Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
hidraulikai törvények alapján foglaltunk össze, a „Talajvízkészlet” с. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A vízszíningadozás övezetében előálló átlagos évi víztérfogatváltozás azt a helyhezkötött talajvízforgalmat fejezi ki, ami pozitív értelemben az évi után- pótlódásból származó víztérfogatnövekedés, negatív értelemben a természetes fogyasztási tényezők hatásaként előálló víztérfogatcsökkenés. Ez az érték a legtöbb területen 100—200 mm vízoszlopmagas- sággal jellemezhető. Nagyobb értékek a folyók partaient! sávjain, 100 mm-nél kisebb értékek azokon a termieteken fordulnak elő, ahol a talajvíz nagyobb mélységben helyezkedik el. Ha a talajvíztükör mélysége 7—10 m-nél nagyabb, talajvfzszin- ingadozás nem mutatkozik és így periodikus víztérfogatváltozás sincs. Ez a vízforgalom természetes állapotában, mesterséges beavatkozás, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. A teljes talajvízforgalom magában foglalja a csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás hatásaként jelentkező összes vízforgalmat, az alapkészleten kívül, évenként periodikusan jelentkező több- letvízmennyiséget, területegységre vonatkoztatott fajlagos értékben (lit/s/km2) kifejezve. A talajvízforgalom egyes tényezőit a dinamikus talajvízkészlet mennyiségi jellemzői adják. Vízgazdálkodási, mérnöki szemlélet szerint elsősorban a dinamikus vízkészlet mennyiségi jellemzőinek ismerete fontos, amelyek alapot nyújtanak a célszerű és gazdaságos vízgazdálkodás kialakításához. A talajvízkészlet természetes állapotában, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. Vízkitermelés csakis a vízháztartás megbontása révén lehetséges. Általában a műszaki beavatkozások mind negatív, mind pozitív irányban befolyásolhatják a természetes egyensúlyi helyzetet. Ennek megfelelően nem beszélhetünk valamely egységesen megadható „vízkészletmennyiségről”, hanem a vízgazdálkodási tervezést lehetővé tevő mennyiségi jellemzőket keressük. A sztatikus vízkészlet kitermelésével egyszer s mindenkorra szóló vízkészlet-fogyasztást, vízbányászatot állíthatnánk be. A vízgazdálkodási tervezés a hidrológiai körfolyamatban résztvevő dinamikus vízkészlet egy részének folyamatos kitermelésére és hasznosítására törekszik. Az évenkénti utánpótlódás teljes mértékben nem hasznosítható, mert a természetes fogyasztási tényezők ezt vízkitermelés nélkül is felhasználják. így elsősorban arra törekszünk, hogy a dinamikus talajvízkészlet ismeretében, annak egy részét, a jelenlegi természetes felhasználó tényezők rovására termeljük ki. Jelenlegi ismereteink szerint az alapkészlet, a sztatikus vízkészlet megbontása nélkül a horizontális áramlásban résztvevő talajvíz termelhető ki. Természetesen, ha ezt kitermeljük, nem fog megérkezni az alsóbb szelvényekbe, folyókba és csatornákba. A horizontális áramlásban résztvevő talajvízforgalom az alapkészlet mennyiségét nem változtatja, egyes helyeken a párolgást növeli, de főleg a felszíni vízfolyások vízkészletét gyarapítja, s ezek rovására kitermelhető. 85
