Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
Megalakulásuk után kitűzött feladataiknak megfelelően a társulatok végezték területükön a víz- rendezési, árvédelmi, belvízlevezetési munkákat 1895-től 1916-ig nagy erővel folyt a Dráva szabályozása. A Mura-torok és a Duna közötti szakasz szabályozásának felét ebben az időben hajtották végre. Nagy lendületet adott a vízügyi igazgatásnak és a vízimunkálatok irányításának az 1879-ben felállított Országos Kultúrmérnöki Hivatal, mely 1885-ben 8 kerületi, önálló kultúrmérnöki hivatallá alakult. Ezt követően pedig sorra alakultak olyan országos jelentőségű hivatalok, mint a Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal, Vízrajzi Intézet, majd 1936-ban az öntözési Hivatal. Ebben az időben területünkön a székesfehérvári és pécsi kultúrmérnöki hivatalok megosztva látták el a rájuk bízott vízügyi feladatok irányítását. Viszonylagosan későn indult meg területünkön az ivóvízellátás közműves megoldása. 1892-ben épült Pécs vízműve, s csak 1904-ben Kaposváré. Csak 1907-ben a mai vízgazdálkodási szempontoknak megfelelően 1950-ben előbb építették meg a csatornaműveket, s csak 1954-ben a vízmüvet. Érdemes megemlíteni, hogy igen elszaporodtak és a közelmúltig fennmaradtak a patakvölgyekben a vízimalmok. A gőzmalom azonban lassanként kiszorította őket, s a jelenleg még engedéllyel bíró malomvízhasználatoknak már csak egy töredéke van üzemben. Területünk vízhasznosításában a tógazdálkodás országos viszonylatban is előkelő helyet foglal el. Az összesen mintegy 2900 ha kiterjedésű halastavak túlnyomó részben vízfolyások völgyeiben épültek, egy-egy völgyszakasznak keresztül töltésével és elzárásávalü A halastavak főleg a tavaszi olvadásból származó felszíni vizeket értékesítik és nyári üzemükhöz a kisvízfolyásokban előforduló kevés víz is elegendő. Síkvidéki körültöltésezett halastavunk csupán egy van. Ugyanakkor az öntözés országos viszonylatban nem számottevő. Az alig 620 ha öntözött terület egyharmad része kertöntözés. Az elmaradottság oka egyrészt a csapadékosabb éghajlattal, másrészt pedig azzal magyarázható, hogy az öntözésre felhasználható kisvízfolyásokra a halastavait gazdaságosan települtek. Az öntözés fejletlensége következtében a nagyobb városok zöldséggel való ellátása sokszor akadozik, ezért az öntözéses kertészetek fejlesztése feltétlenül szükséges. A területi vízgazdálkodás eddig vázolt fejlődésének alapjait a régi ár- és belvízmentesítő, lecsapoló és folyószabályozási társulatok rakták le. De mint már érintették, mellettük állami és törvény- hatósági szervek is végeztek vízügyi feladatokat. A vízügyeknek 1948-ban történt államosításáig a következő szervek foglalkoztak a vízügyek intézésével: Országos szervek: Országos Halászati Felügyelőség, Vízrajzi Intézet, Országos Öntözésügyi Hivatal, Vizerőügyi és Folyócsatornázási Hivatal, Területi szervek: 4 a különböző ár- és belvízmentesítő, folyószabályozási, lecsapoló és öntöző vízitársulatok, kultúrmérnöki hivatalok, folyammérnöki hivatalok és törvényhatósági szervek. A vízitársulatok önkormányzattal bíró szervek voltak, amelyek részben az érdekeltek hozzájárulásából, részben állami támogatásból fedezték a feladataik végrehajtásához szükséges kiadásokat. A nem állami kezelés alatt álló vizek tekintetében a kultúrmérnöki, az állami kezelésben álló vizek tekintetében pedig a folyammérnökí hivatalok felügyelete alatt állottak. A kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok állami szervek voltak. A kultúrmérnöki hivatalok területi illetékessége összeesett a törvényhatóságok területével. Ebből folyóan területegységünkön a Pécsi, Kaposvári és Szekszárdi Kultúrmérnöki Hivatalok működtek. Ezeknek feladatkörükbe tartozott az összes nem állami kezelés alatt álló folyók, patakok és egyéb vizek szabályozása, a társulatok által e célból készített kiviteli tervek és munkák felülvizsgálata, a törvényhatóság első tisztviselője által gyakorolt engedélyezési ügyekben véleménynyilvánítás, határozati javaslatok készítése, s mindezekben az ügyekben felügyeleti jogkör gyakorlása. A folyammérnöki hivatalok körzetenként voltak szervezve, a feladatuk volt az állami kezelésben lévő folyókon felmerülő minden műszaki teendő ellátása, továbbá a folyószakasz melletti vízitársulatok elsőfokú felügyelete. vízjogi engedélyezéseket, vezették a vízikönyvet, s ellátták a vízjogi törvény végrehajtásából eredő közigazgatási feladatait. A komunális ügyeket a helyi városi és községi hatóságok intézték. A megyei törvényhatóságok intézték az elsőfokú Ilyen szétforgácsolt szervezetben természetesen szó sem lehetett egységes, de még összehangolt víz- gazdálkodásról sem. A helyi érdekek sokszor háttérbe szorították a műszakilag helyesebb és országos szempontból indokoltabb megoldásokat. Ez a szervezet már nem tudta betölteni szerepét a szocializmust építő országban, s ilyen okok és előzmények tették indokolttá a társulatok államosítását, s a vízügyek intézésének egységesítését 1948-ban. Ettől kezdve volt állami feladata a vízügyek egységes országos irányítása. A vízügyi igazgatás átszervezéséről szóló 6 060/ 1948. sz. Korm. rendelet felállított a vízügyek irányításának központi szervét, az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt, melynek hatásköre kiterjedt az államosított társulatok és egységesített szervezetek úgyszólván valamennyi jogkörére. Ezzel az előbb felsorolt hivatalok és a törvényhatósági szervek fent körvonalazott jogköre megszűnt. Az idézett rendelet szerint az eddigi állami vízügyi feladatokon kívül ezután az állam gondoskodik a mezőgazdasági fejlesztést szolgáló tervszerű vízgazdálkodásról, az öntözővizek biztosításáról és szétosztásáról, az árvíz- és belvízvédelemről, a közérdekből szükséges vízszabályozási, alagcsöve4 i тук 25