Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása
XIII. FEJEZET Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A fejezet az ásvány-, gyógy-, és hévizek gyógyászati felhasználását az egyéb célokra történő hasznosításon belül a melegvízellátást, a fűtést, az ásványi só- és a gáztermelést, valamint a többrétű felhasználás összekapcsolásából származó komplex hasznosítást tartalmazza. Az igények kielégítéséhez szükséges ásványvíz, gyógyvíz és hévíz számbavétel a feltárási munkák és a víztermelő létesítmények szintén a fejezethez tartoznak. Nem tartalmazza azonban a mesterséges melegvizek (felmelegedett hűtővíz stb.) hasznosítását Ásványvíz hőmérséklettől függetlenül az a természetben előforduló víz, mely több mint 1 gr/1 oldott szilárd alkatrészt, vagy más meghatározott mennyiségű különleges alkotórészeket (bróm, jód stb.) tartalmaz. Gyógyvíz olyan ásványvíz, amely vegyi összetételénél, vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógyhatású. Hévíz minden 26 C°-nál magasabb hőmérsékletű természetes eredetű víz, tekintet nélkül a vegyi összetételre. Az ásvány-, gyógy- és hévizek kémiai csoportosítása a következő: 1. egyszerű hévíz, 2. egyszerű szénsavas (savanyú) víz, 3. alkálihidrogénkarbonátos (alkálikus) víz, 4. kálcium — magnézium hidrogénkarbonátos (földes-meszes) víz, 5. kloridos (konyhasós) víz, 6. szulfátos (keserű) víz, 7. savas víz, 8. kénes víz, 9. jódos-brómos víz, 10. rádióaktív víz. 1.2 A múlt és a jelen 1.21 AZ ÄSVÄNY-, GYÓGY-; ÉS HÉVIZEK GYÓGYÁSZATI HASZNOSlTÄSÄNAK MŰLTJA ÉS JELENE A déldunántúli területein csak kizárólag gyógyászati vízhasznosítás nincsen. 1.22 AZ ÄSVÄNY-, GYÓGY- ÉS HÉVIZEK EGYÉB HASZNOSÍTÁSÁNAK MŰLTJA ÉS JELENE BARANYA MEGYE Komló Bányász fürdő kútja 1959-ben készült, 874 m mély, pozitív, 10. típusú, 53 C° hőfokú, napi 280 m’ vizet ad. Ezt a kutat az 1930-ban készült, de időközben tönkrement kúttól 20 m-re telepítették. A teljes vízmennyiséget a bányászfürdő hasznosítja, 278 m’-t naponta fürdésre és 2 m8-t naponta az üzemi konyhában. A hűtéshez szükséges vizet az ivóvízhálózatról veszik. Magyarhertelend Strandfürdő kútját 1958-ban készítették, eredetileg Komló ivóvízellátására. A kút 551,5 m mély, pozitív, 3 típusú, 39 C° hőfokú, napi 310 ms vizet ad. A nyári időszakban a község által épített strandfürdő 2 db medencéjében hasznosítják a teljes vízmennyiséget. Jelenleg nincs azonban megoldva a strand ivóvízellátása és szennyvízelvezetése, valamint az egész terület tereprendezése. Siklós Fürdő forrásának kora ismeretlen, tény azonban, hogy a törökök is hasznosították a vizet fürdési célokra. Erről tanúskodnak a török korban épült fürdő maradványai. A feltörő víz 1 típusú, 26 C' 39 4 TVK 305
