Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
ban a folyó vízáilásváltozásainak mértékétől és intenzitásától függ. A mélységi vizeknél sem a felszíni vizekkel, sem a csapadékkal kimutatható összefüggést jelenleg még nem ismerünk. 2.413 összefüggés a szomszédos területekkel A 3. sz. Balatonvidék TVK-egységünk határa általában a felszíni vízválasztókat követi, tehát a különböző felszínalatti víztartók elhelyezkedéséhez nem igazodik. Az így osztott víztartókból történő víztermelés hatással lehet a szomszédos egység felszínalatti készletére is és viszont: az e víztartók készletét a szomszédos területeken fogyasztó víz- használatok TVK-egységünk felszínalatti vízháztartását is érezhetően megváltoztathatják. A terület vízkészletgazdálkodásának tervezésénél feltétlenül számolni kell ezekkel az összefüggésekkel is, melyek közül a legfonftosabbakról a következőkben adunk áttekintést. A területünket a szomszédos 1., 2., 4. és 5. TVK- egységektől elválasztó határ mindenütt jelentős rétegvíztartó egységeket metsz: a határhoz közel települt rétegvízhasználatok tehát érinthetik a szomszédos TVK-egységek felszínalatti vízgazdálkodását is. A Bakonyban az 1. és 5. TVK-egységbe is átnyúló, összefüggő karsztvidéket metsz a határ. 2.414 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában Területünk felszínalatti vízkészlete, melyet ösz- szesen kb. 3,9 m3/s-ra becsültünk, a Balaton hasz- nosíthatónak ítélt tározási többletével növelt felszíni készlet augusztusi 85%-os tartósságú értékével gyakorlatilag megegyezik. E készlet 8%-a talaj-, 38%-a réteg, végül 54%-a karsztvíz. A felszínalatti készleteket területünkön jelenleg alig hasznosítják: belőlük — a készletek arányával ellentétben — az összes vízigény mintegy 1/10 részét elégítik csak ki. Említést egyedül a réteg- és karsztvizeknek az ivó- és ipari vízellátásban való szerepe érdemel. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi vízmérleg) fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. (két) táblázatokkal, továbbá a 22, 23. és 24. sz. térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A vízkészletgazdálkodás fejlődésének iránya területünkön a réteg- és karsztvizek fokozott feltárása és hasznosítása felé mutat. (A felszíni vízkészlettel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.42 TALAJVÍZ 2.421 Általános rész Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszín alatti vizet, ami a laza. üledékes kőzeteik szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll és készletében a felszíni befolyásoló tényezők Íratására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz felszínét kisebb-nagyobb területre kiterjedően folytonos görbe felületnek tekinthetjük, amely nagyjából követi a földfelszín domborulatát. A talajvíz általában szabad felszínű, egyes helyeken a változatos rétegtelepülés miatt, finom szemcséjű fedőréteg alatt „nyomás alatt álló” talajvízként is jelentkezhet. Alsó elhatárolása élesen nem adható meg, s rendszerint az első vízzárórétegig tekintjük talajvíznek. A talajvíztükör alatt általában minden réteg — vízvezetők és vízzárók egyaránt — vízzel telítettek, s így a talajvíz „érintkezésben” van a különböző rétegvizekkel, csak az adott nyomásviszonyok mellett a vízzáró rétegeken keresztül nincsen vízmozgás. A természetes talajvízháztartás egyensúlyban van. A talajvíztározódás hosszúidejű átlagértéke nulla, és a talajvíztükör a hosszúidejű átlagérték által meghatározott szint körül ingadozik. A vízszín ingadozásának övezetében — az időjárástól függően — nedves években fokozatosan több és több, száraz években egyre kevesebb víz helyezkedik el. A talajvíztükör ingadozása jelzi a talajvíz készletében beállott változásokat. Ez alól kivételt képeznek a műszaki beavatkozásokkal érintett területek, ahol a természetes egyensúly megbomlott és a talajvíz vagy tartós emelkedési (pl. öntözés, rizsárasztás hatása), vagy süllyedési (pl. vízkitermelésnél túlzott igénybevétel) irányzatot mutat. A változás lehet időszakos, s bizonyos idő elteltével új egyensúlyi állapot áll elő, de lehet tartós is. A természeti adottságok és a műszaki beavatkozás mértéke szabja meg, hogy a kettő közül melyik fordul elő. A talajvízháztartást befolyásoló tényezők (csapa- dékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás stb.) területrészenként különböző súllyal érvényesülnek, s ennek megfelelően többféle talajvíztípust különböztetünk meg. Az utánpótlás fő jellege szerint a különböző talajvíztípusok két csoportba sorolhatók. A felszíni vizek, által nem zavart talajvíz fő táplálója a, csapadék. A talajvíztükör mélysége szerint különböztetünk meg különféle talajvíztípusokat. A folyóvizek és állóvizek által befolyásolt területek talajvízkészlete a felszíni vízből is utánpótlást kap. 2.422 A talajvízszintészlelő kúthálózat A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását, és a változások törvényszerűségeinek felfedéséit a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A 3. sz. vízgazdálkodási területegységen jelenleg 16 db országos hálózati és 1 db tanulmányi kútban folyik rendszeres talajvízmegfigyelés. A legtöbb lcútnál megfelelő adatsor áll rendelkezésünkre. Az országos hálózat kiegészítése (mintegy 40 db kút) kívánatos. Űj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 82
