Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
ség, valamint azzal, hogy alagcsövezés itt nem javasolható. 1.32 A VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSI FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A talaj eróziós lepusztulása miatt az ország valamennyi lejtős területe állandóan károsodik. A lepusztulás mértéke azonban vízgyűjtőként, ill. azokon belül is — a természeti és hasznosítási viszonyoktól függően — változik. A felszínre hullott csapadéknak jelentős hányada a hegy- és dombvidékeinken elfolyik. Így kevesebb víz tárolható a talajban a növényzet számára (ezzel csökkennek a terméshozamok). A felszíni el- folyás keletkezése okozza a talajkárokat is. Az elfolyó csapadékvizek százalékos aránya (le- folyási tényező) vízgyűjtőnként igen eltérő lehet. Azokon a helyeken, ahol mederberágódások, lokális nagymértékű erózió lépett fel és ahol más orvoslási lehetőség nincs, mérnöki létesítményekkel kell a további mederelfajulást megakadályozni. Az ilyen helyi vízmosásokra nagyon hajlamos 1 a Kapos, Koppány vízgyűjtője, a Dunavízgyűjtő, Karasica felső szakasza és közvetlen Dunába torkolló kisvízfolyások felső szakaszai, valamint a Dombó vízrendszer kisvízfolyásainak torkolati szakaszai. Ezeken a területeken ezideig is több víz- mosáskötés épült és a medrek hordaléktól való védelme érdekében különösen a felsorolt vízgyűjtőkön további vízmosáskötések építését kell tervbe venni. A vízgyűjtők talajvédelmi rendezése elsősorban a mezőgazdaság fejlesztés kormányzati célkitűzéséhez kapcsolódik. A talajvédelem alkalmazásával növekszik a hegy- és dombvidék üzemek termelésének gazdaságossága, az üzemek jobban megszilárdulnak, nő az árutermelés bázisa. Bőségesebb és állandóbb lesz az ország hasznosítható vízkészlete, csökkennek az állandó jellegű vízrendezési kiadások, megáll a talajok eróziós (deflációs) lepusztulása. Ha az elfolyást az elkerülhetetlen minimumra csökkentik és a csapadékvizeket a hasznosság határáig a helyszínen a talajba szivárogtatják, az egyéb feltételek biztosítottsága esetén a lényegesen növelhetik hegy- és dombvidékeinken a mező- gazdasági termelés biztonságát és a termésátlagokat (nagyjából 20—30%-kal). Ezzel a mezőgazdaság egyik nagy hegyvidéki fejlesztési tartaléka tárható fel. 1.33 A KAROS ÉS TARTÓS ELÖNTÉSEK ELLENI VÉDEKEZÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE 52/b—541b Kapos vízrendszer: A káros és tartós elöntések elleni védekezéssel kapcsolatban a múltban és jelenleg fennálló állapot az 1.2 fejezetben már ismertetésre került. Az elmondottakból kitűnik, hogy a jelenlegi védelmi szervezet, védelmi művek, őrházak, telefonhálózat, előrejelzésre szolgáló művek nincsenek kiépítve, vagy csak olyan mértékben épültek ki, melyek nem teszik lehetővé az eredményes és gyors védekezést. A jövőben biztosítani kell, hogy megfelelő hírközlő berendezések álljanak rendelkezésre, ott, ahol jelenleg még nincsenek, ki kell építeni. A vízrendszerben csak egy raktár van, mely nem elegendő arra, hogy gyorsan a helyszínre lelhessen szállítani a védekezéshez szükséges anyagot, másrészt a tárolt anyag és eszköz sem elégíti ki a védekezés esetén jelentkező igényeket. Fontos szerepet kell biztosítani az előrejelzéseknek: csapadékmérő, állomások, talajvízszint észlelő kutak és egyéb műszerek beépítése nélkül nem tudunk elölje felkészülni a védekezéshez. Rendelkezésre állanak ugyan védelmi nyilvántartások, de ezek egy- részét a változott igényeknek megfelelően át kell dolgozni. A védekezési tervek elkészítése is csak a közeljövőben fog megtörténni, mely tulajdonképpen megszabja a védekezésnél követendő intézkedéseket, zsilipek kezelésére ad utasítást, rögzíti a veszélyes pontokat és a gyakran víz alá kerülő területeket. Fentiek biztosítása esetén elkerülhetők vagy csökkenthetők lesznek az elöntések. 74/b—75/b—76/b Dráva-balparti vízrendszerek: Nem elég csak a mentesítő és hasznosító műveket megépíteni, hanem szükséges a művek szakszerű kezelésének biztosítása végett csatornahálózatot kiépíteni. A helyi vízkárelhárítás eredményességét, a töltéseken való szakszerű védekezést csak úgy lehet biztosítani, ha az öntözőtelepek rendelkeznek szakképzett csatornaőrökkel, védelmi anyagokkal, szerszámokkal és telefonnal. A szolgálat érdeke azt kívánja, hogy a csatornaőrök ne a saját, általában községek belsőségében lévő lakásukban, hanem a kezelendő védelmi művek közelébe telepített őrtelepeken lakjanak. A csatorna közelébe telepített őrházból könnyűvé válik a vízmércék rendszeres észlelése, a csatornák vízrajzi viszonyainak jobb megismerése. Ugyanakkor fontos az is, hogy egy- egy zsilip nyitását, vagy zárását, szivattyúzás megkezdését, befejezését a csatornaőr időben tudja, az érintett szomszédos csatomaőrökkel és a védekezést vezető mérnökkel, vagy technikussal közölni. A hírközlés postai úton való lebonyolítása jövőben nem lesz erre megfelelő. A Fekete-víz felsőbb szakasza és mellékágai mellé épített őrházakat a vízrendszerek csatomaőrházait szakszerű védekezés céljából, a vízrajzi viszonyok szerint hírközlő berendezéssel össze kell kapcsolni. 62 b Mohács—Villányi vízrendszer: 1. Bédai—Kölkedi öblözetek. A két belvízöblözet csatornaőri teendőit a szivattyútelepi gépészek részben el tudják látni, míg a belvízvédelmi anyagok tárolására őrtelepet kell építeni, közlekedési út közelébe. 2. Villányi vízrendszer A fejlesztés érdekei az előzőekben elmondottakkal megegyezőek. 160
