Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
Felszínalatti vizeink készletváltozását kevéssé ismerjük. Talajvizeinkre és karsztvizeinkre számos megfigyelési adatunk van, rétegvizeinknél azonban jóformán semmi. Megállapítható azonban az is, hogy a felszínalatti vízkészletünk esetén a tározóit víz mennyisége nagyságrenddel nagyobb az évi készletváltozásnál. Ezért a felszínalatti vizek meglévő tár ózó terükből pótolni tudják az évi készletváltozást. Felszínalatti vízkészletünk esetén így az átlagos készletet állítottuk szembe az egyidejűleg előforduló maximális vízigénnyel. Az, hogy a felszíni vizeknél nem az abszolút minimumhoz, hanem annál nagyobb készletekhez viszonyítjuk a vízigényt, azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nincs meg a megfelelő vízmennyiség az igények maradéktalan kielégítésére. Ezért felmerül a tűrés fogalma. A tűrés kérdését közel egy évtizede vizsgálják már a mezőgazdaságban. Az augusztusi 85%-os tartósságú vízhozamot az ezirányú vizsgálatok alapján választottuk ki. Ez gyakorlatilag egyenértékű azzal az elvvel, hogy a mezőgazdasági víz- hasznosítások teljes tenyészidőre vonatkoztatott vízigényét átlagosan 20%-os tűréssel elégítjük ki, ami azt jelenti, hogy sokévi átlagban (a hónaptól függetlenül) minden ötödik évben kell tűrni vízhiányt. Ojabban a tűrés mértékét az ipari és kommunális vízigények vonalán is elkezdték ezt vizsgálni, de végeredmény még egyik esetben sincsen. Megjegyzendő, hogy ha egyes ipari vízhasználatokra volna is tűrési irányszám, a vízhasználatok tarkasága miatt azt az egész vízgazdálkodási terület- egység vagy csak egy részterületének üzemeire együttesen alkalmazni amúgy sem lehetne. Mérlegünknél a szeptemberi 99%-os tartósságú vízhozam egységes alapulvétele azt jelenti, hogy az ivó- és ipari vízellátásnál gyakorlatilag a teljes biztonság követelményeit szándékoztunk kimutatni. 2.122 Területi bontás A vízkészletek és a vízigények térben is erősen változók. Hű képet kis területek, illetve súlypontok egyedi vizsgálata és a szomszédos területek kölcsönhatásainak mérlegelése nyújthat. Kerettervezésnél ilyen részletvizsgálatokra sem mód, sem szükség nincs. A vízmérleg térbeli realitásának biztosítása érdekében vízfajtánként részterületekre bontottuk a Vízgazdálkodási Terület-egységek területét. Ily módon a vízigény- és a vízkészleteloszlás aránytalanságának a mérleg szempontjából félrevezető hatását elég jól ki tudjuk küszöbölni. A felszíni vizeknél ezt még egyes nagyobb vízfolyások „kiemelésével” is igyekeztünk szolgálni. Ilyen a 4. sz. TVK területén a Kapos. A „Vízmérleg a felszíni vizekre”, Vízmérleg a talaj- és partiszűrésű vizekre”, „Vízmérleg akarszt- és rétegvizekre” című 1:500 000 méretarányú térképeken, továbbá a táblázatokban a felszíni vízkészlet vízgyűjtőhatárok szerinti beosztását a latin abc kisbetűivel, illetve arab számokkal, a partiszűrésű és talajvizeknek a felszínközeli víztartó rétegek elhelyezkedésére figyelemmel kialakított részterületeit a görög abc kisbetűivel, míg a réteg- és a karsztvizeknek a vízföldtani tájegységek szerinti részterületeit a latin abc nagybetűivel jelöltük. 2.123 Minőségi bontás A vízhasználatok legtöbbje minőségi követelményeket támaszt. Vizeink minőségi jellemzői a mennyiségieknél is nagyobb változatosságot mutatnak mind térben, mind időben. Meghatározásukhoz csak az utóbbi években végzett rendszeres vizsgálatok szolgáltatnak több-kevesebb támpontot. Ezeket az adatokat felhasználva, a vízkészletet a felszíni és felszínalatti készletre való bontáson túl — a használhatóság szempontjából — négy minőségi kategóriába soroltuk: „A” ... mindenre alkalmas, „B” ... csak öntözésre (felszínalatti vizeknél: és ipari célra) alkalmas, „C” ... csak ipari és halászati célra alkalmas, „D” ... mindenre alkalmatlan. A felszíni vizek ismertebb, rendszeresebben vizsgált minőségeit — a csoportbaállítás számtalan nehézsége ellenére is — viszonylag elég jól meg tudtuk állapítani. A finomításnak az a mértéke, hogy a minőséget a vízhozamhoz kapcsoljuk, a jövő feladata. Most még csak általános minőségi megállapításokat tehettünk. A felszínalatti vizek közül a talajvízminőség vizsgálata haladt leginkább előre. Ezért a talajvizeknél is eléggé jól meg lehetett becsülni a minőségi hovatartozást. A karsztvíz általában mindenre alkalmas minőségű, — a kiemelt bányavizek egy részén kívül. A rétegvíznél és partiszűrésű víznél minőségen- kénti szétválasztást, a kevés adat birtokában, tenni nem tudtunk. Ezért a partiszűrésű és a rétegvizeknél csak a mindenre alkalmas kategóriát alkalmaztuk. Meg kell jegyezni, hogy ezt a feltevést a későbbi részletesebb vizsgálatok általában valószínűleg megerősítik majd. Jelentősen nehezebb volt a minőségi bontás a vízigényeknél. Itt feltételeztük azt, hogy a víz- használat általában a számára megfelelő kategóriájú, s ha ez kevés, akkor egy fokozattal jobb vízkészletből elégíti ki igényeit. Ez a feltételezés némiképpen bizonytalan, de a nagy számok törvénye a hibákat kiegyenlítheti.- •; . ^ 2.2 Jelenlegi vízmérleg 2.21 A VÍZKÉSZLET 1960-BAN E pontban — a részleteket mellőzve — a II. „Természeti adottságok, Területi vízkészlet” című fejezetének jelen Területi Vízgazdálkodási Keretterv értékelő összefoglalását adjuk. 2.211 A felszíni vízkészlet A felszíni vízkészlet jellemző értékeit, — amint azt a 2.11 pontban már érintettük — a vízrajzi megfigyelések alapján, illetve a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeinek alkalmazásával határoztuk meg, a TVK-egység alsó határszelvényére 343
