Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
A partiszűrésű vízelőfordulás szorosan a vízfolyásokhoz kötött. Ezért elsősorban nagy folyóink mentén átnyúlik egyik vízgazdálkodási területről a másikra. A helyzet sajátosságánál fogva azonban lényegileg csak ott lehetséges a víz kitermelése, ahol az a folyóból beszivárog. Ezért a partiszűrésű vízkészletek egységek közötti megosztását a víztermelésre alkalmas szakaszhosszak becsült értéke alapján aránylag egyszerűen el lehetett készíttetni. A 4. sz. TVK-egység partiszűrésű talajvízkészlete kereken 0,050 m8/s-ra értékelhető. A TALAJVÍZ A talajvízkészlet számbavételénél két alapelvet követtünk. Elsősorban csak a jó vízadóképességű területrészeket vettük figyelembe, azokat, ahol a talajvíz jó vízvezető rétegekben helyezkedik el, és így gazdaságos vízkitermelés érhető el. Ezeknek a kiterjedése mintegy 2400 km2, azaz kereken 27%-a a Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület összterületének. A vízkészlet mennyiségének a megállapításánál másrészt nem foglalkoztunk az ún. sztatikus vízkészlettel. Ez a hézagokat kitöltő teljes víztérfogattal egyenlő, nagy mennyiséget képvisel, de csak egyszeri vízkitermelést, vízkészletfogyasztást tesz lehetővé. A „hasznosítható” talajvízkészletet a vízvezető rétegek mozgásban levő, a hidrológiai körfolyamatban résztvevő dinamikus vízkészletéből, a talajvízforgalomból határoztuk meg. Folyamatosan és tartósan kitermelhetőnek (hasznosítható- nak) ítéltük a dinamikus vízkészlet egy részét, azt, ami horizontális szivárgás formájában mozgásban van, és kitermelése az adott terület sztatikus vízkészletét nem csökkenti. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen a Dráva és a Duna mellett fekvő kavicsrétegek alkalmasak elsősorban talajvíz kitermelésére. A hasznosítható fajlagos talajvízhozam 2,4—1,0 1/s km3. Kisebb mennyiségű víz termelhető ki ä Kapos völgyében és a Pécsi-víz, Fekete-víz, Mecsek közötti síkság, valamint Somogy megye keleti részének pleisztocén durvahomok rétegeiből. A területegységen hasznosítható talajvízhozam 3,35 mVs. A talajvíz szomszédos területekkel jelentősebb kapcsolatban nincs. A talajvizeket minőségileg — ellentétben a felszíni vizekkel —, nem 4, hanem 3 kategóriába soroltuk. Ha a víz SO3 tartalma 300 mg/1 és össz- keménysége 25 mk° alatti, továbbá a domináns anion és kation alapján öntözésre alkalmas típusú, akkor mindenre (ivóvíz céljaira is) alkalmasnak ítéltük. Magasabb SO3 tartalom vagy keménység esetén a talajvizet ivóvízellátáshoz már alkalmatlannak minősítettük, végül a kedvezőtlen típusú talajvizeket csak ipari célra alkalmazhatónak osztályoztuk. Teljesen használhatatlan minőségű talajvizekkel tehát nem számoltunk. A RÉTEGVÍZ A rétegvíz kitermelhető mennyiségét földtani tájegységekre bontva és azon belül víztartó-szin- tenkint igyekeztünk meghatározni. Ez a tájékoztató jellegű érték részben az utánpótlódó, dinamikus készletet, részben a sztatikus készlet egy részének felhasználását is magában foglalja. A vizsgálatok során természetesen igyekeztünk a rétegvizeket elválasztani a talajvíztől, illetve karsztvíztől. Ez, sajnos, nem minden esetben sikerült, de az egybefonódások nem okoznak számottevő hibát. A vízmérleg célját tartva szem előtt, csak a hidegvízkészletet, vagyis a felső 400—500 m mélységig terjedő rétegekben található vizeket vettük figyelembe. A termál vízkészletet a II. fejezet „Természeti adottságok, Területi vízkészlet” című, illetve a 2.125 pont, a termálvízmérleget a 2.325 pont külön adja meg. A rétegvízkészlet minőségi megosztását a vízmérleg szempontjából nem készítettük el. Feltételeztük ugyanis, hogy minden rétegvíz megfelel •— legfeljebb kezelés után — ivóvíznek és ipari víznek. (Öntözésre csak elenyésző mértékben használják és ennek fejlesztése nem is kívánatos.) Ezért minden rétegvizet „A” kategóriába soroltunk. A rétegvízkészlet tájegységeinek határai nem követik a vízgazdálkodási terület határait; ezért a szomszédos területek rétegvizei összefüggenek. A rétegvízkészlet megosztását a területarányok és a szétosztott területrészeken lévő vízadó szintgyakoriságok alapján végeztük el. Tekintettel arra, hogy a rétegvízkészlet rendesen csak az előfordulási helyén, vagy annak egészen szűk környezetében termelhető ki, a fenti megosztás okozta hiba sokkal kisebb, mint amit magának a vízkészletnek a meghatározásánál elkövettünk. Ennek megfelelően a 4. sz. TVK-egység rétegvízkészletét kereken 8,3 mVs-га lehet értékelni. A KARSZTVÍZ A karsztvíz-készletet, a korábbi beszivárgási tanulmányok alapján a hegységekre, illetve hegységrészekre megállapított vízkitermelési értékekkel vettük számításba. A természetes foi'rásokat, illetve a meglévő vagy létesíthető mesterséges feltárásokat nem választottuk külön. A karsztvizeknél 2 minőségi osztályt állítottunk fel. A források és víztermelő aknák útján felszínre jutó karsztvizek általában a mindenre alkalmas „A” kategóriába sorolandók. Ettől eltér a bányák útján kiemelt vízmennyiség, amelyet „C” kategóriába tartozónak ítéltünk. A karsztvízkészlet geológiai értelemben a szomszédos vízgazdálkodási területekkel, műszaki értelemben pedig a karsztra támaszkodó szomszédos rétegekkel s így a rétegvizekkel és talajvizekkel függ össze. Ennek az összefüggésnek a mértékét ma még nem ismerjük teljesen, de azt tudjuk, hogy sokszor számottevő mennyiségről van szó. A készletek meghatározásánál ezt igyekeztünk figyelembe venni, de teljes mértékben ma még nincsen rá lehetőség. Ez az elhanyagolás a biztonság, javára szolgál. AZ ÁSVÁNY-, HÉV- ÉS G Y ÖG Y VÍZKÉSZLET Az ásvány-, hév- és gyógyvíznek, ennek a tulajdonképpen 3 különböző vízfajtának még nagyság- rendi készletbecslése is nagyon nehéz feladat. Ezért 44 4 TVK 345
