Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Elsőrendű feladat a Kapos folyó rendezése. A Kapos és mellékcsatornáinak kiöntése folytán keletkező károkra vonatkozóan megbízható adatgyűjtés és megfigyelés nem áll rendelkezésre, így a jövedelmezőségi mutatónak az elhárított kár értéke alapján történő kiszámítása fiktiv eredményt ad, és nem tükrözi híven a fejlesztés kapcsán várható többletjövedelem alakulását. 74/b—75/b—76/b Dráva balparti vízrendszerek: Az 1. és 2. fejezetben leírtak alapján megállapítható, hogy a Dráva balparti vízrendszerben a vízrendezés és vízgazdálkodás a jelenlegi, de főleg a jövőbeni korszerű, belterjes gazdálkodási igényeknek nem felel meg. A területen jelenleg a káros csapadékvizek évente 87 290 000 Ft-tal károsítják a népgazdaságot. Ezek a kárók 22 000 ha szántó, 32 000 ha rét és legelő területen jelentkeznek, míg a vízrendezés következtében 14 000 ha rét és legelőként hasznosított területen létesíthető több termést hozó szántóföldi művelés. Mindezekhez hozzászámíthatok a pénzben ki nem fejezhető közegészségügyi szempontok, az utak és vasútvonalak, valamint a házak állapotában bekövetkező javulás, hiszen a belvízrendszer területén 79 község települt, az úthálózat hossza cca. 200 km, a vasútvonalak hossza 140 km. Fentiekből adódik, hogy a terület 162 280 000 Ft hitelt igénylő vízrendezése szükséges, az a népgazdaságra hasznos és a munkák elvégzése a falu felemelését a mezőgazdasági többtermelést, következésképpen az életszínvonal emelkedését szolgálja. A vízrendszer területén a vízmentesítés kezdete százéwel ezelőtti időre tehető. Ebben az időben elődeink, a kor igényeinek megfelelően korszerűen oldották meg a feladatokat. Ebben az időben épült a még ma is számtalan helyen megtalálható zsilip, híd, áteresz, ebben az időben készültek a csatornák is. Mivel ekkor még nem ismerték a betont a műtárgyak téglából készültek. Ezek ma már mind anyagukban, mind kezelésük, kezelhetőségük tekintetében elavultak, ezért átépítésük, felújításuk időszerű. A csatornahálózat kiépítésének idején a szivattyú-telepítés még nem volt ismert, a későbbiekben pedig a korszerű gőzüzemű szivattyútelepek építése nagy költséget igényelt. Ezért átemelő mű a területen nem épült. Az átemelés érdekében készültek ugyan tervek, de ezek a tervek nem kerültek kivitelre. Az adottságokhoz alkalmazkodva a sűrű csatornahálózat ellenére, a mentesítendő mélyebb területeken rét és legelő művelést végeztek. A lecsapolás következtében megjavult rétek és legelők teremtették meg a hiressé vált dél-baranyai állattenyésztést. A területen alakult társulatok a hagyományokhoz híven, csak a vizek eltávolítását vették tekintetbe, a gravitációs mentesítés lehetőségei által szabott határokon belül. A felszabadulást megelőző időben a területen működött vízrendező társulatok munkája általában a csatornák fenntartására, a csatornahálózat további sűrítésére irányult. A mezőgazdaság korszerű vízrendezést nem igényelt és miután a belvízi elöntések a Fekete-víz mentén a külvízfolyások elöntésével közösen jelentkeztek, így a vízfolyások mederbővítése és az árvédelmi töltés jellegű depóniák építése és erősítése állandó feladatot jelentett. A vízrendszerben a mély területeket enyhe hajlatok, apró dombocskák tarkítják, így összefüggően nagy vízborítások nem fordulhatnak elő. A mély, elöntések által rendszeresen veszélyeztetett, jó termőerővel rendelkező, talajvízben bő, értékes termőtalajok a károsan magas talajvizek eltávolításával még gazdag termést nyújtanak, ezért gazdaságos a szükséges fejlesztést elvégezni. A befogadó Dráva folyó tartósan magas és közepes vízállásai május—július hónapban szoktak jelentkezni, éppen akkor, amikor a növényzet legkényesebb az elöntésekre. A magas és közepes vízállás következtében a folyó évente átlagban mintegy 2—4 hétig nem fogadja be gravitációsan a vízrendszerek vizét. A másik befogadónál a Fekete- víz és mellékágainál ez a vízállás évente kb. 6—7 napra tehető. A befogadók magas vízállásából adódó fenti időveszteség túlságosan nagy. Ezért annak érdekében, hogy nyáron 2 nap, télen és kora tavasszal 14 nap alatt mentesíthető legyen a terü let, torkolati félstabil szivattyútelepeket, szivattyú- állásokat és víztározókat kell építeni. A vízrendszerben elő van irányozva 37 db torkolati átemelő mű létesítése 22 m3/s összes vízszállító képességgel, 25 db víztározó építése, illetve felhasználása 991 összterülettel, 13 942 millió m3 összkapacitással, a mezőgazdaság által támasztott igények szerinti ütemezésben. A nyárigát és megyei töltés mentén üte- holtágak víztározás céljára való felhasználásához feltételezendő a Fekete-víz betorkollás Felsőszent- márton közötti Dráva szakaszon az új Dráva közelében létesítendő árvédelmi töltés. A területen igen kedvezően felhasználhatók a vizek átemelésére zsilipkapu szivattyúállások, melyeknek igen könnyű a kezelése és a területen érdekelt állami gazdaságok és termelőszövetkezetek traktoraival rendkívül gazdaságossá és korszerűvé teszi a vízmentesítést. A zsilipkapu szivattyúállás építési költsége alig több, mint egy zsilipé, ha a szivattyút az üzem helyének közelében tárolják, mindenkor üzembe helyezhető. A szivattyúállások által nyújtott üzemi eredmények birtokában lesz célszerű dönteni arról, hogy hol kell a szivattyúállást szivattyúteleppé fejleszteni. A vízlevezetést késleltető másik tényező a csatornák kevés (10—20 cm/km) eséséből származik. Az esésnövelést szivattyúállásokkal és zsilipkapu szivattyúállásokkal lehet elérni, amiért is a vízrendszerben 19 db szivattyúállás van előirányozva 7,7 m3/s ossz. vízszállítással. Ugyanakkor gondoskodni kell a talajvízszint és a csatomavízszint visszatartására és szabályozására szolgáló zsilipek építéséről is. A vízrendszerben a futóhomok és homok rétegekben lévő csatornaszakaszokat korszerű módon burkolni, a szívóárok-hálózatot jókarba kell helyezni. Ugyancsak nem szabad elfelejtkezni a hordalék által veszélyeztetett csatornaszakaszok san203
