Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

Előszó

Előszó Az első Vízgazdálkodási Kerettervvázlat elké­szülte óta (1954) gazdaságpolitikánknak megfele­lően, miként a népgazdaság egészében, úgy a Dél-Dunántúlon is mélyreható gazdasági és társa­dalmi átalakulás ment végbe. A gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása a vízgazdálkodás gyor­sabb ütemű fejlesztését, átfogó irányítását, terv­szerű összehangolását követeli meg. Ezt a célt szolgálja nagyobb távlatokban a 4. Dél-Dunántúl Területi Vízgazdálkodási Keretterve. A Keretterv készítésében résztvevő szakemberek nagyjelentőségű munkája meghatározza a vízgaz­dálkodás fejlesztésének irányát. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv érvényre juttatja azt a helyes elvet, hogy a vízgazdálko­dást nem elvontan, egyoldalúan, hanem a népgaz­dasági célkitűzésekkel összefüggésben kell fejlesz­teni. E célkitűzések megvalósításának egyik fon­tos eszköze a szocialista vízgazdálkodás. A felszíni vízkészletek területileg kedvezőtlen el­oszlása és szélsőséges ingadozása miatt a vízkész­letek már ma sem elegendők az igények kielégíté­sére. Ezért lép mindjobban előtérbe a szélsőséges vízhozamoknak a szükségletekkel való egybehan­golása a víztározás révén. Az igazgatóság nagy súlyt helyez a Dél-Dunántúlon a dombvidéki víz­tározás adta kedvező lehetőségek feltárására, mint az öntözésfejlesztés egyik elsődleges vízforrásának biztosítására. A vízgazdálkodás és csatornázás terén ugyancsak nagy a fejlődés. Példaként említem a Pécs város vízellátása fejlesztésére megépült mohács—pécsi távvezetéket, mely a fejlődő ipari város részére naponta 40 000 m3 vizet biztosít. A falusi lakosság korszerű, jó minőségű vízzel való ellátása érdekében a törpevízművesítés te­rén Baranya és Somogy megyékben még csak a kezdő lépéseket tettük meg. E téren a döntő for­dulat a jelen és a következő évtizedben várható. Ma már egyes patakok szennyeződése olyan méreteket öltött, hogy a közegészségügyet veszé­lyezteti. Az ipari termelés fokozódásával (Pécs, Komló, Kaposvár, Szigetvár, stb.) nemcsak a szennyvizek mennyisége növekszik, hanem a mi­nősége is fokozottabban romlik. Ennek megakadá­lyozása egyik legfontosabb feladatunk. A vízgazdálkodási tevékenység ma már nem vonatkozik kizárólag a korábbi értelemben vett vízügyi szolgálatra. Kiterjedt és széleskörű vízügyi tevékenységet fejtenek ki a tanácsi szervek is a helyi vízrendezési feladatok megoldásában, a lakó­telepi vízellátás és csatornázás irányításában és üzemelésében. Ár- és belvízvédekezési feladataink sikeres megoldásának is alapvető feltétele a víz­ügyi és tanácsi szervek közötti legszorosabb együtt­működés. Hasznosítsák eredményesen a Területi Vízgaz­dálkodási Kerettervben foglalt fejlesztési elveket a vízügyi igazgatóság, a tanácsok, a tanácsi válla­latok és a vízgazdálkodási társulatok. Ezen elvek megvalósítása szocialista építőmunkánk sikerének egyik fontos láncszeme. E célokat szolgálja a Területi Vízgazdálkodási Keretterv, mely hatékony segítséget nyújt a víz- gazdálkodással foglalkozó szerveknek és dolgozók­nak feladataik ellátásában és megoldásában. Pécs, 1964. november hó. Gombás Lukács vízügyi igazgató 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom