI) végezték, az utóbbi kettő összevonása után a Vízügyi Tervező Iroda (VÍZITERV), melyek altervezőként munkáikba bevonták a szükséges szaktervező vállalatokat, illetve irodákat. így ebben az időben a Vízügyi Igazgatóságok mindazokkal a tervezési feladatokkal, amelyeket úgy létszámuk, mint kisebb tervezői fel- készültségük miatt megoldani nem tudtak, az országos tervezési irodákhoz fordultak. A fenti tervezési forma 1960 év végéig megfelelőnek is bizonyult. A komplex vízgazdálkodási feladatok megoldását kereső tervezési munkák eredményei rövidesen azt mutatták, hogy a Vízügyi Igazgatóságoknak megbízása alapján a szaktervező irodák által végzett tervezések bár igyekeztek a vízgazdálkodás szakágazatainak kívánalmait mindenben kielégíteni, a komplex vízgazdálkodási feladatok helyes megoldását — az összefüggések helyi ismeretének hiánya miatt — csak nagy utánjárással tudták megadni. Ebben az időben a komplex vízgazdálkodási tervezési munka csak a Vízügyi Tervező Irodában folyt. Ez a munka a Duna, a Tisza és egyéb vízfolyások komplex vízgazdálkodási terveinek, az ivó- és ipari vízellátás regionális terveinek, nagy területeket magukba foglaló öntözés fejlesztését és belvízgazdálkodási tervek készítését foglalta magába. Az egyes ipartelepek vízellátásának tervezését 359
