Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

rolt természetes víbfolyások jellemző vízhozamait soroljuk fel. A táblázathoz az alábbi megjegyzéseket fűzzük:

a) Nagyobb vízfolyásoknál az adatokat több szelvényre (a 20. táblázatbeli törzszámukkal megkülönböztetett mérceszelvényekre és jelölés nélküli torkolati szelvényekre) is megadtuk, míg a kisebbeknél általában csak a torkolatra vonatkozó adatokat közöltük. Ez a táblázatunk viszont vízmércekataszter szempontjából nem teljes: ott, ahol a mérceihálózat nagy sűrűsége megengedte, vagy egy-egy mérce igen rövid észlelési sora indokolta, egyes mérceszelvényeket figyelmen kívül hagytunk. A 20. táblázathoz viszonyítva szükségszerű átfedések még így is akadnak (a mindkét táblázatban szereplő mércéknél), ezeket azonban a teljesség és áttekinthetőség érdekében nem küszöbölhettünk ki.

b) A több évtizedes vízhozam-nyilvántartású vízrajzi állomásokat nevük aláhúzásával és a 50% érték megadásával kiemeltük. Ezek jellemző vízhozamértékeinek megállapításánál igyekeztünk a mérések és észlelések hibáit kiküszöbölni. A kapott eredményeket összehasonlítottuk és összehangoltuk a többi észlelőállomás hasonló adataival. — A többi állomás vízhozam-nyilvántartás szempontjából csak kisebb múltra tekinthet vissza: ezeknél és a rendszeres vízrajzi megfigyelésbe be nem vont vízfolyásoknál, ill. szelvényeknél a jellemző vízhozamokat esetenkénti mérések és az előbbi állomások adatai alapján (hidrológiai analógia fel- tételezésével), elméleti úton számítottuk. Az adatokat — elsősorban az ezt leginkább megkívánó kisvízfolyásokra vonatkozóan -— helyismerettel rendelkező szakemberek is ellenőrizték, így megbízhatóságuk folyóknál és nagyobb vízfolyásoknál + 10—20 %-ra, kisvízfolyásoknál + 20—50 %-ra tehető. (Legnagyobb a bizonytalanság a szélsőséges és egyéb pillanatnyi értékeknél.)

c) A megadott jellemző vízhozamok elvileg hosz- szú idősor alapján levezetett, vízmércéknél a naponta észlelt reggeli — ha napközben kimagasló árhullám tetőzött, akkor a tetőző — vízállások és a rendszeres időközönként végzett vízhozam- mérések alapján meghatározott vízhozam-adatsorból számított értékek. A jelölésükre a 20. és 22. táblázatban alkalmazott — a vízrajzi gyakorlatban szokásos — betűszimbolumok értelmezése a következő:

LKQ — az a vízhozam, amelynél kisebb csak vis major jelleggel fordul elő;

Q 99% szept. — a szeptember (mint általában legszárazabb) havi vízhozamok 99%-os tartósságú értéke. A vízmérlegben (lásd a XVII. fejezet 1.121 pontját) a gyakorlatilag teljes biztonságot követelő vízhasználatoknál ezzel a készlet- értékkel számolunk;

Q 85% aug. — az augusztus havi vízhozamok 85 %-os tartósságú értéke. A vízmérlegben ezzel

vetjük össze az egyidőben lehetséges összes vízigényeket;

Q95% — az a vízhozam, mely az átlagos év 18

napjának (5 %-ának) kivételével a mederben lefolyik ;

Q50% — az átlagos év 182,5 napján meghaladott

vízhozam;

KÖQ — középvízhozam (az érkező napi középvízhozamok sokévi számtani középértéke). Táblázatunkban a hosszabb észlelési múlttal rendelkező állomásoknál ezt az értéket általában az 1931—60. időszakra vonatkozóan adjuk meg; a részletes megfigyelésibe be nem vont, vagy csak újabban bevont vízfolyások esetében elméleti úton levezetett érték lévén, időszakhoz nem rendelhető;

NQ10o/0 — a 10 évenkint átlag egyszer elért, ill.

meghaladott nagyvízi hozam;

NQ3% — a 33 évenkint átlag egyszer elért, ill.

meghaladott árvízi hozam;

NQ2% — az 50 évenkint átlag egyszer elért, ill.

meghaladott árvízi hozam.

NQi% — a 100 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam.

d) Hangsúlyozzuk, hogy a vízhozamokat — különösen a szélsőséges értékeket — ugyanabban a szelvényben is különféle tényezők, mindenekelőtt a hazai és külföldi vízhasználatok és vízimunkák befolyásolják. A jellemző vízhozamok megadásánál (ellenkező értelmű megjegyzés hiányában) igyekeztünk az állandónak nevezhető tényleges helyzetet feltüntetni: így a megadott értékek a folyamatos vízhasználatok, szennyvízbevezetések, árapasztók hatását általában tartalmazzák. Ezzel szemben az idényjellegű vízhasználatok (pl. öntözés, időszakos ipari vízhasználat) hatását igyekeztünk kiszűrni, tehát ezek esetében az (elméletben rekonstruált) természetes állapot megállapítására törekedtünk.

Az árvízi hozamok értékeit a meder (árvízi meder) kiépítettsége, ill. állapota döntően befolyásolhatja. Itt azt a célt tűztük ki, hogy a nagyvízi értékek általában a jelenlegi mederkiépítettségnél jobb, de még nem gyökeresen megváltoztatott helyzetre vonatkozzanak.

Az olyan csatornáknál, amelyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején szállítanak vizet, csak a maximális vizszintszállítást tüntettük fel.

Az ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamértékekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk: a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati — és mederviszonyokat feltételezve, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvízhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határozottan megfigyelhető pl. a katasztrofális árvizek bizonyos halmozódása.)

69