Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
Áz öntözést terhelő beruházások meghatározásánál tekintettel kellett lenni arra, hogy 1. a tározók vizének komplex hasznosítása folytán rendkívül nehéz volna részletes tervezés nélkül megosztani a létesítési költségeket a hasznosítási ágak között; továbbá 2. a halastavakból való öntözés lehetővé tételéhez a tavakat az optimálisnál magasabb szintre kel feltölteni. Az eddigi tapasztalatok szerint az ilyen felemelt szintű halastavak létesítési költségei általában 30 000—35 000 Ft-ra tehetők ha-onként, a normál dombvidéki halastavak 20—25 000 Ft/ha-os létesítési költségeivel szemben; 3. a tározókból, illetve halastavakból öntözővizet beszerző öntözések irreális jövedelmezőséget mutatnának, ha a tározók, illetve a halastavak létesítési költségeiből az arányos részek nem terhelnék meg az öntözéseket. A fenti indokok alapján, mivel emeltszintű tározók 1—2 ha-jából mintegy 3 ha öntözés vízellátása biztosítható, az arányosan számított tételeket figyelembe vettük. Az öntözések szórványöntözések a Koppányszán- tói tározóból történő öntözések 4200 ha-jának kivételével és így a kisebb-nagyobb öntöző telepek belső berendezését hordozható esőztető készülékekkel terveztük meg. A területen kizárólag szántóföldi és zöldségkertészeti növények öntözése jöhet szóba. Tekintettel arra, hogy az öntözés tározókból, illetve felemelt szintű halastavakból történik, számolni kell a tájegység vízgazdálkodásának jelentős megváltoztatásával. A területet elhagyó csapadékvizek mennyisége lecsökken. A tározók és az öntözés párolgása folytán a levegő páratartalma megnövekedik. A mikroklíma megjavul s ennek bizonyára meg lesz a hatása a nem öntözött területen növénytermesztésére is. A tározók összefoglaló adatait az 1. sz. táblázaton foglaltuk össze. Az alkalmazott esőztető öntözési módszer folyományaként csurgalékvizek keletkezésére nem kell számítani. Ezért és az előzőkben foglaltak, a pasz- szív vízgazdálkodási tevékenység kedvező alakulását eredményezik. A csőkutas öntözések összes területe, főleg a drá- vai hordalékkúpon 1050 ha, kizárólag esőszerű öntözés, melyből 600 ha szántóföldi, 450 ha rét-legelő öntözés. Összes költsége 10,1 millió Ft, magas jövedelmezőséggel, 9610 Ft/ha fajlagos költséggel. Szennyvízöntözést Pécs környékén terveztünk 175 ha-on, 1,00 millió Ft költséggel. Az öntözések összes vízigénye évi összes vízmennyiség 334,4 millió m'! évi átlagos vízsugár 34,73 m3/sec júliusi maximum 43,27 m3/sec Részleteit a 2. sz. táblázat tartalmazza. Külön kell néhány megjegyzést tenni a tározós öntözésekről, melyek a területen igen jelentősek. A tározós öntözéseknél a völgyzárógátas tározómegoldásokon kerül sor. A tározót komplex módon való hasznosításra tervezzük. A tározók létesítési költsége 17 000—26 000 Ft/ha fajlagos érték körüli. A kisebb tározóknál, nagyesésű völgyekben, egyes esetekben 26—35 ezer Ft-ha értéket is eléri költségük. A tározók tervezésénél felmérést végeztünk arra vonatkozóan, hogy a vízfolyásokon mennyi a tá- rozható vízmennyiség. Erre különösképpen azért volt szükség, mert vannak olyan vízfolyások, ahol a meglévő tavakon kívül még öntözési igények is mutatkoznak, — annak ellenére, hogy a látszat szerint a meglévő halastavak igényét fedezi csak a lefolyó víz. A tározókat a 2. sz. táblázaton ismertetjük. A vizsgálatot a TVK XII. fejezetének adatai alapján végeztük. A hasznosítható mennyiséget a lefolyásra kerülő víz 65%-ában állapítottuk meg. A halasa tavak évi vízigényét kereken 20 000 m3-nek vettük ha-onként. Figyelmen kívül hagytuk azt, hogy a halastavak lehalászásakor leeresztett vizeket is fel lehet fogni az esetlegesen alattuk létesített tározókban, és nem vettük figyelembe azt sem, hogy az utánaeresztéses tározóknál a szivárgó vizek az idényben nem teljes mértékükkel csökkentik a hasznosítható mennyiséget. A Tolna megyei területen különösen fontos a tározás az öntözőgazdálkodás vízellátásának szempontjából. Tározó nélkül csupán kis területek öntözése volna lehetséges. 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása A létesítési sorrendet a közgazdasági tényezők, a csapadékhiány mértéke, a megyei öntözésfejlesztési tervnek a termelők igényei alapján megszabott üteme határozza meg. Ezen szempontok miatt elsősorban a pécsi, komlói iparvidék körül lévő zöldségöntözéseket kell fejleszteni, továbbá Kaposvár környékén, a konzervgyárak környékén tervezett öntözéseket. Vízrajzi szempontból és a gazdaságosság elvének szemelőtt tartásával elsősorban azokat az öntözéseket kellene megvalósítani, amelyeknek hatékonysága magas, megtérülése gyors. Ezek közé tartoznak azok az öntözések, melyekhez sem vízkivételi mű, sem különösebb műtárgy nem szükséges, csak az esőztető berendezés megvásárlásával műszaki kiviteli munkák végzése nélkül létesíthető az öntözés. Jelentkezhtnek olyan igények is, amelyek az említett szempontok szerint csak a fejlesztés későbbi szakaszában lennének esedékesek, és mégis annak ellenére, hogy nagyobb beruházást kívánnak — előbb kell azokat kielégíteni, mert a termelők igénye azt így kívánja. Ilyen eset a Mohács—Sátorhelyi öntözőfürt esete, ahol az állami gazdaságok és a tsz-ek igénye alapján előbbre kellett hozni a D—14—8 fürt építését. Hasonló az eset a tározós öntözésekkel is. Ezt a módot a termelők nemcsak az öntözés helyileg legkönnyebben megoldható formája miatt kedvelik, hanem azért is, mert kedvezőbben össze lehet hangolni az öntözést a haltenyésztéssel. Egyes esetekben a tározót nagysága miatt főmű2a * TVK 217
