Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
Előszó
Előszó Kormányzatunk 2001/1961. (I. 17.) sz. határozatával az 1954-ben készült s időközben már túlhaladott Keretterwázlat helyett új és jelenlegi gazdasági célkitűzéseinkkel összhangban álló Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítését rendelte el. E rendelkezés nyomán készítette el az Országos Vízügyi Főigazgatóság irányításával az OVF Vízügyi Tervező Iroda, az OVF Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az illetékes Vízügyi Igazgatóságok közreműködésével az Országos Vízgazdálkodási Kerettervet, mely az 1960. december 31-i állapotból kiindulva méri fel az 1980-ig terjedő, illetve az ezutáni időszakra eső lényeges vízgazdálkodási feladatokat és azok megoldási lehetőségeit, figyelembe véve egész népgazdaságunknak, de különösen a vízgazdálkodással összefüggésben lévő ágazatoknak a hivatkozott időszakra előirányzott fejlesztését. A Kormányhatározot az Országos Vízgazdálkodási Keretterv elkészítését a helyi adatokkal és ismeretekkel rendelkező Vízügyi Igazgatóságok által készített Területi Vízgazdálkodási Kerettervekre kívánta alapozni. A Területi Vízgazdálkodási Kerettervek felépítése, azok fejezetei, az elkészítés alapelvei megegyeznek az Országos Vízgazdálkodási Kerettervével. A Területi Vízgazdálkodási Kerettervekben egy-egy vízgazdálkodási régió fejlesztési célkitűzései részletesebben vannak azonban összefoglalva. Az itt közrebocsátott 3. Balaton Területi Vízgazdálkodási Keretterve a Balatont és a Zala folyó kivételével az összes Balatonba ömlő kisvízfolyás vízgyűjtőterületét öleli fel. Kidolgozásánál alapvető elvként tartottuk szem előtt, hogy a terv középpontjában álló Balaton elsősorban üdülési célokat szolgál, egyéb funkciókat (vízhasznosításhoz szükséges vízkivételt, szennyvizek befogadását, vi- ziszállítást, tározást stb.) csak ennek sérelme nélkül láthat el. Ennek a népgazdasági szempontból is kiemelkedő jelentőségű szerepnek megfelelően a terület Keretterve hangsúlyozottan foglalkozik azokkal a vízgazdálkodási ágazati feladatokkal, melyek a Balaton-vidéknek, mint hazánk első számú üdülőterületének fejlesztéséhez kapcsolódnak. (Ivóvízellátás, szennyvizek tisztítása és elhelyezése, partbiztosítások, új üdülők, szállodák, campingek létesítése, termálvizek, rezervátumok megóvása stb.) Természetesen ezek mellett megfelelő figyelmet fordítunk azokra a vízgazdálkodási ágazatokra is, melyek a terület egészének egységes és következetes fejlesztéséhez nélkülözhetetlenül hozzátartoznak (öntözés, halászat, víziközlekedés, vízrendezés stb.). Az egyes fejezetek elkészítésénél a vízügyi igazgatóság dolgozóinak munkáján túl igen értékes segítséget kaptunk a területen működő, vagy ott érdekelt tanácsi és pártszervektől, intézményektől, gazdaságoktól és vállalatoktól. A Keretterv nem zár ki semmiféle további egészséges elképzelést, hanem — miként elnevezése is mutatja — össze kívánja foglalni a jelenlegi ismereteink szerint legjobbnak látszó fejlesztési célkitűzéseket. A Keretterv tehát nem jelent egyben korlátot. Ellenkezőleg, éppen arra ösztönöz, hogy folyamatosan fejlesztve és javítva elgondolásainkat, előremutató módon hangoljuk össze egy-egy régió vízgazdálkodásának céljait a népgazdaság egészének általános célkitűzéseivel. Székesfehérvár, 1964. november hó. Karászi Kálmán vízügyi igazgató 5
