Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Baksa—Tengeri, a Szilvási és a Bostai mellékágon végeztek iszapolásokat. A középső és az alsó szakasz medrét a volt Fekete-Pécsi, Egerszegi Vízlecsapoló Társulat 1935 előtt rendezte 6,2 m3/s torkolati vízemésztésre. Ta- lajelsodrás miatt a jókarbahelyezett medrek 1945 óta feliszapolódtak, ezért a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság, 1960-ban a középső szakaszon (Tüskés-csatorna) jókarbahelyezést végzett. Az Egerszegi-csatoma alsó szakasza a múltban a Gerdisai zsilipen kersztül közvetlenül a Drávába torkolt. Ez a megoldás kedvezőtlen volt, ezért az azóta megszűnt Dázsony—Dárdai Ármentesítő Társulat 1932-ben 5,5 km új meder kiásásával az alsó szakaszt a Fekete-vízbe torkoltatta. Az új alsó szakaszt 6,2 m3/s árvízhozamra méretezték; ez nem elégséges, az 1951. évi nagy árvíz idején a torkolatnál számítás szerint 11,8 m3/s árvízhozam vonult le, ami nem is volt a maximális érték, mert a felső és a középső szakaszon az árvíz kilépett a mederből és részben tározódott. Pécsi-víz főág: (16) A Pécsi-víz medrének Pécs város alatti szakaszának rendezését a volt Fekete-Pécs-Egerszegi Vízlecsapoló Társulat általában már elvégezte 46 km hosszban, 50 m3/sec vízemésztésre. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság a Pécsi-víz medrét 1960—61-ben a Pécs város területére eső 39—46,5 km szelvények közti szakaszon a 3%-os árvíz kiöntés nélküli levezetésére jókarbahelyezte. A Pécsi-víz fontosabb hídjainak túlnyomórészét az utóbbi években a 3%-os gyakoriságú árvíz emésztésének megfelelő szelvényre átépítették. Pécsi-víz mellékágak: Pécs város területén az alábbi kis mellékágak vannak (sorszámot csak egy részük kapott): Me- csekszabolcsi vízfolyás, Meszesi vízfolyás (16/10), Lámpási vízfolyás, Balokányi árok. Tettyei árok. Siklósi úti árok, Kopács utcai árok, Füzes árok, Magyarürögi vízfolyás (16/11), Patacsi vízfolyás. A Mecsekszabolcsi vízfolyás a Pécsi-víz legfelső szakaszának tekinthető. A Meszesi vízfolyás az utóbbi években nagy záporok alkalmával többször kiöntött is épületkárokat is okozott. Pécs város csapadékvízelvezetésének megoldására a MËLYÉPTERV 1954-ben tervet készített, melynek alapján eddig csak néhány főgyűjtő épült meg. Az Uránércbánya érdekeit szolgáló vízügyi problémákat 1959—60 években túlnyomórészt megoldották. Pécs város területén kívülről származó mellékágak a következők (sorszámot csak egy részük kapott) : A Nagyárpádi vízfolyás (16/1), a Keszű—Köké- nyi árok (16/2), a Gyédi árok (16 3), a Zóki árok (16/4), a Zóki árok felső szakasza a Zsid patak (16/5), a Tortyogói árok (16/6), a Bicsérdi vízfolyás (16/7), a Bodai árok (16/8), a Tarcsa pusztai vízfolyás, a Vályogvető árok, a Gerdei határárok (16/9) és a Bükkösdi víz ma árapasztóként működő alsó szakasza, melyről korábbi fejezetben volt szó. A fel nem sorolt kisvízfolyások esetében nincsenek adatok múltbeli rendezésről. 1.22 A VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK RENDEZÉSÉNEK MÜLT JA ÉS JELENE A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen a viz- gyűjtőterületek rendezésére jóval kevesebb gondot fordítottak a múltban, mint ahogy azt a terü- lyet talajszerkezeti és domborzati viszonyai megkövetelnék. A vízügyi és tanácsi apparátus vízmosás- kötő gátak építésével illetve építtetésével (mindössze 33 db) próbálta az esetenként adódó erózió elleni védekezést megoldani. A vízmosáskötések a vízgyűjtőterületek rendezési problémájának csak a legkisebb hányadát képezhetik. A legeredményesebb rendezési beavatkozás tulajdonképpen a mezőgazdasági művelés módjától, a területen alkalmazott agrotechnikai módszerektől várható. Az 1.1 pontban ismertetett vízgyűjtőterület rendezési módok közül a vízmosáskötéseken kívül a sáncolásnak, a rétegvonal- menti művelésnek, különösképpen az erdősítésnek, gyepesítésnek van múltja. Ezek mennyiségi értékeit a 2.42 pont alatt csatolt 3-as számú melléklet tünteti fel. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 A KISVÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSI FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE I A Kapos vízrendszerben: A Kapos vízfolyás felső. Déldunántúli VÍZIG- I hez tartozó szakaszán a jelentősebb mellékágak ki- i építése 10%-os valószínűségű vizek kiöntés nélküli vezetésére az utóbbi években elkészült. Az alsó, Középdunántúli VÍZIG-hez tartozó szakaszon a I mellékágaknak a töredéke képes a 10%-os valószí- ; nűségű nagyvizeket elvezetni. A 10%-os, valószínűségű vizek kiöntés nélküli emésztése minimális követelmény a mezőgazdaság részéről. E nélkül rét- j kultúrát sem lehet a vízfolyás mentén eredményesen kialakítani. Minimális az előírt 10%-os árvízi mederméret a lecsapolás szempontjából is, mert a lecsapoló csatornákat nem lehet betorkol- tatni kismélységű befogadóba. További feladat a Kapos töltésének még nyárigátszerű, de mezőgazdasági művelésre alkalmas kiépítése, nyári szárazság alkalmával duzzasztózsilipek segítségével a me- 1 dertározás megvalósítása, hogy a medermenti területek öntzését jól meg lehessen oldani. Ügy a Kapós, mint nagyobb mellékágainak felső szakaszán az alkalmas helyeken hal és víziszárnyas hasznosítással kombinált víztározó medencéket kell létesíteni, amelyek egyúttal öntöző vizet is tartalékol- i r.ának, A Duna vízgyűjtő területén a 150—400 m. széles völgyek hasznosítása még nem megoldott feladat teljesen. A 10 évenkénti gyakoriságú árvizek 156
